A kutyák csontvázának egyik leginkább félreértett és vitatott területe az első végtagok szögellése. Sokaknál a frusztráció abból adódik, hogy próbálnak betekintést nyerni és megérteni az első végtagok összetett működését. A fontossága miatt a működés megértésének a kulcsa, hogy a rottweilerünk felépítését egy egészként kell tekinteni. Feltételezem, hogy az olvasó tudja, mi a különbség gallop és ütemes ügetés között, és, hogy a rottweilerünk elsődleges mozgási tipusa az ügetés.

Az ügetés egy nagyon hatékony és állóképességet kímélő járásmód, amelyet a prérifakasok, farkasok és más vadon élő kutyafélék is használnak hatalmas távolságok nagy energia felhasználás nélküli megtételére. Ez egy térölelő járásmód, amelynek segítségével az állatok órákig mozgásban maradhatnak. Ez a terelő fajták tipikus járásmódja. A következőkben a rottweilerünk mellső végtagjainak a hatékonyságát fogjuk vizsgálni a legcélravezetőbb járásmód, az ügetés szempontjából.

A standard az elején egy álltalános leírást ad a rottweilerünkről. Az álltalános leírás említi, hogy a rottweiler nagy ereje mozgékonysággal és kitartással párosul. Ha ezt körülirjuk, a rottweilerben egyesülnie kell a nagy erőnek a nagy mozgékonysággal és a nagy állóképességgel. A három tulajdonság együttes megléte segít meghatározni, hogy milyen egy korrekt rottweiler. Például egy nagy tömegű rottweiler nagy erőt fog mutatni, de hiánnyosságai lesznek mozgékonyság és állóképesség terén. Ellenkező esetben egy kevésbé tömeges kutya nagyon mozgékony és kitartó lesz, de nem lesz meg a kellő ereje. Csak azokat a rottweilereket nevezhetjük kiegyensúlyozott, megfelelő tömegű állatoknak, ahol a nagy erő, a nagy mozgákonyság és a nagy állóképesség hármasa megjelenik. Az első- és hátsó végtagok sem különböznek a fennt leírtaktól. A rottweilerünk helyes első- és hatsó végtagjai is nagy erőt, nagy mozgékonyságot és nagy állóképességet kell mutassanak. Így van meg az egyensúly.

Kezdőként az egyik első dolog, amit megtanulunk, hogy a szögellés egy olyan dolog, ami jó ha van. Elkezdjük beszélgetésekben használni ezt a kifejezést, mert úgy gondoljuk, hogy ez egy tudományos valami. Valójában azonban a szögellés kifejezés – bár az egyik legtöbbször használt – mégis, az egyik legtöbbször félreértett kifejezés a kutyás világban. Úgy tűnik, hamar megtanuljuk, hogy a meredek szögellés egy rossz dolog, és fordítva, hamar rájövünk, hogy a nagyobb szögek autómatikusan jót jelentenek. Ez a „minél több, annál jobb” alapvető emberi gondolatnak az eredménye. Valójában a legtöbb esetben az arany középút a legjobb. Ez kifejezetten igaz a hátsó végtag szögellésekre. Rottweilerünk esetében mindig az egyensúlyra és a mértékletességre kell gondolnunk. Ugyan úgy, ahogy hátrányban lehetünk egy meredek szögellésű kutyával, hátrányban leszünk egy túlszögellt kutyával is. Akik szorgalmasan tanulmányozzák a csontvázat, hamar rájönnek erre. Néhány tenyésztő sohasem.

A szögellés nem több, mint annak a kifejezése, hogy mekkora a hajlat azokon a területeken, ahol különböző csontok csatlakoznak az első- és hátsó végtagokon. Az elsődleges faktor, amely meghatározza ezeket a szögelléseket, az eslő- és hátsó végtagok különböző részegységeinek csonthosszúsága. Az első végtagokban a lapocka- és a felkarcsont határozza meg a szögellést. Ugyanezt a hátsó végtagokban elsősorban a medence, a combcsont, a lábszárcsont és a csánk határozzák meg. A legtöbb esetben, ha egy kutyának hosszabb csontjai vannak, akkor nagyobb a hajlat is, azon a területen, ahol ezek a csontok csatlakoznak és ennek eredménye egy nagyobb nyújtási képesség. 

Ez a nagyobb nyújtási képesség teszi lehetővé a kutya számára a hosszabb lépést. Egy bizonyos pontig a nagyobb szögellés ( hegyesebb szögek ) növeli a meghajtást, de a túl nagy szögellés csökkenti ugyanezt. Első hallásra a nagyobb lépéshossz jó dolognak tűnhet, és bizonyos fajtáknál, bizonyos funkcióknál az is. De a nagy lépéshossz megköveteli a megfelelő hosszúságú törzset, így elkerülve, hogy az első- és hátsóvégtagok működési ívei zavarják egymást. Ha a kutyának nem elegendő a törzshosszúsága, akkor nehezére esik a mozgás, és valamilyen más módon fogja kompenzálni a keletkező zavart. A rövidebb törzsű fajtáknak kevesebb szögelléssel ( tehát nagyobb, tompább szögekkel ) kell rendelkezniük, hogy az első- és hátsóvégtagok szinkronban legyenek. Azok a fajták, amelyeknél inkább az erőre, szilárdásgra lettek szelektálva, mint a sebességre, kevesebb szögelléssel kell, kisebb hajlattal kell rendelkezzenek. Például húzás közben kevesebb energia szükséges egy kisebb hajlattal rendelkező izület kinyújtásához, mint egy nagyob hajlattal rendelkező izület nyújtásához. Ez nem jelenti azt, hogy ha egy kutya lapocka- és felkarcsontja által bezárt szög 90 °, akkor a térdizület hajlatának is ekkorának kell lennie. A valóságban az első- és hátsóvégtagok kiegyensúlyozott szögellése a fajta funkciójától és elsődleges mozgástípusától függ.

Ha az elsődleges mozgástípus a gallop – mint az agaraknál – akkor az első végtag kevésbé kell szögellt legyen, mint a hátsó. Az ügető fajták esetében a leghatékonyabb akkor az egyensúly, ha az első végtagok szögellése nagyobb, mint a hátsó végtagoké. Ez az igazság a különböző járásmódok tekintetében. Az egyensúly nem azt jelenti, hogy az első- és hátsóvégtag szögelléseknek egyformának kell lennie. A szögellés mértéke és egyensúlya teljes mértékben a fajta funkciójának és elsődleges járásmódjának függvénye. A rottweilerünk elsődleges járásmódja az ügetés, és az optimális, kiegyensúlyozott ügetéshez arra van szüksége, hogy az elsővégtagjai jobban szögelltek legyenek, mint a hátsók.

Az agár első- és hátsó szögei nem egyformák, mégis egyensúlyban vannak, és megfelelnek az elsődleges járásmódjának, a gallopnak. 

Az alsó vonalat, az első- és hátsóvégtagokat külnböző célokra tervezték. Ügetés közben a hátsóvégtag kinetikus energiát hivatott létrehozni, és átadni azt a hátnak. Az első végtag feladata ezen energia fogadása és szétosztása. Úgyis mondhatnánk, hogy az első- és hátsóvégtagok szoros adok-kapok kapcsolatban állnak egymással. Más-más szögekre van szükség, az energia hatákony létrehozására és továbbítására, mint annak fogadására és szétosztására.

Az elsővégtag feladatai:

Tenyésztőként a helyes első szögellést nagyon nehéz megszerezni, és még nehezebb megtartani azt. Ügetés közben az első végtag a testsúly több mint 60%-át hordozza, továbbítja, miközben kormányozza és újraelosztja a hátul előállított energiát, fenntartja a kinetikus egyensúlyt és minimalizálja az oldalirányú kilengést. Az összetettsége miatt, az egyszerűbb megértés céljából meg fogjuk nézni, hogy minden egyes résznek mi a feladata.  Miután megértjük az egyes részek funkcióját, valóban tudni fogjuk értékelni az egész első szerelvény működését."

Az első cikk a TRM 2011/3-ik számában jelent meg, szerzője Steven Robinson elismert amerikai rottweiler tenyésztő.

folytatása következik>>

 Fordította : Horváth Péter