„Végy egy kiskutyát, s pénzeden megvásároltad a rendíthetetlen SZERETETET” Kipling

A kölyökkutya kiválasztása:

Mielőtt egy kutyakölyköt megvásárolunk, gondolkodjunk el azon, hogy az élethelyzet, amiben élünk megfelelő a kutyatartásra? Nincs a közeljövőben olyan megoldásra váró problémánk,(családalapítás, építkezés, költözés, stb..) amely befolyásolhatja a kölyökkutya nevelését?

Megfelelő elméleti, és gyakorlati tudással rendelkezünk, mert sajnos nem mindenki alkalmas a kölyökkutya nevelésére. Ne felejtsük el, hogy a kölyök olyan, mint a gyermek, a lehető legtöbb időt, együttlétet, foglalkozást igényli.

Csak akkor szerezzük be a kutyát, ha a körülményeink optimálisak, mert senkinek nem jó az, ha a kutya úgy nő fel, mint a vadvirág, korlátok nélkül ösztönszerűen cselekszik, mert akkor az erősebb győz, és az nem az ember. Elengedhetetlen néhány nevelési alapelv betartása, mert a kezdetben aranyos, jópofa kutya kellemetlen, erőszakos uralkodásra hajlamos állattá is válhat, amit ugye nem kívánunk. A kölyök olyan, mint egy „márványtömb”, a kutyanevelés során lekalapáljuk róla a fölösleget, a hozzáértés ahhoz kell, hogy csupán a fölösleget kalapáljuk le róla.

A kiválasztás nagyon fontos a későbbi eredmények elérése érdekében, nem biztos, hogy a legszebb lesz a legjobb! Ahhoz, hogy a megfelelő időben tudjuk a kölyköt kiválasztani elméletben is tisztában, kell lennünk a kutya fejlődésének kritikus szakaszaival.

A kutyakölykök fejlődését egymástól jól elkülöníthető szakaszokra lehet felosztani:

-I. szakasz: 1-21. életnap, (0-3. hét) itt a tét maga az élet. A kölyök életének első kritikus szakasza a megszületés, és a következő 21 nap. Ennek a szakasznak a kritikus része maga az életbennmaradás, a kölyök agya nem képes a létfenntartást meghaladó tevékenységre. A bélsár-és vizelet-kiválasztás is kizárólag az anya masszírozó nyalogatásának köszönhetően megy végbe. Megszületéskor a kölyök nem lát, nem hall, szaglása azonban működik, ennek köszönhetően nagy az emlőt kereső reflexe.

Mozgásuk, reakcióik kizárólag reflexek. A kölyköknek csupán melegre, alvásra, és anyatejre van szüksége, az újszülöttre még semmilyen hatással nincs a környezete. Teljesen az anyjára, valamint az alomtársai melegére van utalva. A tenyésztőnek ebben az időszakban csak arról kell gondoskodnia, hogy az anya minden szükségest megkapjon, és arra kell vigyáznia, hogy az almot semmi és senki ne zavarja.

-II. szakasz: 21-49. életnap,(3-7. hét) kapcsolat a fajtársakkal, és a külvilággal.

A 21. naptól a kiskutya már egészen jól lát, hall, szagol, kezd testileg, szellemileg fejlődni. A tudatos agyműködés megindul, megkezdődik a külső környezet hatásainak a befogadása, hirtelen kitágul a világ a kölyök előtt. A kölyök már többet mozog, lábon jár, nem kúszik, kevesebbet alszik, a hangokra reagál. Mivel a környező világ összes jelensége az egyik pillanatról a másikra hat a kutyára, ezért a kölyök rendkívül érzékeny. Amit a kölykök ezekben a hetekben megtanulnak, jót vagy rosszat tapasztalnak, egész életükben megtartják. A következő hetekben a kölyök kapcsolatot teremt (szocializálódik) anyjával, és alomtársaival, kialakulnak a többi kutyához kötődő érzelmi kapcsolatai, gyors fejlődésnek indul az idegrendszere. Amennyiben ebben az időszakban,(a hetedik hét előtt) a kölyköt leválasztják az anyjától, és az alomtól, hiányozni fog neki a kutyákkal való kapcsolat kialakítása, emiatt később kevesebb érdeklődést tanúsít majd fajtársai iránt. Ilyenkor dől el az is, hogy később milyen magatartást tanúsít a kutya más kutyákkal szemben, barátságos vagy összeférhetetlen lesz. Ez idő alatt megkezdődik már a hatalmi rangsorba való beilleszkedés is, ha pl. kanok is vannak a kiskutyák között, akkor a legerősebb kan lesz köztük a vezér.A kiskutya tanítását, nevelését a második kritikus periódusban 21-49. nap célszerű elkezdeni, mert a kölyökkutya nagyjából hasonló módon tanul, mint a kisgyerek, ha nem sikerül megtanítani arra, amire akarjuk, saját maga alakít ki különböző szokásokat. Ezeket a szokásokat alomtársaitól, és más kutyáktól tanulja meg, és ez bizony teljesen az ellenkezője annak, amire mi akarjuk nevelni. A hangsúlyt tehát a nevelésre, a külső környezeti ingerekhez történő szoktatásra, valamint az emberekkel való barátkozásra-kommunikációra kell fektetni, mert későbbiekben ez az eredményes kiképzés szempontjából döntő jelentőségű lesz.