Szia Ágnes!
Elöljáróban annyit: régi rottweileres vagyok, és három kiskölköm van. Nekem is egy szukám van most, aki úgy viszonyul a családhoz, mint egy negyedik gyerek. Bár felnőtt már, és gyakran bunyózik a fiúkkal "életre halálra" a gyerekeken soha egy karcolást nem ejtett (illetve egyszer de az se harapás, hanem karmolás volt, amikor a kisebbik fiamat ki akarta menteni a vízből, mert az tréfából visítozni kezdett neki)
Nálunk az volt - és ma is az - a szokás, hogy az etetésre időt szántam. A kitett ételhez a vezényszavamig nem lehet hozzányúlni. Ez a trükk erőszak nélkül egyértelműsíti, hogy ki is a főnök. (Az, aki "engedi" hogy az ételhez nyúljon a kutya)
Ezt javaslom a kutya helyének megismertetésére, és elfogadtatására is. Ha ez egy kennel akkor mindig ott egyen a kutya - akkor biztos nem fog elszaladni ha be akarod küldeni!
Én nem használtam semmi különös módszert az alapképzéshez - simán megtanulta a kutya hogy leülünk ha szólok, vagy épp bejövünk - igaz az utóbbit egy kis jutalom falat bevetésével értem el hogy tökéletes legyen. (Nem egy méterre tőlem ül le ha behívom, hanem szinte felkenődik a térdemre, combomra. Így simán meg is tudom fogni ha kell.)
A jutalomfalat - ha ezzel próbálkozol - soha ne legyen keksz vagy egyéb száraz kaja, a legjobb ha vékonyra szeletelt virslit használsz.
A kutya un. "csibészelését" egyébként nem javaslom, (a gyerekekkel úgy is megtanulja idővel, pont úgy mint a mienk) mert kevés a jó segéd (ez is egy művészet!!) és rossz beidegződéseket is tanulhat a kutya. Akár agresszívabbá is válhat annál, mint ami egy három gyerekes családban kívánatos, és elfogadott. Persze más a helyzet ha pl tanyán élsz, mert ott nagyon fontos a biztonsághoz egy extra házőrző jelenléte. Akkor is más a helyzet ha szeretnéd a kutyát tenyész szemlén felvezetni, mert ott a kutya idegrendszeri típusát ma már csak az IPO I. fokozatú őrző-védő munka bemutatásából tudják megállapítani.
Ha van konkrét kérdésed szívesen válaszolok ha tudok.
Utolsó hozzászólás