Közeledik a szeptemberi iskolakezdés és nem csak a gyermekeknek a kutyáinknak is.Egyre több helyen látható kutyaiskolák hirdetései a tanfolyam kezdésekről.

Miért is fontosa kutyák képzése?

” A kutyád az örömöd, ne pedig bosszúságod forrása legyen!”

Egy jólnevelt,képzett kutyával könnyeb sétálni,sportolni,kutyák,emberek közé menni mint egy neveletlennel.Ha úgy érzed,hogy kedvenced kezelhetetlen,vagy szaktudásod nem elég, keress fel egy kutyaiskolát.

Sok ember tudatában még az a régi fajta kutyaiskola él, ahol szöges nyakörv kíséretében nagy darab, katonai ruhás, kemény kiképzők kiabálnak a gazdákkal és ha valami nem megy, akkor jön a leszidás. Ez azonban ma már szerencsére egyre ritkább.

Míg a hagyományos kutyakiképzés elsődleges célja a parancsszavak megtanítása volt, addig a mai kor kutyaiskolájának célja ennél sokkal több: megfelelő kutya-gazda kapcsolat kialakítása, nagyfokú szocializáltság és közömbösség a környezet iránt, megfelelő szellemi és testi lefárasztás mind a gazdának, mind a kutyának és végül, de nem utolsó sorban hasonló gondolkodású emberek közössége, társasága, hiszen a kutyatartás nem egy állapot, hanem egy életforma.

A kutyatartás nem állapot, hanem életforma
Igen, egy életforma, ahol már nemcsak a mi igényeinket kell figyelembe venni, hanem az otthonunkba és ezáltal a családunkba fogadott négylábú társunkét is, akinek szüksége van a mindennapi vele való foglalkozásra, közös sétákra, fajtársakkal való találkozásra, mozgásra és arra, hogy igenis kutyaként, és ne emberként kezeljék.

És mi történik, ha ezt nem kapja meg? Széttépett, széthordott holmik, lyukak a kertben, folyamatos ugatás, rosszabb esetben állandó elszökdösés és egyéb viselkedési problémák. És még ezen mi lepődünk meg a legjobban?

A kutya nem gyári tartozéka az általunk elvárt jól neveltség

A kutyás életforma egyáltalán nem egyszerű, ezért meg kell tanulnunk. Régen, amikor elég mozgástér állt rendelkezésre és az ember nem távolodott el ennyire a természettől nem volt ekkora gond, de most van.

Az emberek vesznek egy kutyát és legtöbb esetben fogalmuk sincs, hogy mit vettek magukhoz. Babusgatják, emberként kezelik, emberi gondolkodás szerint ítélik meg a tetteit és utána csodálkozunk, hogy annyira sok a félős, agresszív, viselkedési problémás kutya és ezáltal a kutyatámadás és kutyaharapás.

A technológia nagyfokú fejlődésével az ember megszokta, hogy minden gombnyomásra működik és azt teszi, amit ő mond. A kutya, azonban nem gép. Neki nem gyári tartozéka az általunk elvárt jól neveltség. Egy kutya megvásárlásával nem jár együtt, hogy rögtön szobatiszta, nem ugrál fel, nem harapdál, nem húz a pórázon és rögtön első szóra visszajön. Ezeket meg kell tanítanunk neki! A z állatot nem érdekli, hogy cégvezetők vagy bolti eladók vagyunk, nem érdekli, hogy van-e sok pénzünk vagy sem, ő egyetlen dolgot szeretne: JÓ vezetőt. A jó vezető azonban a kutya szemszögéből nem az emberi társadalom által elfogadott vezető. Nem. Hanem az az ember, aki rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amik alkalmassá teszik a kutya szemében a vezetői szerepre: határozott, következetes, nyugodt, magabiztos, türelmes és ismeri őt. A kutyánk belénk lát, túl a világ felé épített falainkon és álarcainkon. Ő minket lát, azt amik vagyunk és nem azt, amit mutatunk. A kutya ezek alapján ítél és bizony könyörtelenül rámutat gyengeségeinkre, amiket mások elől el tudunk rejteni. A tudatos gazda szerepe, tehát nem más, mint az önismeret és személyiségfejlesztés magasiskolája

 Kutyaiskola, ahol a gazdák  tanulnak!
Tanulni tehát nem a kutyáknak kell, hiszen ők az emberekből ötösre vizsgáznának, hanem nekünk embernek, azaz gazdáknak. Bár kutyaiskoláról beszélünk, mégis gazdaképzés lenne a helyén valóbb. A kutyaiskolában az oktatók nem csinálnak mást, mint a gazdákat megtanítják, hogyan tudják a kutyájukat megérteni, kezelni és hogyan tudnak jó vezetőként fellépni előttük. A cél itt már egyáltalán nem az, hogy fizikai kényszerrel akarjuk a kutyát magunk mellett tartani, hanem a kutya akarjon velünk maradni. És ez nagy különbség! Egy szabad akaratú lény szemében méltónak lenni rá, hogy kövessen és tiszteljen minket anélkül, hogy bármit is el tudnánk neki szóval magyarázni, az nagy dolog és sok esetben óriási kihívás, amihez idő és türelem kell. Figyelembe kell azonban azt is vennünk, hogy ahogy minden ember más, úgy nincs két egyforma kutya sem. Ami az előző kutyánál működött, az nem biztos, hogy most is működni fog. Nem mindenki született tehetség, viszont minden gazdának valamilyen szinten kutyakiképzővé kell válnia, hogy kutyájával harmonikusan tudjon együtt élni és sétán, társaságban is megállják a helyüket. Nem szégyen tehát segítséget kérni, nem szégyen elmenni egy kutyaiskolába és tanácsot kérni! Kiképzőként azonban, annál felemelőbb érzés nincs, amikor Buksi kutyát, aki eddig láncon élt, elhozzák a kutyaiskolába és egy teljesen más világ nyílik meg, mind a gazda, mind a kutya előtt. Egy élet, ami mindkettőjük számára még sok munkát és tanulnivalót jelent, de egy élet is, ami mindkettejüket boldogabbá teszi.

Milyen korban vigyem, avagy kutyaiskolában óvoda?
Igen, ez nem vicc. Ma már a legtöbb kutyaiskola biztosít a gazdák számára kölyökképzést, ahová a 2,5-3 hónapos, 2 kombinált oltással rendelkező kiskutyát is elvihetjük. És miért is jó ez nekünk? A kutya városba való bekerülésével elvárjuk, hogy más kutyákkal, emberekkel barátságos legyen és ne féljen a környezeti ingerektől. Ahhoz, hogy ezt elérjük a kiskutya érzékeny ún. szocializációs fázisát kell kihasználnunk, mert amit ekkor megtanul, az majdhogynem egy életre szól. Vegyünk csak egy példát: a kutyák születetten nem tudnak „kutyául”, hanem azt először alomtestvéreikkel, majd később más kutyákkal való játék során sajátítják el. Ha ezt az érzékeny időszakot nem használjuk ki, akkor bizony sok esetben az egy évesen kutyaiskolába kerülő kedvenceknél is már kommunikációs problémák merülnek fel a fajtársakkal szemben. Az óvoda tehát nem más, mint a viselkedési problémák kialakulásának megelőzése.  Kutyának, is az iskolában a helye!

forrásanyag :  Internet

fotó : képgalériánkból