Útravalóul néhány jó tanács hangzik el egy tapasztalt tenyésztőtől. S bár a sorozat szerzője a rottweiler elkötelezett híve, az intelmeket természetesen bármilyen fajta kedvelői megszívlelhetik.

Van egy rossz hírem, meg egy jó! A rossz - legalábbis az én generációmnak - az, hogy az idő még mindig nem hajlandó egy pillanatra sem megállni. A jó ebből egyenesen következik: eljött a kiskutyánk hazahozatalának napja! Miután hazaérkeztünk a jövő nagy reménységével, Brigitével, rettenetesen kíváncsiak voltunk Artúr reakcióira. Az iskolán, meg séta közben többször találkoztunk kis mafla jószágokkal, akik odajöttek hozzá, vagy éppen ellenkezőleg: elhúzódtak tőle, így volt tapasztalatunk. Artúr minden esetben jól reagálta le a kölyök viselkedését. Pont úgy viselkedett, ahogy egy domináns kantól elvárható: távolságtartó barátságosság. No, de ez merőben más helyzet! először is saját territóriumán belül lesz a kölyök, és nem csak, ideig-óráig.

Néhány jó tanács útravalónak

Artúr reakciói kissé meglepőek, vagy mondhatni, érdekesek voltak. Minimális kezdeti érdeklődés után mintegy tüntetőleg úgy tett, mintha a jövevény ott sem lenne. Gondolom, olyasmi járhatott az okos kis buksijában, hogy amiről nem vesz tudomást, az nincs is. Mindenesetre ennek a jelenségnek jobban örültünk, mint ha valami drasztikusabb megnyilvánulással hozta volna tudomásunkra, hogy ő pedig a jövevény érkezése után is éppen annyi szeretetre, figyelemre, foglalkozásra tart igényt, mint annak előtte. Meg kell mondjam, egy kissé tartottam attól, hogy milyen többletfeladatokat, esetleg problémákat hoz ez a kétkutyás állapot az életünkbe. Így is lett: hozott új problémákat, új feladatokat - viszont hozott annyi új élményt, örömöt is, hogy más már nem is számít!

Azt, ugye, mondanunk sem kell, hogy mentorunk (Artúr tenyésztője) sem bírta sokáig, hogy ne látogassa meg új szerzeményünket. Neki is tetszett, így élőben még jobban, mint a fényképeken és a videón. A viselkedésétől meg odáig volt, meg vissza  persze nem is ő lett volna, ha nem provokál ki óvatosan Brigikéből egy-két harcos harapást. Miután jól kiörömködte magát, leültünk egy kis beszélgetésre a jövőt illetően.

- Tudjátok - kezdte mondandóját -, mindig örül a lelkem, ha fiatal emberek ilyen felkészültséggel kezdenek neki a rottweiler fajta tenyésztésének. Manapság még igazabb, mint valaha, hogy ha nem megfelelő intelligenciájú és felkészültségű emberek kerülnek valahol túlsúlyba, akkor az ostoba többség, a nagy demokrácia szabályai szerint, simán elnyomja az okos kissebséget. Látjátok, ha egy kicsit nem figyelek magamra, már mindjárt azt teszem, amit nem szeretnék: "politizálok"...

Hogy is csinálják a németek?

Tovább>>>>

http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4554