Az irányíthatóság szempontjából az egyik legfontosabb alapgyakorlat a pórázon vezetés tanítása. Ez az alapja az irányíthatóságnak, a további engedelmességi gyakorlatok, és a „nagybetűs” élet megkezdéséhez.

Hangjel: „lábhoz!”

Sok kutyavezető és sajnos néhány „kiképző” is úgy gondolja, oktatja, hogy elsősorban a póráz kapcsolja össze az embert a kutyával. Ők azok a „kutyaszakértők” akik azt mondják, hogy a legfegyelmezettebb kutya is csődöt mond. A saját képzésük végén azt javasolják, hogy a már képzett kutyát pórázról csak megbízhatóan körülzárt területen engedjük el. Ez a megbízhatatlanság lenne a kiképzés célja? Aki így gondolkodik, hatalmasat téved! A kiképzés eredményeként előbb-utóbb zsákutcába vezeti önmagát, mert nem lesz soha tökéletesen megbízható szolgálati kutyája! Természetes, hogy megfogalmazódik a kérdés: miért mondom ezt? A választ egy közismert mondással szeretném kezdeni: „Minden láncszem olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme.” A mondás igazsága megkérdőjelezhetetlen, hiszen hiába erős a többi láncszem, ha a leggyengébb elszakad. A kutya és gazdája közötti, érzelmeken és tekintélyen alapuló kapcsolat erős lánc. A leggyengébb láncszem mindig az, ami a kettő közé beékelődik.

Mi történik akkor, amikor az ember a gyermekét sétálni viszi? Megfogja a kezét, ez a kapcsolat jelenti a gyermek számára a biztonságot, de mire felnő, már nem kézen fogva fog sétálni. A kiskutya számára ugyanezt a kézfogást a póráz pótolja. Ez az eszköz tehát a nevelés során nélkülözhetetlen, de önmagában nem fogja szavatolni az irányíthatóságot, és a biztonságot. Gondoljunk csak a nagy testű kutyákra, amelyek felnőttkorukra olyan erővel rendelkeznek, hogy ha akarnák, bármikor könnyűszerrel elránthatnák az embert. Ráadásul a folyamatosan feszülő póráz emberrel vagy más állattal való találkozáskor agressziót vált ki a kutyából, és az ilyenkor hirtelen szabaddá váló eb szinte biztos, hogy felesleges balesetet okoz. Nem úgy, mint a póráz nélkül, fegyelmezetten sétáló kutya. Ezzel természetesen nem azt akarom sugallni, hogy minden esetben póráz nélkül sétáltassuk a kutyánkat! Higgyék el, mert a sokéves tapasztalat is ezt mutatja, hogy a póráz, illetve az egyéb, képzést segítő eszközök biztos, hogy a legváratlanabb konfliktushelyzetben hibásodnak meg. Természetesen akkor, amikor a kutyavezetőnek a legnagyobb szüksége lenne az eszközök segítségére. Hát kérem, itt van a zsákutca, ebben a pillanatban kicsúszik a kutyavezető kezéből az irányítás, mert elszakadt a „leggyengébb láncszem”!

Minden szituációban lesz egy leggyengébb láncszem, ami elszakadhat, de a kutyavezető jól megalapozott tekintélye soha! A cél tehát az, hogy olyan mély, és elszakíthatatlan érzelmi kapcsolat alakuljon ki a kutya és az ember közt, hogy ne kelljen köztes eszközöket alkalmazni, mert ezek az eszközök jelentik azt a bizonyos leggyengébb láncszemet a láncban. Tehát a kutya ne a jutalomfalatért, a labdáért dolgozzon, hanem a vezetője dicséretéért, simogatásáért, biztatásáért, vagy csupán a közös tevékenység öröméért. Ha tartózkodnia kell bizonyos dolgoktól, azt ne a pórázrángatás miatt tegye, hanem azért, hogy a gazda haragját és a vele járó erődemonstrációt elkerülje. Amikor ezt sikerül elérni, akkor azt mondhatjuk, hogy jól dolgoztunk, szakemberek vagyunk, mert a kutyát többé nem a póráz tartja össze a gazdával, hanem annál sokkal erősebb láncszem, a falka tagjait összekapcsoló láthatatlan, de eltéphetetlen kötelék!

E rövid bevezetővel próbáltam rávilágítani, hogy a jól képzett kutya nem a póráz késztetése miatt dolgozik.

A kiképzés szempontjából mi tehát a póráz, miért fontos a kezelése, és milyen funkciója van? A póráz a kutya és a kutyavezető közti munkakapcsolat eszköze. Nevezhetném meghosszabbított köldökzsinórnak is. Ugyanakkor nevezhetem közvetítő eszköznek is az ember és a kutya közt. Ez a közvetítő eszköz azonban az ember részéről negatív információkat is áramoltat, izgalmat, idegességet, bizonytalanságot. Így a póráz által rossz időben, nem optimális idegállapotban adott impulzus az elvégzendő feladatot negatívan befolyásolja. Ezért a póráz kezelését alaposan meg kell tanulni!

A kutyát semmivel sem szabad, de a PÓRÁZZAL VÉGKÉPP TILOS MEGVERNI, MEGÜTNI! Helytelenül viselkedik az a kutyavezető, aki a szabadon szaladgáló kutyáját a sikeres behívás után, valamilyen nem tetsző ok miatt pórázra veszi, és „fegyelmezés” címén idegbeteg rángatással, cibálással, üvöltéssel megbünteti. Ezzel a viselkedéssel csak azt éri el, hogy a kutya a pórázt és a gazdához jövetelt egy életre meggyűlöli, mert a póráz látványa nem a szabadságot, hanem a kényszert, fájdalmat fogja jelenteni számára! Különbséget kell tenni a póráz húzása és rántása közt, ez nagyon fontos, alapvető dolog! Ha nem hagyunk öblöt a póráznak, akkor nem tudjuk a kutya mozgását, oldalirányú kitöréseit kontrollálni, így a kutya a természetes ösztöneinek engedelmeskedve folyamatosan húzni fog minket, mint egy szánkót. Ami egyáltalán nem nevezhető pórázon vezetésnek, inkább a kutya erőnlététől, fulladásától függően súlyhúzásnak, kötélhúzásnak. Ez gyakran előforduló nagy hiba.

Az eredménytelen módszernek köszönhetően pórázon vezetés nem jön létre, azonban egy a látványában lehangoló, a vezetőnek fizikailag megerőltető erőnléti sport igen. A helyes módszer tehát az, ha öblöt hagyunk a póráznak, így nem feszül az folyamatosan, ezáltal nem késztetjük húzásra a kutyát, bármilyen irányú kitörést tesz a póráz megrántásával, a „lábhoz” vezényszó kiadása mellett a kutyát a kívánt irányba, ütembe kényszeríthetjük. A póráz rántása a kutyának a nyakörvön keresztül negatív impulzust ad, a megrántás mértékétől függően kisebbet-nagyobbat. Ez a kutya számára negatív behatást okoz, és ezt elkerülvén, a mi mozgásunkat igyekszik követni, próbál mellettünk haladni. Ez eddig csupáncsak fizikai kényszerítés, ami nem kellemes a kutya számára.

Mivel kellemes érzés nincs, csupán kényszerítés, a kutya mozgása nem élénk, gyors és látványos, tehát nem értük el a kívánt eredményt. Ahhoz, hogy a kutya mozgása, látványosan megváltozzon, érdekeltté kell tenni a cselekvésében.

Képek: Soproni kutyabarátok

Szerző: Tremmel Nándor