Pózos gyakorlatok

Mindhárom esetben a követelmény az, hogy a kutya szabadon követésben, láb mellett haladva, egyszeri parancsra azonnal üljön le, feküdjön le vagy álljon meg. Ezalatt a kutyavezető ütemváltoztatás és visszatekintés nélkül, azonos ütemben továbbhalad, majd legalább 15-20 lépés megtétele után a kutya felé fordulva megáll, rövid kivárás után visszatér a hozzá.

Hangjel: „ülj”, „feküdj”, „állj!”

Csak akkor szabad a menet közbeni gyakorlatokat tanítani, ha az előzőekben ismertetett engedelmességi gyakorlatokat kutyánk már tökéletesen elsajátította. Ha ez így van, akkor a fokozatosság betartása mellett nem okozhat különösebb nehézséget a pózos gyakorlatok tanítása. A gyakorlás, tanítás megkezdése előtt mindig alkalmazzunk előkészítő gyakorlatokat. Alapállásban a kutya mellettünk szabadon ül, egyenesen állunk, előretekintünk és a kutyát fektetjük, majd fektetésből ültetjük, ültetésből állítjuk, váltakozó sorrendben mind a három testhelyzetet gyakoroljuk. Természetesen ez csak bemelegítés, túlzásokba ne essünk. Ezután valamennyi testhelyzetben fokozatosan, külön-külön gyakoroljuk az eltávolodást is. Kezdetben csak póráztávolságra távolodunk el, és rövid idő elteltével visszamegyünk a kutyához úgy, hogy nagyobb ívben kerüljük meg. Ez azért fontos, mert a hozzánk ragaszkodó kutya eleinte feloldásként értékelheti a visszajövetelünket, ha egyenesen hozzá megyünk, és esetleg hozzánk sietve elhagyja a helyét. Előfordulhat az is, hogy az eltávolodásunkkor követ minket, hogy hozzánk közelebb jusson.

Mindkét esetben azonnal vigyük vissza kutyánkat a helyére, újból fenyegetőbb hangnemben adjuk ki a parancsot és kezdjük elölről a gyakorlatot. Ilyenkor a hosszú póráz a korrigálásban segít. A pórázt eltávolodásunknak megfelelő hosszúságban, kézben tartva, abban a pillanatban rántjuk meg, amikor a kutya megkísérli a helyének elhagyását, és igen erélyesen adjuk ki a megfelelő testhelyzetre vonatkozó utasítást. A kényszert addig kell ismételni, amíg a kutyában nem rögzül az az inger, hogy helyének elhagyása kellemetlen behatással jár, a megfelelő testhelyzetben maradás pedig a dicséret következtében kellemes érzettel jár. A vezényszavak legyenek határozottak, energikusak. Az ordítás, kiabálás azonban biztos, hogy nem vezet eredményre. A gyakorlatokat több alkalommal, gyakran változó helyszíneken ismételjük. Óvakodjunk a végrehajtási módok túl gyors és nem módszeres fokozásától, mert ez könnyen sikertelenséghez vezethet. A közös munka a kutyával csak akkor lehet eredményes, ha az alapszabályt itt is betartjuk, a kutyát a tartózkodási helyéről sosem hívjuk el, hanem a gyakorlatot úgy fejezzük be, hogy visszamegyünk hozzá és csak az eltávozás után dicsérjük-jutalmazzuk! Alakítsunk ki a vizsgaszabályzati sorrend szerinti végrehajtást, az ültetésgyakorlatot, a fektetés, majd az állítás gyakorlata kövesse. Ehhez következetesen ragaszkodjunk, így a kutya megszokja, rögzíti a gyakorlatok sorrendiségét és ez emeli a gyakorlati végrehajtás minőségét.

Képek: Sopronkőhidai Fegyház és Börtönintézet gyakorlópályáján, az intézet kutyás biztonsági felügyelőinek közreműködésével készültek