A kutyák a farkas ősnek köszönhetően különböző örökölt tulajdonságokkal rendelkeznek. A kutyát a farkasból, az ember számára hasznos, örökölhető ösztönöknek köszönhetően háziasította az ember. Az ösztönök örökölt viselkedésformák, amikor a kutya ösztöneiről beszélünk, tulajdonképpen egyes öröklött viselkedésformáit tárgyaljuk.

Az ösztönfogalom pontosan meghatározott definíciója nem ismeretes, a szerzett ismeretek szembeállításával fogalmazható meg. Az ösztön annyiban különbözik a tanult képességektől, hogy az ösztön tapasztalat nélkül fejlődik ki, a tanult képességek viszont teljes mértékben a kiképzéstől függenek. Az ösztönös tevékenység minden cselekvés közül az első, a kutya a cselekedet eredményéről azonnal visszajelzést kap. A kiképzés folyamán előbb-utóbb az ösztönös cselekvés tanult elemeket is fog tartalmazni, egymást kiegészítve, az ösztöncél kielégítése érdekében.

Az ösztönök felosztása

Az ösztönök felosztásánál a kiképzés szempontjából négy alapösztönt kell figyelembe venni:

szaporodási ösztön,

falkaösztön,

territoriális ösztön,

zsákmányszerző ösztön.

Minden más ösztön a négy alapösztön valamelyikéhez sorolható.

A szaporodási ösztön

Természetes körülmények között többféle viselkedés egymáshoz kapcsolódásában jelenik meg:

harc a nőstényért,

udvarlás,

párzás,

utódgondozás.

Itt kell megemlítenem, hogy az ember az említett viselkedések közül már csak a párzást, (a nemi aktust) bízza a kutyára, így nem jöhet létre a természetes szelekció. Már nem a legerősebb hím párosodik a legerősebb nősténnyel, hanem az ember választja ki a neki megfelelő egyedeket. Pedig az evolúció törvénye az, hogy a gyengének, betegnek pusztulnia kell, hogy az egészséges egyedek tudjanak szaporodni. Ez a természetes kiválasztódás, a minőség alapja. A kiképzést ez az ösztön nem segíti, de az eredményes munkának ez az alapja.

A falkaösztön

A kutya az emberrel kialakult szoros kapcsolata ellenére alapvetően falkaállat maradt, ezért alá kell vetnie magát a falka szigorú törvényeinek. Minden kutyában megtalálható a tömörülés ösztöne, a falka alapvető célja az együttműködés, „egységben az erő”. Ez az együttműködés csak akkor jöhet létre, ha egy adott jelzés a falka minden tagjának ugyanazt jeleni, ezért jó, ha tisztában vagyunk ezekkel a jelzésekkel. A falkaösztön a legerősebb kutyaösztön. A csoportosan tartott kutyák között mindig van egy vezér, és őt követik a többiek, egészen a legkisebbig, leggyöngébbig. Az ember-kutya kapcsolata lényegében a falkaösztönön alapul, hasonlítható a vezérkutya és a falkatag viszonyával, azzal a különbséggel, hogy a kutya ragaszkodása, hűsége az ember iránt nyilvánul meg. Csak akkor szolgál minket a kutyánk teljes odaadással, ha számára a vezérkutyát testesítjük meg, azonban ezt kiérdemelni csak a megfelelő odaadással, példamutatással lehet, ezért értékes minden perc, amit a kutyával töltünk. Gondoljunk csak bele, a kutyánk feltétel nélkül szolgál minket, akár az élete árán is, ez fordítva is így igaz? Ez a kapcsolat az alapja a kiképzésnek!

Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a társas kapcsolatban élő állatok között versengés alakul ki, a versengés közvetlen mechanizmusa az agresszió, ami a létfenntartás, kiválasztódás, vagyis az evolúció alapja. Az agresszió azonban az ember ellen is irányulhat. A kiképzés során rendszeresen találkozunk az agresszivitás formáival, fel kell tudnunk ismerni a kutya agresszivitásának első jeleit, tudnunk kell értelmezni azokat, tudnunk kell reagálni rá, mert ez a viselkedés könnyen eredménytelenséget, sérülést okozhat.

Az agresszivitás formái :

domináns agresszió,

territoriális agresszió,

félelmi agresszió,

fájdalmi agresszió,

kutyák közti agresszió,

játék közbeni agresszió,

ragadozó agresszió,

szülői agresszió,

átirányított agresszió,

idiopatikus agresszió.

A kiképzés során a jól irányított agressziót kihasználhatjuk, gondoljunk csak az őrző-védő munkára.

A territoriális ösztön

A felnőttkorra kifejlődő, érlelődő ösztön lényege egy megszerzett vagy adott helyhez való ragaszkodás, ahol a kutya élőhelye, zsákmányszerző területe van. A kutya számára fontos a területe őrzése, a behatolók eltávolítása, legyőzése, valamint a terület megjelölése. A kutyák valamennyi viselkedésében felfedezhetőek a territoriális ösztön által kiváltott elemek. Fontos megemlíteni, hogy az őrzés-védelem a territoriális ösztön által irányított viselkedés, és nem a zsákmányszerző ösztön által motivált viselkedésforma. Minden állat fenntart maga és társai között egy reá jellemző egyedi távolságot. A vadon élő állat csak egy bizonyos mértékig engedi közel az embert, aztán elmenekül, ez a menekülési távolság. Ahol van menekülési reflex, ott van kritikus távolság is, amely keskeny zóna a menekülési és támadó távolság között, itt a védő vagy a menekülőösztön lép életbe. Előfordulhat az is, hogy a két ösztön keveredik, mert mindkettőnek a fenyegetés az alapja, ekkor egyszerre aktivizálódik a védekező és a menekülő magatartás, a kutya bemutatja a menekülés előre nevű támadást.

A kiképzés során ezt az ösztönt is kihasználjuk az őrző-védő munkánál. 

A zsákmányszerző ösztön

Alapvetően a táplálkozás funkciókörébe tartozó ösztön. Az ember számára az egyik legfontosabb ösztön, amit folyamatosan kihasznál, és a megfelelő módon fejleszthet, mivel az oktatható ösztönszerűségek közé sorolható.

A zsákmányolási ösztön öt részből tevődik össze:

zsákmány felkutatása,

üldözése,

ráugrás,

megfogás, leteperés, lefogás,

holtra rázás, elcipelés, hordozás

A kiképzés során folyamatosan kihasználjuk ezt az ösztönt, ez a motiváció alapja. Az ösztön helyes megfigyelése, értelmezése nagyon fontos a kiképzés szempontjából. A kutya számára az ember nem zsákmány, hanem ellenfél, a védőkar a zsákmány, az ösztönkielégülés eszköze!

A zsákmányszerző ösztön kifáradásnak van kitéve, ingerspecifikus kifáradásnál a meghatározott ingerre történő válaszkészség csökkenéséről beszélünk. Ha egy kutyával több órán keresztül próbálunk őrző-védő munkát végeztetni, előbb-utóbb fellép a kifáradás, inger hiányában közömbössé válhat a segéddel szemben.

Cselekvés specifikus kifáradás: ha a kutyát folyamatosan egy gyakorlat végrehajtására kényszerítjük, 15-20 gyakorlat után a cselekvés specifikus kifáradás miatt nem lesz képes válaszolni a kérdéses vezényszavakra. Mindkét kifáradási mód megfelelő pihentetés mellett megszüntethető!

A négy alapösztön köré sorolhatók egyéb ösztöncsoportok is

A védekezési ösztön

Alapvetően a támadó magatartás funkciókörébe tartozik, de más funkciókörrel is keveredhet. A védekezési magatartás összetett, nem csak a harapásra korlátozódik. Ebbe a funkciókörbe tartozik :

a fenyegetés,

az agresszív elhárítás,

a harapási képesség.

A védekezési ösztön nagyon fontos a kiképzésnél, az ösztön nem tartozik sem az inger-, sem pedig a cselekvés specifikus kifáradás alá, állandó jelleggel aktiválható. Az őrző-védő kutya harci magatartásának alapeleme. Mit várhatunk attól a kutyától, amely saját magát sem tudja megvédeni? 

Harci vagy küzdőösztön

A mai napig sincs tisztázva annak a fogalomnak a kérdése, hogy a kutya rendelkezik-e különálló harci ösztönnel, vagy sem. Ez az ösztön az életfenntartásra szolgál, a kutyák örökölt képességei közé tartozik, ha az életük veszélybe került, harcolnak, küzdenek a fennmaradásukért. Rendelkezniük kell azonban megfelelő tapasztalattal is, ami a felnőttkorra alakul ki igazán, ezért nem szerencsés a kutyát túl korán szolgálatba állítani. A harci ösztön és a küzdő ösztön is erősíthető. Ha a kutya harci ösztönét kívánjuk fejleszteni, akkor a kutyát úgy kell befolyásolni, hogy spontán keresse a harcot a segéddel szemben, de a győzelem mindig a kutyáé kell, hogy legyen. Megfigyelhető, hogy minden olyan kutyánál, amelynél kifejezett a küzdőösztön, a zsákmányszerző ösztön is kifejezett. A zsákmányszerzés a harci ösztön egyik fontos eleme, de a kutyát nem kényszeríti védekezésre, így az ösztön önmagában nem tekinthető azonosnak a harci-küzdő ösztönnel. A küzdő ösztön erősítése csak akkor valósulhat meg, ha a kiképzés folyamán a kutya nem játszótársat, hanem ellenfelet lát a segédben, aki mindig nehezebben adja meg magát. A küzdő ösztön erősítéséhez a zsákmányolási ösztönt, a védekezési ösztönt kell fejleszteni, fontos a segéd megfélemlítése, a kutya győzelme, a segéd alárendeltségének elérése.

Kifejezett harci, vagy küzdő ösztönnel egy fiatal kutya nem rendelkezhet, ez az ösztön a védekezési-agressziós ösztön része, ezért csak a felnőtté válás folyamán alakulhat ki.

Agressziós ösztön

A kutya viselkedésének nem túl barátságos területe az agressziós magatartás. Az agresszív cselekedetek megnyilvánulnak a területvédelem, a hatalmi helyzetért vívott küzdelem, a szexuális versengés, a zsákmányszerzés viselkedési formáiban. A harci magatartás minden fajtájában szerepe van az agressziónak, erőszaknak. Ide tartoznak a fenyegető, imponáló magatartások, az alárendeltség, és a lenyugtatási mozdulatok.  Etológiai szempontból pontos meghatározás az agressziós ösztönre nem létezik. Mind a nevelés, mind a kiképzés komoly idegrendszeri megterhelés elé állítja a kutyát, ezért nem szerencsés a túlzottan agresszív kutya, mert az agresszív magatartás újból és újból áttöri az engedelmesség minden korlátját, így a kutya alkalmazhatósága irányíthatatlansága miatt nem biztosított. Egy túl agresszív kutyánál már kialakulhat a gyilkolási vágy, ami nem lehet cél a szolgálati kutyáknál.

Óvatos vagy elkerülő magatartás

Az óvatos magatartási formáknál egyértelmű a kutya viselkedése, nem összekeveredő a félelemmel, pánikreakcióval, mert csupán a szituáció helyes felméréséről, az erőviszonyok reális felismeréséről van szó. A magatartás tipikus jelei:

a kiútkeresés,

a rejtőzés,

az elkúszás,

a fenyegetett terület elhagyása,

az erősebbel szembeni alázatosság,

egyéb alárendeltségi jelek.

A kiképzés során mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen magatartást tanúsít a kutya és milyen behatások érték el az adott magatartásformát.