Ilyenkor - feltételezve a jó öröklött adottságokat - szinte minden alkalommal a kutya nem megfelelő szocializáltságáról és neveléséről van szó. A kölyökkutya szocializálódása és helyes nevelése alapfeltételei a későbbi eredményes kiképzésnek.

Sajnos ma még a legtöbben, akik első kutyájukat vásárolják, nem megfelelő felkészültséggel indulnak el a kölyköt kiválasztani, s a vásárlást követő időszakban a tartás sem nevezhető kielégítőnek. Ma még Magyarországon általánosnak tekinthető, hogy a kiskutya vételekor nem győződik meg a vevő annak viselkedéséről inger dús környezetben, az ingerekre adott reakcióiról, ismerős és idegen emberek, állatok jelenlétében tanúsított viselkedéséről. Ha ezekre odafigyelünk, képet kaphatunk a kölykök alaptermészetéről és addigi szocializáltságának fokáról. Milyen sok későbbi bosszúság és kudarc elkerülhető lenne egy kis odafigyeléssel! Nem elegendő, hogy egy kölyök jó genotípusú, bizonyos örökletes tulajdonságok alakulásában a környezeti hatásoknak is jelentős szerepük van.

Ha a kezdő kutyatartó olyan szerencsés volt, hogy igényes tenyésztő kiváló tulajdonságokkal rendelkező kölyökkutyáját vásárolta meg, az önmagában még nem garantálja a sikert. Mind a fizikai, mind a pszichikai adottságok kibontakoztatása már az új gazda ,feladata, aki az esetek túlnyomó többségében - sajnos - laikus. Hazaviszi a néhány hetes szőrgombócot, beteszi egy kennelbe, s amíg a kölyök újdonságnak számít, játszik vele az egész család, azután jönnek a szürke hétköznapok, és néhány nap, esetleg hét után már a kutya-gazda kapcsolat csupán az etetésekre korlátozódik. Hetek, hónapok is eltelhetnek anélkül, hogy a nagyon elfoglalt gazda akár a kennelből is kiengedné a szerencsétlen jószágot. Idővel mégis eszébe jut, hogy a már kamaszodó kutyát mégiscsak meg kellene sétáltatni, s ekkor döbbenten tapasztalja, hogy a kenneljében vagy a portán látszatra magabiztos viselkedést mutató állat az utcán remegő lábakkal, behúzott farokkal közlekedik, vagy befeszülvén a pórázba a végkimerülésig húz, akár egy igásló. A gazda ekkor kap észbe, hogy jó lenne egy kutyakiképző iskolát felkeresni, ahol kedvencéből "kutyát faragnának".

Irány tehát hétvégeken a kutyaiskola (már ha van ilyen a közelben)! Az újdonsült kutyatulajdonost itt újabb csalódások érik. Félénk, visszahúzódó vagy éppen túlzottan agresszív kutyája olyan nehezen kezelhető, amely már meghaladja az ő tűrőképességét, elmegy a kedve a kutyázástól, kedvencétől pedig legtöbb esetben megszabadul, vagy örökös kennel fogságra kárhoztatja.

Ugyanez a gazda, ha a felnevelés során úgy járna el, hogy már az első pillanattól szakmai segítséget venne igénybe (szakemberek tanácsa, szakirodalom), valószínűleg addig sem követne el súlyos hibákat, amíg részben a szakmai segítségnek, részben saját tapasztalatainak köszönhetően maga is felkészült, tapasztalt kutyatartóvá válna. Ez utóbbi típusú kezdőkből lesznek többnyire a későbbi sikeres kiállítók, tenyésztők, kiképzők, míg mások, a kevésbé körültekintőek gyakran azt is megbánják, hogy valaha kutyát vásároltak.

Mire figyeljen hát a kezdő kutyatartó, hogy kedvence a későbbiekben az öröm és ne a bosszúság forrása legyen?
Ezúttal vegyük az egyik legfontosabb dolgot, amire figyelmet kell fordítani: ez pedig a szocializáció folyamata. Nézzük hát sorjában, mi a teendőnk kutyáink megfelelő szocializációja érdekében! Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a kívánatos szocializációs folyamat, valamint a nevelés - bár nem ugyanazt a fogalmat takarják - egymástól teljesen elkülönítve nem tárgyalhatók. Megfelelő neveléssel segítjük kutyáink szocializálódását, és megalapozzuk későbbi képezhetőségét, a szocializációs folyamat irányításával, pedig akarva-akaratlanul a nevelést is befolyásoljuk.

Az első kérdés, amit meg kell vizsgálnunk, az, hogy mikor kezdődik el ez a folyamat egy kutya életében.

A kinológia tudományának mai állása szerint az újszülött kölyökkutya pszichikumára a születést követő három hétig különösebben nincs maradandó hatással környezete. Táplálkozás, ürítés, alvás - erre korlátozódik napi tevékenysége. A kiskutya - az anyjával való rendkívül szoros kapcsolaton kívül - a környezet iránti érdeklődést, az értelem első jeleit, a születést követő 21. nap után mutatja. Azt is meg kell említenem, hogy van olyan elmélet, amely szerint a viselkedés későbbi alakulása szempontjából fontos, hogy megszületésük után a kölykök azonnal szophassanak. Ez esetben viszont jogos az , az, állítás, hogy a szocializációs folyamatok már azonnal, a születést követően elkezdődnek, szemben azzal, amelyik ezt a 21. nap utánra teszi. Nem is beszélve a méhen belüli behatásokról, de erről máskor essen szó. Az anya nélkül felnevelkedő kölykök - szerencsére ritka - esete is külön fejezetet érdemel (pl. szülés után elhulló szuka, mesterséges szoptatás).

Tehát a kölyök életének negyedik hetében már a megfigyelő számára is jól észlelhetően, a maga módján válaszol alomtársai kommunikációs kísérleteire, s kontaktusba kerül az emberrel is. Ebben az időszakban a tenyésztő legyen az egyetlen ember, aki gondoskodik róluk, kézbe veszi, simogatja őket.

Az alom nyugalmát idegen ne zavarja meg! A kölykök a negyedik hét vége felé már elhagyják az almot. Vissza sem lehet őket tartani. A tenyésztő családtagjai az ötödik héten lépjenek be a kiskutyák életébe. De ez ne zaklatást, csupán rövid ideig tartó kíméletes, óvatos játékot jelentsen. A kiskutyák a negyedik hét végén vagy az ötödik hét elején tenyésztőjüket már egy két lábon járó éléskamrával fogják azonosítani, feltéve, hogy háromhetes korukban az megfelelő rendszerességgel elkezdte kiegészítő etetésüket.

Folytatjuk! Kapcsolódó cikkek

Reiter László

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3810