V. Az első séta

Mivel a kiskutyánk beköltözött a lakásba, de az angol wc-t nem tudta használni, világos volt, hogy az ürítési szükségleteit csak séta közben tudja elvégezni.

A környékünkön a győri önkormányzat jóvoltából szerencsére több, úgynevezett „kutyafuttató” áll ehhez rendelkezésre, amiket a kutyák egyébként imádnak.
Első alkalommal azonban nem volt egyszerű eljutni odáig, mert Dori a pórázt nem igen akarta elviselni. Minden felé akart menni,  - éppen csak mellettem, egyenesen előre irányban nem, -  amit eleinte készséggel hagytam neki hogy érezze: a póráz nem korlátozza a mozgásában, de időnként határozottan gátolhatja a haladásban.  Az össze – vissza mozgása persze nem volt más, mint kétségbe esett menekülés, amivel a póráztól akart valahogy megszabadulni. Amikor elfáradt a nagy erőlködésben, akkor leült, és mellső lábait előrefeszítve állt ellen a póráz enyhe rángatásának, amivel magam felé. A helyes irányba akartam ösztökélni..

Csak hogy még nem reggelizett, így elég éhes volt. A kis zacskóban a zsebemben lévő falatkák segítségével ezért könnyen magamhoz tudtam csalogatni, és egy darabig értelmes haladásra is bírtam. Amikor megállt, újabb csalogatás, újabb falatka, de erre egyre hosszabb időnként került sor. Így kettő nap alatt megtanultunk rendesen pórázon menni!

Azt le kell szögeznem: a kiskutyával való első séta pont olyan, mint egy tipegő kisgyerekkel való. Nagy türelem, és empátiás készség kell hozzá! Aki erre nem képes, az soha ne vásároljon kutyát!

Fontos tudni, hogy a kiskutya hosszabb távú  - 300 méternél hosszabb – sétáltatása ostobaság, és árt a kutyának! Ilyen távolságot egy pár hónapos kölyök soha nem tesz meg a szabad természetben. (Ha megteszi, valószínű hogy meg is hal.) A természetben a kölyök mindig a vacok közelében várja, hogy a szülei hozzák a táplálékot egészen addig, amíg elég nagy  - és erős - nem lesz hozzá, hogy vadászni induljon a szüleivel. A házi kutya izomzata, és egyedfejlődése se más, pont ennek a sajátosságnak felel meg!

Ezért a kölyköt soha ne hurcoljuk magunkkal hosszabb távon, se pórázon, se szabadon, mert csak ártunk vele. Azt szoktam mondani az egyszerű érthetőség kedvéért a kezdő és haladó kutyásoknak: amit nem tennék meg az egy éves gyerekemmel, azt nem teszem meg soha a kiskutyámmal sem! Ez a sétáltatásra különösen igaz!

írta : Arady Pál