Bár az alap ideát, hogy a kutyákat szűrjük és tudatosan tenyésszük, jónak tartom, de azt hiszem nagyon eltolódott a küllem irányába az egész, míg az egészséget, az ösztönöket, képességeket és a tenyésztett kutyák számát nem figyelik eléggé. Sokat hallani mindenféle pletykákat és legendákat, hogy ki milyen trükkökkel játssza ki a rendszert és nyer olyan kutyával, amivel nem kéne. Nem tudom mi igaz ezekből, én azt vallom, mindenki azt csinálja, amihez ért, én a tenyésztéshez nem értek és mivel épp elég felesleges kutya van így is a világban, szaporítani se fogom a sajátjaimat. Ami viszont igazán ki tud hozni a sodromból, az az, amikor valaki a kutyán akar nyerészkedni, sikereket elérni, az állat kárára, nem figyelembe véve a kutya igényeit.
Bár hallottam már olyan kutyáról, aki kifejezetten élvezte a magamutogatást és a bemutatóinkon a mi kutyáink is egyértelműen tudják, hogy nekik szól a taps és imádják, így ezt hajlamos is vagyok elhinni. Azért összességében mégiscsak macera a kutyának egy kiállítás, az egész napos várakozás, rövid pórázas séta, a sok fajtárs, akivel nem lehet ismerkedni, a tömeg, az idegen hely és a sok inger, majd a ringben a feszengés, matatás. Különösen a speciális szőrű kutyákat sajnálom, akiket ilyenkor napokig felgumizva, becsomagolva tartanak, fésülgetnek. Ha meg tudnánk kérdezni a kutyákat, hogy ezt választanák vagy egy erdei kirándulást, azt hiszem nem kérdés, melyik verzióra voksolnának.
De még ezzel sincs gond. A kutyának – éppúgy, ahogy minden más élőlénynek a földön – meg kell néha tenni olyan dolgokat is, amihez nem annyira van kedve, szót kell fogadni, viselkedni kell. Így van ez nálunk embereknél is és a vadállatoknál is, ahol pusztán a túllélés is kemény meló. Az viszont a gazda feladata, hogy csökkentse a kutya számára a stressz-faktort és a legjobbat hozza ki a dologból. Ehhez egy tudatos gazda és egy annál is tudatosabb felkészítés szükséges.
Először is, vegyük sorra, mennyi és milyen inger lesz ott, ami megijesztheti a kutyát, vagy felkeltheti az érdeklődését, és melyikre hogyan készíthetjük fel a kutyát.
Az első szembetűnő dolog a rengeteg ember. Mivel nézők is vannak, sokan meg akarják simogatni majd a kutyánkat, vagy lefényképezni. Érdemes előre eldönteni, hogy akarjuk-e majd ezt hagyni, vagy sem. Egyfajta mértékletességet mindenképp be kell tartani, a kutyának nem biztos, hogy jól esik, ha sok idegen simogatja, körbeállja. Ha úgy érezzük, hogy kutyánknak túl sok a kedvesség, kérjük meg az embereket, hogy hagyják békén. A várakozás miatt mindenképp érdemes beszerezni egy boxot, amibe kutyánk kényelmesen elfér. Még otthon, nyugodt körülmények között a kutyát hozzá kell szoktassuk a boxhoz, hogy abban biztonságban érezze magát. Ne kényszerítsük bele, hanem falattal, játékkal megvezetve mutassuk meg neki. Nem kell rögtön bezárni, sőt, a fokozatosság elve nagyon fontos!! Először csak egy egy-két percet töltsön bent a kutya, majd fokozatosan növeljük. Érdemes lefárasztani előtte a kutyát és egy rágcsálnivalót adni neki a boxban, így a kellemes pihenéssel, rágcsálással fogja azonosítani és nem kényszeres bezártsággal. Szánjunk időt a folyamatra és legyünk türelmesek. Ne erőltessünk semmit. A kiállítás előtt is érdemes lemozgatni a kutyát, a boxot nyugodt helyre tenni a terem szélére és letakarni,vagy magunk mellett tartani. De mindenképp már egy-két hónappal a kiállítás előtt ismertessük meg a kutyával és idővel különböző ingerkörnyezetben is vegyük elő, itt is fokozatosan adagolva az ingereket, azaz a hazai pálya után idegen, de csendes helyen, aztán legyen egy-két ember és kutya aki elsétál mellette, és így tovább.
Az emberi közeledésre is fel kell készíteni a kutyát. Persze vannak olyan kutyák, akiknek erre nincs szüksége, imádják a törődést bárkitől. Vannak agresszióra hajlamos kutyák, rájuk fokozatosan figyeljünk, legyen rajtuk szájkosár kiállításon, de neveléssel ez a helyzet is megoldható. A nagyon félős kutyáknál hosszú és türelmes terápiára van szükség, és így sem biztos, hogy megoldódik a dolog. Kérjünk meg ismerősöket, hogy guggolva, minél kisebb testfelületet mutatva és a kutyára nem ránézve adjanak neki egy falatot. Általában a jutalomfalat az, ami minden szoktatásnál és oldásnál a legjobban segít elterelni a kutya figyelmét, és kellemes élményeket csatolni egy adott dologhoz. Eleinte várják meg, hogy a kutya közelítsen hozzájuk, később nagyon apró lépésenként ők is fordulhatnak a kutya felé hívhatják és ha hagyja, meg is simogathatják. Ehhez az kell, hogy a kutya éhes legyen, ennek érdekében nyugodtan hagyjunk ki nála egy-két napi étkezést, semmi baja nem lesz tőle.
A bírók meg szokták nézni a kutyák fogazatát és egyéb alkatrészeit...

Vámosi-Nagy Nóra teljes írása a  >> http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=7366 oldalon olvasható.

fotó:képgalériánkból