Gyakran hallom a televíziókban, a különböző rádiók műsoraiban, hogy kutyák bántalmaztak idős embereket, gyerekeket. Ilyenkor arra gondolok, hogy mi lesz azokkal a négylábúakkal, melyek elkövetnek ilyet. Elaltatják? Minden bizonnyal.

V. Az első séta

Mivel a kiskutyánk beköltözött a lakásba, de az angol wc-t nem tudta használni, világos volt, hogy az ürítési szükségleteit csak séta közben tudja elvégezni.

A környékünkön a győri önkormányzat jóvoltából szerencsére több, úgynevezett „kutyafuttató” áll ehhez rendelkezésre, amiket a kutyák egyébként imádnak.
Első alkalommal azonban nem volt egyszerű eljutni odáig, mert Dori a pórázt nem igen akarta elviselni.

IV. Én kutyám! – Te kutyád!

A Kutyánk megérkezése csoda volt a gyerekek számára, - számomra is persze – de minden csoda csak három napig tart. Ezt persze tudtam előre, így nem okozott túlságosan nagy meglepetést, amikor pár nap múlva kiderült, hogy az összes sétáltatás, etetés, és a tartással, gondozással kapcsolatos minden feladat rám szakad.

A gyerekeknek ekkortól mindössze a kutya „tulajdon joga” volt a fontos, ami alapján meg lehet határozni, hogy a kutya (szerintük) hármójuk közül kivel játszhat, és kivel nem.

III. Ott a kutya helye!

Alapvető igénye mindenkinek hogy időnként visszavonulhasson egy saját kis zugba, egy sarokba, hogy egyedül lehessen, pihenjen, vagy csak gondolkodjon a világ folyásáról egy kicsit.

A kutya bármennyire is szeret összegombolyodni a családdal, bármennyire is szeret a lábunk mellett ülve tévézni, időnként neki is szüksége van egy sarokra, ahol egyedül lehet. Szundikálhat, kibánhatja magát a szomszéd háztömbben lakó pudliból, vagy csak tüntetően kimutathatja a gazda iránti sértődöttségét, amiért az nem labdázott vele, és még ezer más oka lehet, hogy a kutyánk el akarjon húzódni a saját vackára.

II. Ismerkedés a családdal.

A gyerekek izgalomtól kipirult arccal érkeztek haza, mert az előző esti kupaktanácsban hallottak alapján már tudták, hogy gyarapodik a család egy új, várva várt taggal. Már az előszobában ledobálták a táskájukat és a kabátjukat, és úgy rontottak szobába, mintha életet kellene menteniük, vagy valami egyéb hőstett elkövetésére volna szükség és lehetőség.
Dori nyomban felült, és füleit előre biggyesztve kíváncsian figyelte a zajos kétlábú kölykök benyomulását.

Annak ellenére, hogy amióta egyedül tudok az utcán közlekedni mindig is kutyás ember voltam, s mind kiképzői, mind tenyésztői múlttal is rendelkezem, -az utóbbi több mint tíz évben nem volt kutyám.

Az előző társam, - Rolf – aki egy igen kiváló egyede volt a Rottweiler fajtának, elég mély nyomot hagyott bennem ahhoz, hogy azt gondoljam: nincs is szükségem többé másik kutyára, mert nem élhetem túl még egyszer a legjobb barátom elvesztésének fájdalmát.

Vérengző  fenevad, harci kutya, négy lábon járó veszély… sokaknak ilyen és ezekhez hasonló szavak jutnak az eszébe, ha a rottweilerről van szó. Gyakran kívánom: bár tudnák, milyen hatalmasat tévednek. A roti – ahogy a fajta szerelmesei hívják – ugyanis gyökeres ellentéte az imént leírtaknak: egy méltatlanul negatívan megítélt kutyafajta.

Ha ember lenne, róla mintáznák az amerikai akciófilmek hősének legjobb barátját: kedves, hűséges, ragaszkodó, imádja a gyerekeket és képes lenne akár az életét áldozni azért, akit szeret.