4-től 6-hónapos korig tart ez az időszak.

"A szakkönyvek figyelmeztetik a kutyatartókat a fogát váltó kölyök rágási kényszerére. A fogváltás és a hirtelen növekedés egyéb gondokat is okoznak. A megnyúlt, egyenetlenül növő kölyök mozgáskoordinációja nem harmonikus. A nyakigláb kamaszgyerekhez hasonlóan ügyetlen. Sok humoros jelenetet láttam és hallottam, hogyan képes fordulás közben a saját lábában megbotlani, vagy sikertelen irányváltoztatás közben a gazda lábának, vagy tereptárgyaknak nekiszaladni. Előfordulhatnak csontrendszeri és ízületi anomáliák, a már felállt fül időlegesen újra lekonyulhat és a sérülésveszélyre is figyelni kell! Az élettani változások természetes következményként idegrendszeri és ezáltal, viselkedési változással is járnak. A hirtelen növekedés időszakában a kölyök fáradékonyabb. A „vére viszi”, de a fizikai teherbírása kisebb. Fejlődésben levő csontozata, ízülete még nem terhelhető. Időnként látszólag ok nélkül sántíthat, vagy csak megfontoltabb, óvatosabb a mozgása. A külső behatásokra a korábbi időszakhoz képest érzékenyebben reagálhat. Az ínye gyakran viszket, szívesen rág, de az erősebb ráharapás fájdalmat okoz neki. Ne játszunk huzakodó játékot és puha tárgyat, például szivacslabdát használjunk. Az a legcélravezetőbb, ha ebben a viszonylag.........a folytatást megtalálod Simó Gergely Írásában :) https://docs.google.com/file/d/0B2-3MDnZl6tuMWpibUg0T3R2VG8/edit?pli=1

Hosszú és "felesleges" elméletnek tűnik kezdetben a kiképzés elmélet, az etológia, a vizsgaszabályzat ismerete. Ilyen mélyen nem bonyolódik bele a gazdik többsége, csak egyszerű trükkökre, megoldásokra kíváncsiak, amitől a hétköznapokban "működik" a kutya. Pedig a tanuláselmélet fontos, hogy eredményesek lehessünk felnőtt korban. A távoli cél elérése ( jól nevelt, feladatokat végrehajtani képes kutya)  a kölyök korban lerakott alapokkal válik „egyszerűvé”.

A nagyon fiatal állat is képes végrehajtani egyszerű dolgokat, természetes módon, ül, áll, fekszik, pórázon is képes közlekedni, hamar. Mégsem alkalmas sem kora, sem fizikuma szerint a kiképzésre! Kiképzés az, amikor a kutyát 1 szóra vagy jelre végrehajtott feladatra tanítjuk és meg is követeljük a pontos végrehajtást. „Mondom neki és megcsinálja”! – csak így valósítható meg.

„A kiképzés kezdetét az egyes szerzők más-más életkorban javasolták, viszont nem kapott megfelelő hangsúlyt a fokozatosság. A klasszikus kondicionálással hirtelen megkezdett kiképzés a sok kényszerítés miatt megviselheti a fiatal kutya idegrendszerét, és hamar kedvetlen automatává változtatja.

A kutyaiskolákban ma is általános az a gyakorlat, hogy az új belépőt azonnal a csoportba irányítják. Szegény kutya és gazdája még szinte azt sem tudja, hol van, már elkezdődik a „komoly munka”. A testi és szellemi fejlődése szempontjából hasznos, ha játszik más kutyákkal és emberekkel, de ez ne a kutyaiskolán történjen. Céltudatos neveléssel, ismétléssel, klasszikus kondicionálással úgy alakítjuk ki a reflexet, hogy amikor a kutya a vezetőjével megérkezik az iskolára, már „tudja”, izgalmas, szórakoztató, játékos foglalkozás várja a gazdával. Abból, ahogy a kezdésre megérkeznek a kutyával a tanulók, következtetni lehet a kiképzési metodikára. A szeretettel tanított kutya vidáman húzza a gazdáját befelé a kapun, a gépies, vagy durva kiképzőt pedig a foglalkozás végeztével kifelé húzza a kutyája. „

Funkcionális Etológia 

forrás: 2013. január 28. Kné Tünde 

http://kolyokkutya.blog.hu/2013/01/28/fogvaltas_novekedes_kutyaiskola