Az emberi nyelvet tanítani kell! Pont úgy, mintha mi idegen nyelvet tanulnánk! A kutya képes megtanulni szavakat, de hosszú hónapok, rendszeres foglalkozás kell ehhez. Ám nem a beszéd, az, ami irányítja! Főleg nem kölyök korban.

Ezért a hármas egység kezdetben: "vezeted az orránál fogva" vagyis az ételszagával motiválod, kelted fel az érdeklődését, adod a testjeleket, hozzáérsz, mutatod, ránézel, ő visszanéz, és ehhez kapcsolódik a hang, nem a szöveg, de a hangsúly, ami fontos!

Hogyan tanulunk idegen nyelvet? Többnyire rámutatunk egy tárgyra és mondjuk a szót, vagy az adott cselekvéshez kapcsoljuk a szót.  Majd ismételjük, memorizáljuk, majd ismételjük és memorizáljuk.  Egészen addig, amíg gondolkozás nélkül, reflexszerűen jön az idegen szó is, a tárgynál, a cselekvésnél.

A KUTYÁNÁL UGYAN ÍGY TANÍTJUK A SZAVAKAT! "Megmutatjuk" a helyes pozíciót, pontosan ugyan azt ismételjük, amíg reflexszerűvé nem válik a cselekvés.  NAGY különbség, hogy az embernél van hosszú távú emlékezet, a kutyánál viszont nincs!  Így nem a gondolat, de a reflex vezeti! Ezért kell mindent úgy csinálni, egyformán és pontosan, amit tanítani szeretnénk, hogy a hangra, a vezényszóra azt a cselekvést hívjuk elő! Az időben adott jutalom, ami rögzíti az adott cselekvéshez a szót is! A feltételes reflex csak így tud kialakulni! A szó zuhatagból a kutya semmit nem ért! Ezért felesleges folyamatosan mondogatni a vezényszavakat és szózuhataggal sürgetni, vagy biztatni a kutyát a feladat végrehajtására. 

Kezdetben nem is használok semmilyen szót, csak rádicsérek a kutya ösztönös tevékenységére! Nekem ez természetes módon megy, hiszen jól ismerem a kutyákat. Példaként a labda visszahozását említhetem: Apróságnak tűnik, de a "titok" a részletekben rejlik.   Amikor eldobom, a labdát a kutya akkor fogja felén hozni, ha elfordulok, és más irányba mozdulok! Hiszen szoros a kapcsolatunk és követni akar egyrészt, másrészt azt látja, hogy nem veszélyeztetem az ő "zsákmányát”! Indul, felém jól van okos vagy, mondom elégedett hangsúllyal, és amikor odaér ismét dicsérem. Örülök, hogy a szájában a labda, tárgy, nem akarom eresztetni! Azt később tanítom. Majd ha 20-ból 20-szor mindig visszahozza, akkor kap az egészhez vezényszót. Akkor tanuljuk az egész játékhoz a szavakat, hogy a majdani kiképzés kezdetére az is rögződjön!  Minden gyakorlatnál, tanulandó feladatnál így teszek! Vagy említhetjük a behívást is. Nem felé megyek , de távolodok tőle , ha azt szeretném, engem kövessen , azaz jöjjön oda hozzám . Hiszen a mama kutya nem hívással veszi rá a követésre , hanem azzal ,hogy irányt mutatva neki elindul határozottan a "cél" felé. A kölyök meg követi. A követés ösztöne erősebb, mint parancsszavakra hallgatva engedelmeskedni!

Miért írtam ezt le?

Az utóbbi években nagyon sok film, TV műsor foglakozik a kutyaneveléssel, a kutya viselkedészavarának helyrehozásával. Általánosnak mondható, hogy a legtöbb baj, viselkedészavar, a helytelen nevelésből fakad. 

Mitől lesz helytelen egy nevelés? 

Attól, hogy a kutyáról, mint állatról sokszor gondolnak mást az emberek, mint ami a valóság.  Túl sok emberi tulajdonsággal ruházzák fel őket, kölyökkutyákról azt képzelik olyanok, mint a gyerekek. Beszélnek hozzá, megmondják, hogyan viselkedjen és akkor azt tudni is fogja. Megtévesztő, hogy a kölyökkutya figyelmes, érdeklődő és látszólag azonnal végrehajt dolgokat, amit mondunk neki. Azaz, képes végrehajtani valamit, amit kitartóan ismételgetünk. Ez még nem a "megtanult" viselkedés, amit minden helyzetben és azonnal végre fog hajtani, ha beszélünk hozzá.

A kutya nem szóból ért, más nyelven kommunikál és másként tanul.