Sokak számára a mai napig eldöntendő kérdést jelent, vannak akik számára pedig ennyivel egyszerűen megválaszolható: “a kutya helye a kertben van!”

Vegyük először is a kutya természetes igényét. Ennek értelmében a kutya falkaállat és mint ilyen minél több időt szeret(ne) gazdája, családja, falkája körében, közvetlen közelében tölteni. Ez számára a természetes. Legjobb helye tehát közvetlenül a gazda mellett van, legyen szó apró ölebről, vagy méretes molosszusról.

Author: Balaskó Norbert

Ugyanakkor, aki élt már lakásban huzamos ideig kutyával, tudja, hogy alaphelyzetben szinte lehetetlen olyan tisztaságot tartani, mint azelőtt. A kutyának nincs cipője és kabátja (legalábbis nem mindegyiknek), lábukon, szőrükön  behozzák a sarat, koszt, vizet. Legtöbbjüknek, a központi fűtéses lakás klímájának köszönhetően szinte állandóan hullik a szőre. A kutyát mindez természetesen nem zavarja és vannak tulajdonosok, akiket szintén nem. Gusztus dolga… Ez a “terhelés” kisebb méretű kutya esetében nyilván kisebb mértékű, míg egy nagy termetű ebnél már akár zavaró is lehet.

Itt érkezünk el a kutya mérete vs. lakás/kert témaköréhez, holott ez meglátásom szerint más aspektusból közelítendő meg, mint ahogyan sokan teszik. Szerintem a kutya mérete nem egyértelműen kizáró ok a lakásban való tartására. Ez sokkal inkább a vérmérsékletével függ össze. Rendben, egy alapvetően nyugis német dogot valóban nem szerencsés egy 28 nm-es panelba felvinni, egészen egyszerűen azért, mert fizikailag akkora, hogy lépten-nyomon akadályozhatja gazdáját és családját a mindennapokban. (ki akar naponta 3-4 szer átesni egy útban heverésző 80 kilós kutyán…?) De belátható, hogy ez valóban szélsőséges példa. Megfelelő méretű lakásban egyébként egy dog is boldogan eléldegél, semmivel több gond nincs vele, mint mondjuk egy vizslával.

Van egy nagyon lényeges alapvetés, mely nagyban befolyásolja a kutyával való együttélés harmóniáját, függetlenül attól, hogy azt lakásban, vagy kertben képzeljük. Ez pedig az energialevezető mozgatás, amelyre minden (!) kutyának szüksége van. A különbség csupán az egyéni igényekben van. Egy kertben tartott kutyának ugyanúgy szüksége van rendszeres sétáltatásra, mint a lakásban tartott társának. Sokan azonban azt képzelik, hogy “hát ott van neki a kert, ott kirohangálja magát…” Nem, ez nem így működik! A kutya nem bolond, hogy céltalanul rohangáljon le-föl. Tudomásul veszi, hogy a kert az övé, hogy azt szisztematikusan körbe tudja járni, meg tudja jelölni, adott esetben megvédeni, de a  nap nagy részében egy stratégiailag fontos ponton pihen és figyelget.

Ennek működését tökéletesen látom saját kutyáim viselkedésén. Mindkettő alapvetően “munkás”, magas energiájú juhászkutya fajtához tartozik. Annak ellenére, hogy 900 nm-es, füves kert áll rendelkezésükre a szabad mozgáshoz, szinte egész nap a teraszon “héderelnek”, mikor otthon vagyunk, akkor pedig sóvárognak befelé,  a számukra fenntartott, kertkapcsolatos szobácskába, hogy minél közelebb lehessenek hozzánk. Ilyenkor a két szilaj juhászkutya élveteg hedonista módjára hever el kényelmes fekhelyén és jókat horpaszt. Mikor aztán eljön a szokásos séta ideje, vagy látják, hogy “kutyás” ruhát veszek fel, robban a bomba. Mindkettő üzemi hőmérsékletre és sebességre kapcsol, majd szétpattannak az addig bennük gyülemlett energiától… Nagyon sok helytelenül tartott, azaz nem mozgatott kutyában felgyülemlett és le nem vezetett energiatöbbletből fakadó frusztráció vezet viselkedési problémákhoz, mint pl. ásás, vég nélküli ugatás, rongálás, rágcsálás, stb…

Abba a hiszemben tehát, hogy a kertben való tartással....>> Balaskó Norbert írása >> 

http://kutyafajta-kalauz.hu/?p=1712  oldalon folytatódik