Kitértünk arra is, hogy milyen szempontok szerint válasszuk ki a tenyésztőt, akitől leendő ebünket beszerezzük. Ott hagytuk abba történetünket, hogy a kiszemelt tenyésztőnél a kölykök egy hetesek.

Ekkor már egy lépéssel előbbre jutunk, és kiderül, hogy a vágyott kutya megszületett-e számunkra. A tenyésztő tájékoztat bennünket arról, hogy mennyi és milyen nemű kölyök született. Az ellés körülményei, a kölykök súlya, formája, vitalitása stb. érdekes adatok, de ennél több jelentősége is van. Igazán később válik fontossá mindez, például akkor, ha szuka kölyköt vásárolunk a későbbi tenyésztés szándékával. Az ellés, a gondozás, az alomszám, a szoptatási, a tejelési anomáliák, nehézségek, pozitívumok tapasztalataim szerint örökletes, családra jellemző tulajdonságok. A tenyésztő mindenről őszintén, szívesen és részletesen mesél, nem hallgat a hibákról sem.

Ekkor döntünk véglegesen, hogy itt veszünk kölyköt, és vásárlási szándékunkat egy kisebb összeggel is megerősítjük. Eldől az is, hogy hányadikként, és hány kölyök közül választhatunk. Nincs más dolgunk, mint drukkolni, hogy ne legyen könnyű a választás. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy ha egy alomból könnyű egy kutyát kiválasztani, akkor a kölykök egyöntetűsége már legalábbis megkérdőjelezhető... Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak az a lényeg, hogy a kiskutyák egyformák legyenek: inkább fogalmazzunk úgy, hogy egyformán szépek és egészségesek!

Miért kell harapnia?

Mivel a türelem nem erősségünk, megkérdezzük a tenyésztőt, hogy mikor nézhetjük meg a kölyköket. Emberünk néhány pillanatnyi gondolkozás után már mondja is: "úgy egy hét múlva nyílik a szemük, elkezdenek mászkálni, lassan szétszedjük az ellőládát, nagyobb teret biztosítva a mozgáshoz, még egy hét szülőszoba, és aztán az időjárás függvényében már kibotorkálnak a kertbe, tehát úgy számolom, hogy négyhetes korukban már megnézhetik az almot, láthatják, ahogyan a szabadban szaladgálva rosszalkodnak, játszanak". Mikor ezt így megbeszéltük, mivel időnk van bőven, tovább beszélgetünk a rottweilerről, a majdani feladatainkról. Újra megnézzük a szülők és néhány ős őrző-védő munkáját videón, DVD-n. Rögtön felmerül a kérdés: miért az őrző-védő munkáról vannak felvételek? A rottweilernek miért kell harapnia? Nem veszélyes ez a családra, gyerekekre? Engem is meg fog harapni?

A válasz egyszerű és logikus. A kutyaáltalános viselkedését bárki láthatja, séta közben, kertben, kiállításon. Ám a rottweiler fajta speciális őrző-védő képességét csak az őrző-védő munka közben! Azt az ösztönös képességet, amely az őrző-védő kutyák sajátja, vizsgaszinteken és tesztek alapján vizsgálják, mert éles helyzet csak ritkán adódik. A születetten magabiztos, bátor, határozottan fellépő kutyára számíthatunk csak a kritikus helyzetekben. A kutyát mindenre meg lehet tanítani megfelelő tudással és szorgalommal, valamint eszközökkel, egyedül "harapni" nem. Ez a meglévő őrző-védő képesség a garancia arra, hogy rottweilerünk a védőkutya funkciójában is helyt áll majd! Viszont a hétköznapokban a rottweiler kedves, gazdacentrikus társ, barát, helyes nevelés és tartás mellett semmi oka nincs a harapásra!

Elméleti és gyakorlati előkészületek

Miután az ehhez hasonló kérdésekkel jól elfárasztottuk az egyébként nagyon készségesen válaszoló, magas tudásszintről tanúskodó tenyésztőt, szürkeállományunkban az újonnan megszerzett tudással, szívünkben reménnyel hazaindulunk. A hátralévő néhány hét éppen elég arra, hogy megtervezzük a nemsokára hozzánk érkező kis jövevény helyét. Átgondoljuk, hogyan oldjuk meg a napi többszöri etetést, a foglakozást stb. Ez az időszak arra is alkalmas, hogy újra elolvassuk az ebben a témában fellelhető könyveket, melyek akár általánosan, akár fajtaspecifikusan a kölyökkutyákról is szólnak. A helyzetet megkönnyíti, hogy ma már igen komoly írásos anyag lelhető fel magyar nyelven is: csak a rottweiler fajtáról három-négy kötet!

Összevetve a könyvek tudományát meg a család elképzelését, lehetőségeit, körvonalazzuk a főbb szabályokat. Szerintem a legjobb megoldás a lakás és kert együttes, megfelelő arányú használata. A kertben és a lakásban is ki kell jelölnünk a kutyahelyét. A kertben legyen kutyaház, illetve kennel, ahová szükség esetén bezárható. Felnőtt rottweilerünk nem fogad kitörő örömmel minden látogatót, ezért az elvonulás, az elzárás lehetőségét biztosítani kell. A lakásban a kutyahelye egy matrac, párna, kutyakosár, boksz: olyan hely, ahová a kutyanyugodtan elvonulhat, ha pihenésre vágyik. Fő szabály, hogy ez a hely azért mindig a gazdi, a család közelében legyen!

Most hogy ezt jól átgondoltuk, még be kell szereznünk itató- és etetőedényeket, játékokat, rágókákat. Az etető- és itatóedény legyen könnyen tisztítható, szerintem a rozsdamentes edények a legpraktikusabbak. Játékok közül a kötélből vagy kötélből és gumiból készült, jól rágható, strapabíró darabok szoktak beválni leginkább. Ezenfelül a legnagyobb elővigyázatosságunk ellenére is fog találni a kiskutyánk a mi használati tárgyaink közül egy-két számára igen vonzó játékot, rágcsálni valót. Erről azonban majd később, jelenleg még egy igen fontos dolgunk van. Meg kell keresnünk azt az állatorvost, aki majd kutyánk egészségét felügyeli: kezdetben házhoz jön a védőoltást beadni, s bármi gond adódik, akármikor a rendelkezésünkre áll.

A kiskutya testet ölt

Ezzel a legfontosabb dolgokat össze is foglaltuk: megbeszéltük, kinek mi lesz a dolga a családon belül a kis jövevénnyel kapcsolatban, ki mit tehet, és mit nem, meghatároztuk a tartás helyét, állatorvosunk is lesz, és minden alapvető dolgot megvásároltunk. Bár az idő csigalassúsággal telt, mégis elérkeztünk az első látogatási naphoz, amikor a kölyköket megnézhetjük. Nagyon fontos a pontos időpontot egyeztetni a tenyésztővel, mert ebben az időben nagyon szoros rend szerint élnek a kiskutyák: esznek, alszanak, játszanak. Ha rossz időben érkezünk, esetleg órákat kell várni, míg a kicsik felébrednek, felélénkülnek, esetleg esznek, játszanak, majd újra elalszanak. Ezzel csupán csak érzékeltetni akartam, hogy a kölykök szokásai öt-hat hetes korra az etetési időhöz viszonyítva is kialakulnak. Az alvó- és játszóidejük éles kontrasztot mutat: elementáris erejű játékból egy percen belül mély álomba zuhannak.

Azt az egy-két látogatást, amit a kölyök elviteléig megejtünk, használjuk ki arra is, hogy a tenyésztőtől a lehető legtöbbet tanuljunk. Nem feltétlenül a tudományának magasfokát, inkább csak a praktikumot, ami a kölyök és felnőtt kutyaneveléséről is szól. Miközben természetesen gyönyörködünk a "csipetcsapatban", feltehetünk olyan kérdéseket, hogy például miben különböznek a picik egymástól. Lát e közöttük olyat, amelyik szerinte megfelelne a mi elképzelésünknek? Milyen általában az alom viselkedése? Milyen karakterek, mennyire kezdeményezőek, határozottak? Ezt miből látja? A tenyésztő véleményét a majdani választáshoz érdemes megszívlelni, hiszen ki ismerné nála jobban a csemetéket? Szerencsénk van, ha az alomban 2-3 kölyök is megfelelni látszik az igényeinknek, ennél több már "gyanús", de igen ritkán ez is megesik.

Mi mennyi?

Ennek a fejezetnek a végére hagytam - talán a tudatalattim hatására, mert nagyon nem szeretem témát -, hogy mennyibe kerül a kiskutya. Ma Magyarországon tenyésztőtől 70 és 140.000 Ft között lehet rottweilerkölyköt vásárolni. Az ár tartalmazza a belefektetett pénzt, energiát, munkát, a kennel eredményességét (úgy is mondhatjuk, hogy egy bizonyos márkanevet) stb. Egy kiskutya mindig annyit ér, amennyit a vevő hajlandó fizetni érte, ezért szoktuk mondani, hogy telefonon nem szabad kutyát venni, és természetesen eladni sem. Azt azért mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy az elmúlt tíz évben a "tenyészetek" 80%-a megszűnt. Az arányok eltolódtak a minőségi tenyésztés irányába, és ez a kutyalétszám drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki ma tenyészt, "professzionális" állományt állít elő, de azért biztos, hogy legalább igyekszik. Száz szónak is egy a vége: egy egészséges, jó természetű, elfogadható küllemű kiskutyának az ára teljesen mellékes. A látatlanban való kutyavásárlásra is érvényes az alapvicc: Mennyi? Harminc! Mi harminc? Mi mennyi?

 http://www.kutya.hu/Cikk.aspx?id=4200