III. Ott a kutya helye!

Alapvető igénye mindenkinek hogy időnként visszavonulhasson egy saját kis zugba, egy sarokba, hogy egyedül lehessen, pihenjen, vagy csak gondolkodjon a világ folyásáról egy kicsit.

A kutya bármennyire is szeret összegombolyodni a családdal, bármennyire is szeret a lábunk mellett ülve tévézni, időnként neki is szüksége van egy sarokra, ahol egyedül lehet. Szundikálhat, kibánhatja magát a szomszéd háztömbben lakó pudliból, vagy csak tüntetően kimutathatja a gazda iránti sértődöttségét, amiért az nem labdázott vele, és még ezer más oka lehet, hogy a kutyánk el akarjon húzódni a saját vackára.

Dorinak én egy régi ágybetétéből, és egy régi szőnyegből készítettem vackot az előszoba egy sarkában. Persze lehet vásárolni is nagytestű kutyának is alkalmas „csoda ágyikókat”, (és millió értelmetlen butaságot is) de sajnos az anyagi helyzetem nem enged meg ilyen, és hasonló, egyébként szükségtelen kiadásokat.
Mivel nem egyszerű a kutya helyhez szoktatása, előre megállapodtunk a családdal, hogy azt én fogom végezni, és senki nem szól bele, sőt nem is zavarja közben a kutyát, mert az nagymértékben zavarja a kommunikációnkat is. (Nem érti, hogy mit i akarok tőle, mert elterelődik a figyelme)

A helyhez szoktatást egy profán módszerrel kezdtem meg.  Fogtam egy kisszéket meg egy könyvet, és leültem a vacok mellé, aztán magamhoz hívtam a kutyát. Mondtam neki hogy „helyedre!”, s közben a kezeimmel a vacokra tereltem., s nem engedtem onnan eljönni. Amikor megértette a helyzetet, és némi szaglászás után lefeküdt, fogtam a könyvet, és olvasni kezdtem – miközben néha megsimogattam a mellettem, a vackon heverésző kutyát. Ez annyira unalmas volt neki, hogy egy kis idő múlva, el is szundított. Legalább egy órát töltöttünk így el.

Természetesen nem gondoltam, hogy ettől a kutya már „tudja” is, hogy „hol a helye”, de ezzel egy igen nagy lépést tettünk előre. Ennek a gyakorlatnak a néhányszori megismétlése a kutyában a „hely” értelmezését, és elfogadását biztosan megalapozza a későbbiekben.

A gyakorlatot ha az elkövetkező napokban  párszor megismételjük, bizonyos hogy a kutya „megtanulja a „helyedre” szó jelentését, és engedelmesen a vackára vonul majd. (amiért persze kölyök korban sokáig, minden alkalommal dicséret jár!!)

Tudni kell:

Mint írtam fentebb: mindenkinek szüksége van arra, hogy időnként visszavonuljon a saját kis zugába – a kutyának is. Azonban itt is az „időnként ”-en van a hangsúly!! Ne várjuk el a kutyától hogy egész nap a vackán heverésszen, (bár leginkább csak heverésznek ha nem is ott) hiszen igazi társas lények, ezért mellettünk, a közvetlen fizikai közelségünkben szeretnek lenni!
Ezen felül nem árt jól a fejünkbe vésni: ha azt szeretnénk, hogy a kutya „szeresse” a helyét, soha nem lehet büntetésként alkalmazni a helyre küldést,  a helyén fekvő kutyát pedig még korholni is szigorúan tilos!

Ahol kisgyerek van, megesik, hogy a gyerek a kutya helyére telepszik – „kutyásat” játszik. Ettől nem kell kétségbe esni, hiszen a gondozott, tisztán tartott kutyától a gyerek semmilyen betegséget nem kaphat, sőt a vele való érintkezés spontán erősíti az immunrendszerét is. Érdekes, hogy a gyerek közeledését a vacokhoz, a legtöbb jó idegzetű kutya nagyon szívesen veszi (az idegzet meghatározó szerepéről később még ejtek még pár szót)  sőt,  így kezdődnek el egyes „megbonthatatlan” gyerek – kutya barátságok is. A szülői figyelem persze fontos az ilyen játékok közben is, de ne legyünk túlságosan „nyomulósak” – mert így tanulják meg egymást a korlátaikkal együtt értelmezni, és elfogadni!

Arady Pál írása   -  4.rész hamarosan folytatódik