AZ ENGEDELMESSÉG.

Mit jelent, és miért fontos az engedelmesség?

A mai napig számtalan kutya él a világon, amelynek a gazdájával való kapcsolata alig távolodott el az ősi boldog állapottól, egy bizonyos cél elérése érdekében a legtökéletesebb összhangban tevékenykednek. Ezek a kutyák szinte szimbiózisban élnek gazdáikkal, az erdőt-mezőt járó vadásszal, az egész napot a legelőn töltő pásztorral, juhásszal stb. A közösen eltöltött idők során olyan kutya-gazda falkakapcsolat-összhang alakul ki, amely összhang alapját a metakommunikáció /testbeszéd/ képezi. Ez az együtt töltött idők során szinte észrevehetetlenül alakul ki, anélkül, hogy az ember a klasszikus módon formálisan nevelné, képezné a kutyát. Az ilyen „ősi” módon kialakuló kapcsolat alapja a farkas falka, hiszen a falkában élő farkasok sem vezényszavakkal, hanem testjelekkel, pózokkal irányítják egymást. Irigylésre méltó ez a fajta kapcsolat, talán nem is volna szükség ennél többre, amennyiben az ember és kutyája a világtól elzárva a saját erdeje közepén egy kunyhóban élne. A mai kor embere legalább ilyen szoros viszonyban-kötelékben képzeli el a családi kutyáját, - kiváltképp, ha városi – egyszerre legyen jópofa kísérő, gyermeki játszótárs, ha a szükség azonban úgy kívánja családját és javait megvesztegethetetlenül őrző-védő kutya. Ez az ideális családi kutya a legtöbb embernek csak a televízióból ismert, áhított álom. Miért is van ez így?  

Ma Magyarországon a KSH adatai szerint megközelítőleg kétmillió kutya van regisztrálva, e mellett óvatos becslések szerint is legalább százezer él kóbor boldogságában. Ezen kétmillió kutyából elég sok él az ősi „boldog” állapothoz hasonlóan. Ők is a minimális verbális kommunikáció „hívei”, hiszen vezényszót keveset ismernek, úgymint a „Gyere ide!” , „Takarodj!”, esetleg „Hallgass!”, no meg ezek cifrább változatai. Az embertől elfogadják az ételt, vagy amit kapnak, ugatnak, ha idegen közeleg, de ha nem akkor is, a metakommunikáció is erősségük, hiszen nagy ívben kitérnek az útból, - persze ha tudnak - ha a gazdát rosszkedvében közeledni látják. Jah és jó esetben három méternél hosszabb futóláncon élik le életüket. Ez a Magyar vidék, TISZTELET a kivételnek!

Urbanizált városainkban más a problémás helyzet, itt a gazda általában a televízió segítségével, családi indítatásból választja ki a neki megfelelő kutyafajtát, s az elveszített természet egy darabjaként akarja tartani. Sajnos ezekben az esetekben szinte biztos, hogy a fajtaválasztás nem harmonizál az elképzelésekkel. A „szakmai alapokon nyugvó” választásnak köszönhetően két különböző energiaszintű élőlény „boldogítja” egymást. A helyzetet tovább bonyolítja a rohanó életmódunk, amelyben túl sok idő nem jut a közösen eltöltött kutyás programokra, nem beszélve a kutya neveléséről, képzéséről.  

Tremmel Nándor      http://www.facebook.com/pages/Soproni-Kutyabar%C3%A1tok/315499728485233

Folytatás következik