II. Ismerkedés a családdal.

A gyerekek izgalomtól kipirult arccal érkeztek haza, mert az előző esti kupaktanácsban hallottak alapján már tudták, hogy gyarapodik a család egy új, várva várt taggal. Már az előszobában ledobálták a táskájukat és a kabátjukat, és úgy rontottak szobába, mintha életet kellene menteniük, vagy valami egyéb hőstett elkövetésére volna szükség és lehetőség.
Dori nyomban felült, és füleit előre biggyesztve kíváncsian figyelte a zajos kétlábú kölykök benyomulását. Nem félt, csak a lakás csendje után ez egy új helyzet elé állította.

A nagyobbik fiam leguggolt elé,  - ahogy azt már az utcai idegen kutyák simogatásának számtalan alkalmával megtanulta - és óvatosan az orra elé tartotta  kezét, hogy szagolja meg. Amikor megtörtént, barátságos hangon megsimogatta a kiskutya fejét. Dori ekkor felállt, és csóválni kezdte a farkát,  - ami az érdeklődésének egyértelmű  jele volt, - és  pár perc múlva már önfeledt boldogsággal együtt játszottak a szőnyegen.

Miközben ott játszottak, én is boldogságot éreztem, hiszen teljesítettem a gyerekeim régi vágyát, ami nem kicsit növelte apai elismertségemet. De azért néha oda, - oda szóltam, hogy a játék és a gyerekek mérhetetlen kutyaszeretete miatt nehogy kellemetlen élménye legyen a kölyöknek az első találkozásról. Olyankor Dori mindig rám nézett egy pillanatra, aztán játszott tovább a gyerekekkel.
Az idillt a párom – és a kisebbik fiam - megérkezése szakította félbe, aki mereven tiltakozott a kutyatartás ellen. Dori nagyon megugatta őket amint a szobába toppantak, és bőszen hörögve -morogva- méltatlankodva telepedett vissza a fotelem mellé – biztonságos helyet keresve magának az új helyzetben.
A ház asszonya a kiskutya láttán dúlva-fúlva ment ki a szobából a dolga után, ezért a vele való megismerkedés elmaradt, de a kisebbik – óvodás – fiam lelkesen, hangosan nevetve jött oda hozzánk, és letérdelt a kutyus elé. Ekkor láttam, amint Dori egy villanásnyi időre előrenyújtja a nyelvét és megnyalja vele az orra hegyét – ami a barátkozási szándék egyezményes jele. Rendben volt a dolog- a barátság megköttetett, s néhány perc múlva a három ember és egy kutya kölyökből lett egyetlen falka vidáman hancúrozott a szőnyegen. Az új család ekkor gyakorlatilag megszületett!

Nem is vettük észre, hogy Anya közben bejött, és a kanapén ücsörögve, némán mosolyogva gyönyörködik a négy tagúra nőtt gyerekcsapatban, és már nem is volt igazi érve a kiskutya befogadása ellen.

Tudni kell:

Eszem ágában sem volt a kiskutyát bármire kényszeríteni a barátkozásnál. Nem kötöttem pórázra, hogy ezzel a gyerekek közeledéséhez garantált feltételeket biztosítsak, de a gyerekek kezébe se nyomtam jutalomfalatot, hogy azzal édesgessék magukhoz a kutyust.

A kutya és a gyerekek kapcsolata az első pillanattól fogva az együttműködésen, a játékon, nyugszik, és a „főnök” (én) akarata határozza meg az egymás közötti viszonyt természetét. Dori nagyon hamar megtanulta, hogy mikor ki kap korholást, ezért – mivel ez nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a csapat tagjai között – sosem érezte azt hogy igazságtalanul volna elnyomva, ezért féltékenységre sem volt soha oka a „többiekkel” szemben. Ennek a körülménynek roppant fontos szerepe lesz akkor, amikor a kutya ivarérett, kemény testőrként fog a család mellett szolgálni! (Írd és mond: ma, amikor Dori már simán képes egy felnőtt férfit is leteríteni, ha valamiért parázs veszekedés támad közte és a gyerekek között, akkor oda iszkol hozzám, hogy tegyek igazságot, és védjem meg!! Mert soha nem a „saját akarata” dönti el hogy a falkában – aminek a családot tekinti – mi a helyes, és mi a „rend”!)

A kiskutya, ha egy valóban működő, egészséges hierarchián nyugvó családban integrálódik, ott nem csak egészséges, és az ember elvárásának megfelelő viszony alakul ki közte és a családtagok között, de kiválóan is érzi magát. Ezért fontos megjegyezni: a kutya nem ismeri - és nem is szereti - a liberalizmus fogalmát!! A liberális családi viszonyokban (falkavezér, uralom  hiánya) nem feltétlenül képes integrálódni, és egészséges viszonyokat kialakítani, sőt,  - fajtától szinte függetlenül - elébb utóbb a természetes rend helyreállítását is megkísérelheti, ami tragikus következményekkel is járhat!

Épp ezért a családba való integrálást a kutya természetes viselkedési mintáinak megfelelően szabad csak végrehajtani: szembeállás, - ismerkedés, szaglászás – fizikai kapcsolat, játék.) A segédeszközök, a kényszerítés és befolyásolás (póráz, jutalomfalat, labda, stb) alkalmazása eltereli a figyelmét a kutyának, és rossz bevésődéshez (memorizált viszony, viselkedés) vezet!!

Arady Pál írása -  3.rész hamarosan folytatódik