Az utóbbi évtized legtöbbet hallható és olvasható kutyatartói szakkifejezése a "szocializáció". A kutya szocializációjának tömör meghatározása: az állat fokozatos hozzászoktatása az élete során őt körülvevő környezeti ingerekhez. De mit kell egy átlagos kutyatartónak ez alatt értenie, valamint csinálnia, és miért fontos ez a nem kutyatartó embereknek? Mikor kezdhető el, és meddig tarthat a szocializáció folyamata? Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ a gazdik az alábbiakban.

A jelen kor civilizált körülményei között társállatként tartott kutyák viselkedését, magatartását, reakcióit két, egymástól jól elkülöníthető szociális viselkedésforma jellemzi:

√        Az egyik a kutya szociális viselkedése, kötődése a gazdájával, illetve a vele egy lakóközösségben élő emberekkel szemben. Ennek a viselkedésformának az elsajátítása – a fajnak megfelelő tartási körülményeket feltételezve – nagyjából genetikailag vezérelten, természetes módon, szinte magától alakul ki.

√        A másik a kutya szociális viselkedése a lakótéren kívüli vagy onnan beáramló környezeti ingerekkel szemben, beleértve az idegen emberektől és állatoktól kapott ingereket is. Az ebben a pontban említett ingerekkel szembeni és azok hatására kialakuló – az emberektől és a  társadalomtól elvárt, helyesnek és elfogadhatónak tartott – viselkedésformákra, reakciókra minden kutyát tanítani, nevelni, szoktatni kell.

A kutyák szociális viselkedése

Mint ahogyan az emberek között elterjedt mondás szerint "az újszülöttnek minden vicc új", hasonlóan van ez a kutyák esetében a civilizált, urbanizált, modern emberi környezetből érkező különféle ingerekkel. A kölyökkutyának minden hang, fény, szag, mozgás, inger stb. újdonságot jelent. Elmondható, hogy a fiatal állatok agya ebben a kezdeti, alakulásban, fejlődésben lévő szakaszban úgy programozott, hogy minden ismeretlen ingert potenciális veszélyforrásként kezel.

Mivel egy ragadozó állat, a farkas leszármazottjáról van szó, ezért természetes az újdonsággal, ismeretlennel szembeni bizalmatlanság és óvatosság, ugyanis nem nehéz elképzelni, hogy a nem körültekintő, óvatos és megfontolt egyedekből álló farkasfalka csak ritkán jutna élelemhez, és rövid időn belül kipusztulna. Ez az ösztönök által irányított viselkedésforma azonban nem zárja ki azt a másik, a viselkedést szintén döntően meghatározó, pszichikai irányítású jelenséget, hogy mint a legtöbb fiatal emlősállat, a kölyökkutya is rendkívül kíváncsi minden újdonsággal szemben. Ebből a kettős indíttatásból eredően lehet megfigyelni azt a már a néhány hetes kölyökkutyákra jellemző magatartást, hogy idegen tárgyakkal szembekerülve többször közelítő–távolodó mozgássorozattal csökkentik a tárgy és a közöttük lévő távolságot.

A legutóbbi kutatások bizonyítják, hogy a kutyák rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak szociális kapcsolataik során a távolságnak. Egyébként mi, emberek is, csak nem vesszük észre a mindennapok során. Például, ha tömött buszon, liftben vagy a pénztár előtti sorbanállásnál szinte közvetlen testkontaktusban vagyunk 2-3 másik embertársunkkal, azt elviseljük. Ám ha ugyanez a 2-3 embertársunk a magányos sétánk során vagy egy padon ülve ugyanilyen szoros testkontaktusba akarna velünk kerülni, hevesen tiltakoznánk ellene, és igyekeznénk kikerülni ebből a kellemetlennek érzett helyzetből.

Az agy fejlődése és a kutya jelleme

Egy USA-ban végzett kutatás megfigyelése szerint a kölyökkutyák agyának térfogata a születést követően átlagosan 8-10 cmł, majd rohamosan növekedni kezd, és a nyolcadik hét végére eléri a kb. 50 cmł-t. Az ezt követő két hónapban azonban már csak kb. 80 cmł-es térfogatra fejlődik, majd az egyéves kor elérésének időpontjára eléri a kifejlett kutyákra jellemző, kb. 100 cmł térfogatot. Az agytérfogat növekedésének követéséből egyértelműen az következtethető le, hogy egy kutya életét, viselkedését, karakterét, jellemét döntően befolyásoló idegi összeköttetések túlnyomó része az állat 4 és 16 hetes kora közötti életszakaszban, az agy térfogat növekedésével arányosan fejlődik ki.

A születés pillanatában természetesen a kölyökkutya rendelkezik minden, az életfunkciókhoz elengedetlenül szükséges agysejttel, darabszámra a kifejlett állatokkal teljesen megegyezően. Az agy jelentős térfogatváltozását követően, illetve az állat későbbi élete során már nem képződnek új sejtek. Az agy nagymértékű térfogat- és súlyváltozását a sejtek közötti idegszálkapcsolatok kialakulása okozza. A kölyökkutyák agyának korai fejlődése során az agysejtek egy része a test belső jelzéseinek hatására, míg másik részük a testen kívüli jelzések, ingerek hatására alakul ki. Tehát a kutya későbbi viselkedésére rendkívül nagy és döntő hatással vannak azok az ingerek, amelyek az idegszál-összeköttetések kialakulásának időszakában az állatot érik az öt érzékszerven keresztül. Utóbbiak szintén ekkor vannak a kialakulás, fejlődés szakaszában. Ha nem jutnak el az ingerek az érzékszerveken keresztül a rohamos tempóban fejlődő agyhoz, nem alakulnak ki a megfelelő idegszál-összeköttetések az agysejtek között. A kifejlett kutyaviselkedése tehát nem csak genetikailag örökölt, vagy csak megtanult viselkedési sémákból tevődik össze, hanem láncreakciószerűen alakul ki a belső (örökölt) és a külső (tapasztalt) ingerek együttes hatása alapján.

Van tehát egy nagyon jól körülhatárolható időszak, a 4-16 hét között, amikor a szocializáció – a megismertetés azokkal a külső ingerekkel, amelyek között a kutya kifejlett korában élni fog – rendkívül könnyen és hatékonyan kivitelezhető. Ezt nevezzük szenzibilis kornak. Ezt követően az új, ismeretlen ingerhatások elfogadása, megszokása már sokkal nehezebben történhet meg, mivel a kifejlett agy és a hozzá kapcsolódó idegrendszer az élet további szakaszában már nem képes olyan mennyiségű és intenzitású felvételre, mint fiatal korban. Nem tévesztendő össze a kutya szocializációs képessége a tanulási képességgel, mivel a tanulás más hatásmechanizmuson keresztül történik, ezért ez a fajta képesség, ha csökkent formában is, de az állat idős korára is megmarad.

A szocializáció tárgyai

A kutya szenzibilis korában helyesen végzett és intenzív szocializáció előnyei a következők lehetnek:

√        a kutya magabiztos karakterűvé válik;

√        a stresszel szembeni ellenálló képessége nagyobb lesz;

√        idősebb korban is jobban elfogadja az újdonságokat;

√        csökken a veszélye a félelmi agresszióból eredő balesetnek;

√        a kutya jobban alkalmazkodik a későbbi, változó elvárásokhoz;

√        az idegen emberekhez és kutyákhoz való viszonya problémamentesebbé válik.

Sok kezdő gazdi teszi föl a kérdést, hogy milyen ingerekkel szemben kell a kutyáját szocializálnia. Nagyon nehéz ez ügyben általánosan minden gazdira, minden kutyára és minden életkörülményre egyformán jól illő választ adni. Egy feltételezhetően egész életét falusi környezetben leélő kutyát fölösleges lenne a mozgólépcsőn vagy liften való közlekedés ingereihez szocializálni. Egy nagyvárosi kutyakölyköt sem biztos, hogy föltétlen kell a kakaskukorékoláshoz vagy a tehenek jelenlétének eltűréséhez hozzászoktatni. Ezért tehát a leghasznosabb, amit egy újdonsült kutyatulajdonos a szenzibilis időszak első napjaiban tehet, hogy csoportosítva (hang, fény, szag, íz, tapintás, idegen emberek, idegen állatok, tárgyak, járművek) összeírja, körülbelül melyek azok az ingerek, amelyekkel az elkövetkező évtizedben nagy valószínűség szerint a kutyája kapcsolatba kerülhet. Ezekkel a papírra vetett ingerekkel, illetve ingert kiváltó dolgokkal kell az előtte álló 1-2 hónapban a kutyáját fokozatosan megismertetnie, azokhoz hozzászoktatnia. A modern kutyatréning során a vakvezető, mozgássérült-segítő és terápiás kutyák, valamint az egyéb speciális feladatok végzésére szánt kölyökkutyák oktatását ezért már nyolchetes korban elkezdik, egy hasonlóan elkészített, ún. "szocializációs terv" segítségével. (Lásd a táblázatot!)

1. táblázat: Néhény példa a szocializációs tervre...>> Stefan Siman  teljes írása a >>

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3767#.UO1dPTSctIU.facebook  oldalon olvasható