Örömmel idézek a nagymama hozzám írt leveléből:
"marad a kutyus, mert az előkertre csináltattunk egy rácsot, bevittük oda a kutyaházat, és amikotr jön a baba, akkor ide kell bemmenie.... kutyusunknak."
Klubvezető

Válasz

Mikor ilyeneket olvasok a méregtöl fell tudnák robanni!!!Nem ismétlem magam,már sok éve rottweilereim voltak és van.Közbe született a lányomnál az elsö unokám ma már Ö 16-éves akkoriba 2 fiu rotink volt egy idösebb a másik 3-ével fiatalabb.Unokám együtt nöt fell a két kutyával soha nem bántották sött ök tanították meg járni és még azt ,hogy minden élölény érez és tisztelettel kell velük báni.A másik unokám most 10-hónapos szintén kutyával nö fell és remélem Ö is megtanulja azt,hogy nem tehet meg mindent amit akar nem csipheti, rugdalhatja mert ö is érez,ha ezt teszi bizony rá szoluk!!!Iko nagyon türelmes mint minden rottweiler a gyerekekkel,de nekünk kell figyelni,hogy mitt engethetünk meg és mitt nem.Soha de Soha nem gondoltük arra hogy ell altasük vagy ell ajándékozük a kutyáinkat azért mert uj családtag jön a házhoz.Remélem lesz még unokáim még a fiam nösülés elött áll de soha nem gondolnák rá,hogy a kutyának menni kéne,ez nem csak az én véleményem ha nem a gyerekeimé is mert ök is igy nötek fell!!!

Válasz

Az én most 14 éves unokám együtt nőt fel a Brutusszal .
Sajnos ő már másfél éve nincs köztünk.
A kislány négy és fél éves volt amikor menhelyről hoztuk ki az akkor kb 8 hónapos kutyát.
A gyereket szertte soha nem bántotta.
De a gyerek is megtanulta tőlünk , hogy Brutusz nem szabad bántani csaaj simogatni és járszani vele ,de azt is , hogy evés közben nem zavarja , ha szájába volt valami ne akarjaaelvenni. a kutyától, az az őövé.

Szerintem mindent meglehet oldani csak kell hozzá türelem és jó szándék a kutyával szembe.

Válasz

Igen, tipikus reagálás.
Nem ismerjük a körülményeket, így mi nem is tudunk jó döntést hozni.
Csak akkor nem értem miért nekünk kellene megoldást találni a problémára?
Vagyis nem tanácsra van szükség, csak megerősítésre?
Igen jól csinálod, ajándékozd el!!!! Ha bármelyik családtagom nem bízik bennem, hogy igenis képes vagyok jól megoldani a helyzetet, akkor több válasz lehetséges.
Nem sorolom, mert ez is több esélyes helyzet. :))

Válasz

Idézet a hozzám írt levélből:
"Igen, láttam már hozzászólást, és amiatt rosszul is esett, hogy azért annyira pontosan nem ismerhetik a körülményeket, én nem ítélkeznék senkiről látatlanban. Választhatom azt, hogy nem jön a lányom az unokámmal, mert ha egyszer megvan benne ez a rossz érzés, akkor hiába is biztatgatom, hogy jaj, ugyan nem olyan ez a kutya"

Válasz

Felelősen gondolkodó szülő, óvja félti a gyermekét, ezért mindent meg is tesz annak biztonsága érdekében. A nagyszüök szintén.
Ám senki nem gondol arra, hogy az összes kamiont, autót, felelőtlen száguldozót, repülőgépet, stb. , ki kellne tiltani az utakról, mert úgy biztonságos.
Akkor miért is kellene bárki rokont, érzelmileg zsarolni, valami olyanért ami csak feltételezés, hogy be fog következni?

Válasz

megértem az aggódó szülőt, félti a kisbabát a kutyától. Sajnos nekem sem sikerült meggyőzni a fiamat arról, hogy másfél éves labinknak eszébe nem fog jutni bántani a kicsit, ő féltette a gyermekét. Abban tudtunk megállapodni, hogyha hozzánk jönnek, akkor a kutya megy a kennelbe, és kijöhet, ha elmentek. Mi nem együtt lakunk, tehát csak a látogatás idejére kell bezárnom, de nehéz helyzetben lennék, ha mindig bezárva kellene őt tartanom.

Válasz