Csaba tanácsért fordult hozzánk, mert Fannynak be volt gyulladva a körme. Nem vagyunk állatorvosok, ezért csak annyit tudtunk segíteni, hogy javasoltuk keressen másik állatorvost. Így is lett, Csaba ráakadt az orvosra, aki érdemben foglalkozott a kutyával. Én Tíbortól e-mail-ban megkaptam a kutya rövid történetét, amiből kiderült, hogy Fannyt nem Csaba nevelte és tulajdonképpen csak rövid ideje az ő kutyája. Fanny 11 éves egy idősebb házaspár kutyája volt. Mivel Csaba járt a családhoz, próbált a kutya bizalmába férkőzni, de nem igazán sikerült. 6 éves volt a kutya amikor elvesztette a falkavezérét,majd a nénivel maradt.Változatlanul alig fogadott el mást.
Csaba nem adta fel, sokáig próbálkozott vele
míg a néni halála elött röviddel sikerült elfogadni egymást. "Mikor a mama meghalt (azt hittem nem éli túl) én kezdtem neki főzni akkor már jóban voltunk 1 kicsit már lehetett vele játszani is, megvártam még eszik és utánna indultunk haza mert ő vidéken lakott,egyszer 1 vacsora után el akartam tőle köszönni ültem a kanapén ő a lábát a lábamra tette majd a fejét a vállamra szorosan a nyakamhoz ennek 2 éve azóta imádom és ő is."
Idézem Csabát a leveléből. Minden jól alakult. Sor került a műtétre és kaptunk Csabától képeket. Fanny jól van és a képekről a kölcsönös bizalom, szeretet és gondoskodás látszik.
Nekem a történetről nem a szeretet és a hála kifejezések jutnak eszembe, sokkal inkább a türelem, akarat, odafigyelés a kutyára. Csaba kívánok még néhány évet közösen nektek Fannyval !
Kommentáld!