Ma már tudományos adatok bizonyítják, hogy a kutyák hasonló módon kötődnek a gazdájához, mint a kisgyerekek a szüleikhez (és ez igaz a menhelyről befogadott kutyákra is), ugyanakkor még ember által kézből (cumisüveggel) nevelt farkasok sem mutatnak hasonló viselkedést. Egyes kommunikációs teszthelyzetekben a kutyák hajlamosak úgy dönteni, ahogyan a kisgyerekek, ellentétben péld

ául a farkasokkal és a csimpánzokkal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helyes lenne minden helyzetben úgy kezelni őket, mint a gyerekeket, hiszen sok más szempontból viszont jelentősen különbözik a viselkedésük, gondolkodásuk

Bernáth Linda gyermekpszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutyával nevelkedő, kutyát nevelő gyermekek hamarabb képesek más nézőpontjának átvételére, megtapasztalva, hogy a világ nem pusztán körülöttük forog, hogy nélkülük a kisállat nem tudja magát ellátni, ehhez az ő segítségükre van szükség, valamint rengeteget tanulnak a kutya mimikájából, gesztusaiból is. A gyermekkorukban gazdiként nevelkedők felnőtt korukra kimutathatóan magasabb empátiás készséggel és felelősségérzettel rendelkeznek (Loveman, 1994).
Az empátiában egyértelműen megmutatkozó növekedésen kívül az akarati képességekben tapasztalható változások mindenképpen kiemelendők. A gyermek a kutya gondozásával, de pusztán a vele való együttlét által megismerkedik a szabályok, az önfegyelem, a sorrendiség fontosságával. A kutyával való kommunikáció, egy-egy apróság megtanítása sikerélményt ad a gyermekeknek, adott esetben erősíti kudarctűrő képességét

 A kutyával való együttlét, a kutya simogatása, ölelgetése a kutatások szerint is csökkenti a vérnyomást, endorfinokat termel, és fájdalomcsökkentő hatással jár, tehát a stresszcsökkentő hatáson kívül a szociális szabályozórendszerekre biológiailag is hat. Az endorfinokat a köznyelv örömhormonoknak szokta nevezni. Kutatások szerint a kutya osztálytermi jelenléte növeli a diákok érzelmi stabilitását, tanulási hatékonyságát és figyelmi kapacitását, valamint a pozitív szándékú viselkedések számát (Olson, 2006).

A kutya a biztonság, a megértés érzésének átélésére ad lehetőséget hűséges természetén keresztül. A biztonságérzet pedig nagyobb szabadsághoz, aktivitáshoz vezet, így a gyermekek bátrabban próbálnak ki új játékokat, bátrabban barátkoznak stb. (Burrows, Adams & Spiers, 2008). A kutyákat többek közt ezért is manapság inkább társállatnak, mint háziállatnak szokták nevezni

forrás :http://www.hazipatika.com

korábbi cikkek:

http://rottweilerclub.network.hu/blog/rottweiler-klub-hirei/jon-a-baba-megy-a-rottweiler