Bizalom nélkül nincs szabadság, nincs akarat, nincs gondtalanság. A bizalom minden kapcsolat alapja. Minden kapcsolaté, nem csupán ember és ember közötti kapocs alap pillére, hanem minden létező kapcsolat mozgatórugója! Hogyan is várhatnánk el kedvenc négylábú eb társunktól, hogy ne a védekező mechanizmusa induljon be, ha felé közeledünk, hanem a farok csóválása, mindaddig, amíg nem ismeri, nem bízik a kutya a saját gazdájában ?! A legtöbb ember ott rontja el, hogy elvárásokkal közelít felé.

 Azt hiszi, hogy a kutyának rögtön tudnia kell, hogy mi a neve, mit jelent a gyere ide, és a legfontosabb, azt gondolja a gazda, hogy a kutya tudja, hogy ő a legjobbat akarja neki, minden esetben. Honnan tudná az állat az első napokban, hogy mi miért történik?

Vegyünk egy példát, a kutya félelmében, mert dörög az ég, bebújik egy sarki szekrény alá, a kamrába. Majd jön a gazda, aki tudja, hogy patkányméreg is van ott, ezért rögtön kihívja onnan a kutyát. Igen ám, de az állat nem akar kimenni onnan, hisz ott érzi magát biztonságban, ezért hiába hallja a nevét és legalább még 10-szer, hogy „gyere”, nem megy ő sehova. A gazdi persze egyre dühösebbé kezd válni, hogy „ez a kutya nem is hallgat rá”, mondhatni felmegy a pumpa az emberben. Következmény, hogy a kutya pláne nem megy oda majd egy ideges emberhez, akit még ráadásul alig ismer. Mit csinál ilyenkor a legtöbb ember? Odaront az ebhez, hogy ha szép szóval nem megy, akkor majd saját kezével kiveszi a kutyát a sarokból. Azaz, türelem híján a könnyebb utat választja. Hogy sül ez el? Ha nincs meg a bizalom, akkor rosszul! A kutya ugyanis egyetlen fegyverrel tud védekezni: a morgással, vicsorítással, harapással. Ha az ember közeledésére így reagál a saját eb társa, azt nem lehet szó nélkül hagyni. Én, semmiképp nem javaslom, hogy csapjunk a kutyára, ha ránk morog. A cél ugyanis nem az, hogy féljen tőlünk, hanem, hogy tiszteljen és bízzon a döntéseinkben. Rá ordíthatunk, moroghatunk is, kifejezhetjük, hogy ezt a magatartást itt nem engedjünk meg, ezt viszont a mimikánkkal, gesztusokkal, hanglejtéssel, nagy dobbantással, vagy verbálisan tegyük meg, ne erővel, fizikálisan. Persze ilyenkor vagy megijed a tulaj, vagy megharagszik az ebre. Gondoljuk át, nem azért morog a kutya a gazdájára, mert neki akar támadni, hanem, hogy megvédje saját magát. Ha pedig védelemre van szüksége, akkor mért akarunk úgy fellépni, mint az ellensége, nem pedig úgy, mint a barátja?!

A bizalom megszerzése fantasztikus érzés, főleg egy olyan kutyánál,....

Mayer Yvetteírása a http://kutyafuttaban.hu/2012/06/26/a-bizalom-kore/ oldalon olvaható