Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat: Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik... Ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megaváltoztathatatlan adottságok lennének? A rendellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatók.

Az agresszív kutya

A kutyákban az agresszió a fajra jellemző, valamilyen ingerhatás következtében kiváltódó, fenyegető és támadó, de természetes viselkedésforma. A kifejezést - agresszív - emberi oldalról nézve nehéz egyértelműen meghatározni. Nagyon sok ember az agresszív jelzővel fejezi ki az állat viselkedésformáját már akkor is, ha a kutya morog, vicsorít vagy ugat. Ezzel szemben a tapasztalt kutyatartók és kinológiai szakemberek csak akkor nevezik agresszívnak a kutyát, ha az valakit szándékosan támadott, űzött és megsebesített.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy arra a kérdésre: "Miért agresszív egy kutya?", szintén nem adható egyetlen és minden helyzetre, minden állatra vonatkozó felelet. Némelyik kutyaazért támad, mert ragadozó, és vadászösztönéből fakadóan szándékosan meg akarja ölni potenciális áldozatát (a zsákmányszerzés ugyan etológiai értelemben nem agresszió, az emberrel szemben azonban mégis akként nyilvánul meg, ezért itt tárgyalnunk indokolt). Más kutyák azért, mert helytelen vagy elégtelen szocializáció következtében nem tanulták meg a megfelelő kontaktusfelvételi módokat, viselkedésformákat. Megint mások azért, mert félnek, és megpróbálják a "legjobb védekezés a támadás" stratégiáját alkalmazni.

Állat-viselkedéstani szempontból nézve megállapítható, hogy a kutyák agresszív viselkedése természetes stratégia, amely a környezet irányába történő alkalmazkodóképességüknek a velejárója. Alapjában - nagyon leegyszerűsítve - azt szolgálja, hogy megkapják, amit akarnak, és megelőzzék azt, amit nem akarnak. Biológiailag az állat arra programozott, hogy minden számára nemkívánatos esetben agresszióval reagáljon. Az agressziót - mint sok más viselkedési formát - a kutyáknál tanulási folyamat befolyásolja, amely tapasztalati értékekkel szolgál, és következményeket von maga után. Az agresszió tehát egyrészt veleszületett, a kromoszómák által genetikailag meghatározott, másrészt tanulási folyamat során kialakult tulajdonság.

Affektív és nem affektív agresszió

A kutyáknál megfigyelhető agresszivitás funkcióját tekintve két csoportra osztható:

- AFFEKTIV viselkedés, amely nagyon magas érzelmi töltésű, és ezáltal a kutya idegrendszerét automatikusan egyre fokozottabb állapotra stimulálja.

- NEM AFFEKTIV viselkedés, amely mindenféle érzelmi töltés és kapcsolat nélkül történik, miközben a kutya idegrendszere stabil marad.

Az affektív agresszió előidézéséhez a kutyát érzelmi ingernek kell érnie. A közelmúltig meglehetősen vegyes viták és vélemények alakultak ki szakmai körökben az állatok érzelmeit illetően. Azonban a legfrissebb kutatási eredmények bizonyították, hogy az emlősállatok túlnyomó részének a cselekvése nem csak a racionalitás síkján történik, hanem sok esetben nagyon erősen befolyásolják az állat érzelmei is (eltekintve attól, hogy az adott cselekvési reakció az ember szempontjából pozitív vagy negatív megítélést kap-e). Például egy kutyaérzelmi megnyilvánulásait erősen befolyásolják a környezetéből kapott ingerek. Amikor ezeket az ingereket érzékeli, akkor azonnal meghatározza és szelektálja: "jó" vagy "rossz", tehát érzelmileg "pozitív" vagy "negatív" - a kutya reagálását tekintve: "nem veszélyes" vagy "veszélyes" - kategóriák szerint. Ezt a kategóriákba történő csoportosítást sok tényező befolyásolhatja: pl. a nyári melegben a ráfröcskölt hideg víz a szomjas kutyánál "pozitív" meghatározást, míg télen, egy fázó kutyánál inkább "negatív" értékelést kap. A farkastól örökölt életbenmaradási ösztön azt diktálja a kutyának, hogy a "rossz, negatív, veszélyes" érzelmi ingereket kerülje, védekezzék ellenük vagy meneküljön tőlük, a "jó, pozitív, nem veszélyes" érzelmi ingerekhez pedig közelítsen, és kíváncsian vagy barátságosan reagáljon irányukba.

A nem affektív agresszió előidézéséhez a kutyavadászösztöne indul automatikus mozgásba, az alábbi séma szerint: keresés - megfigyelés - megközelítés - üldözés - megfogás - ölés - széttépés - evés. A kutya ezen cselekvéssorozat közben nem kerül érzelmi befolyás alá, nem lesz közben idegesebb, nem fog félni és nem válik dühössé, ugyanis ezek az érzelmi állapotok mind gátolnák abban, hogy teljes idegrendszerével és érzékszerveinek maximális teljesítményével koncentrálni tudjon a végső cél elérésére. A domesztikálódás és a tenyésztési szelektálás során természetesen ezeknek az elemeknek némelyike a kutyák túlnyomó részénél teljesen elmarad vagy háttérbe szorul, esetleg fölerősödve jelentkezik a viselkedési repertoárjukban: pl. egy border collie vagy puli csakis akkor tudja jól elvégezni a feladatát, ha az "üldözés" fázis után már nem folytatja a cselekvéssorozatot - különben elfogyna a nyáj...

A két kiváltó tényező: düh és félelem

Az affektív agressziót kiváltó okok keresése során két fő csoportot lehet fölállítani, amelyik a kutya érzelmét, hangulatát az agresszív megnyilvánulások irányába tereli.

1. A kutya valamilyen oknál fogva dühössé, mérgessé válik. Ezt gyakorta az válthatja ki, hogy a kutyavagy nem éri el valamilyen célját, vagy valami zavarja, kellemetlen számára, esetleg fájdalmat okoz neki. Úgyszintén ide sorolható az a kiváltó hatás is, amikor a kutyavalamilyen külső ingert számára fenyegetésnek fog fel. Ezeknek a külső ingerhatásoknak az eredményeként a kutya egyre fokozott mértékben dühbe gurul, fölmérgesedik. A szervezetében bekövetkező nagyon gyors változások - vérnyomás megemelkedik, a szívverés és a légzés fölgyorsul - hatására biokémiai reakciósorozat indul meg a kutya agyában és testében:

- megemelkedik az adrenalin termelődése, a vér a bőrből és a bélfalakból az izmokba pumpálódik;
- megemelkedik a noradrenalin-kicsapódás, ami test energiaháztartását maximálisra szabályozza;
- megemelkedik az agyban a dopamin hormon mennyisége, ennek következtében a kutya jobban képes a mozgását koordinálni, a figyelmét összpontosítani, és nagyobb fájdalmat képes elviselni;
- A hormonháztartás fölborulása következtében a kutya idegrendszere beindítja az agresszív jelek, magatartásformák kibocsátását: vicsorgás, morgás, ugatás, támadás stb.

2. A kutya valamitől fél, megpróbál visszahúzódni, és sorozatos csillapító jeleket (calming signals) ad a le a félelmét kiváltó inger irányába. Amennyiben a fenyegető, félelmet kiváltó inger nem csökken vagy szűnik meg, illetve a kutya menekülési lehetősége nem áll fönn, vagy a menekülési területe, útvonala bezáródik, akkor az agyában aktivizálódik a védekezési inger és stratégia. Az előző pontban leírt folyamat szerint a hormonháztartása fölborul, és agresszív jelekkel, magatartásformákkal próbál végső megoldást keresni - általában a közismert "legjobb védekezés a támadás" elmélete alapján -, amit a viselkedéstan offenzív védekezési magatartás-stratégiának nevez.

Miért válhat egy kutya agresszívvá?  >>   Stefan Siman teljes

írása  a >>  http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4296  oldalon olvasható