Reiter László
Az első csibészelést követő vasárnapon Pennyt elvittem az egri kutyaiskolába, ahol a munkavizsgára való felkészítését folytatjuk
Itt sem okozott csalódást. Az első pillanattól fogva otthonosan mozgott az idegen kutyák között, rendkívül élvezte az új társaságot.
Mivel itt már haladó csapat tanult, a fegyelmező gyakorlatokhoz ezúttal még nem álltunk be. először majd itthon megtanítom neki a legalapvetőbb dolgokat, s csak ha utolérte a haladókat, akkor állunk be, vagy kivárunk egy újabb csoportot. Az őrző-védő munkába azonban minden további nélkül bekapcsolódhattunk.
Penny messziről figyelte négylábú társait, amint azok a különböző vezényszavaknak engedelmeskedve ülnek, fekszenek, helyben maradnak, és egyéb, számára még érthetetlen dolgokat cselekszenek. Rakoncátlansága itt sem ismert határokat, mindenáron szeretett volna közéjük rohanni, s hancúrozni velük.
A fegyelmező munkát követő rövid szünet és feloldó játék után következtek az őrző-védő gyakorlatok. Amint előkerült a csibészkar a haladó kutyák számára, Penny figyelme is tüstént arra szegeződött. Idegen helyen, idegen kutyák között, ingerdús környezetben is ugyanolyan vehemenciával támadta a segédet, mint néhány napja otthon, a kapu előtt. Kérésemre a zsákkal, rongydarabbal való fogatást kihagyta a segéd, hiszen minek visszafelé lépkedni, ha a kutya azonnal kemény fogást produkál a karon? Attól azonban óva inteném a kellő tapasztalattal még nem rendelkező kutyásokat, hogy példánkat vakon kövessék, ugyanis kezdő, növendék kutyáknál az őrző-védő munka elkezdése valóban játékos eszközökkel kell, hogy elkezdődjön. A megfelelő kölyökkori alapozást követően általában a hurka alakban összecsavart zsák fogatásán keresztül alakítjuk ki a jó fogásbiztonságot. A hurkával incselkedő mozdulatokkal felkeltjük a kutya zsákmányszerző ösztönét, majd amikor azt elkapta, az erejéhez és intenzitásához mért húzással ösztönözzük erősebb fogásra. Abban a pillanatban, amikor a fogás a legerősebb, elengedjük a hurkát, hagyjuk, hogy a kutya megszerezze, birtokolja.
A jó ösztönös adottságokkal rendelkező egyedek a zsákmány megszerzését követően "halálra rázzák" azt, majd elvonulnak vele, biztonságosabb helyre cipelik, kielégítvén ezzel zsákmányszerző ösztönüket.
A hurkával kellőképpen kialakított fogásbiztonság után térhetünk át puha, növendék kutyáknak való csibészkar fogatására. Sok kutyánál ekkor némi visszaesés tapasztalható, de néhány helyesen felépített gyakorlatot követően ismét látványos, telipofás fogás provokálható. Az igazán jó adottságokkal rendelkező növendékeknél azonban nem következik be visszaesés a karra történő áttéréskor.
A segéd rutinja, érzéke döntő fontosságú az egyes ösztönös tulajdonságok aktivizálásánál. Amikor a kezdő kutya megragadja a hurkát vagy a kart, a segéd hátat fordítva neki engedi magát visszahúzni, az erősebb karakterű egyedet pedig akár néhány lépésen keresztül vonszolhatja is, mielőtt hagyná magát elhúzni, ezzel is erősítve fogását. a cik folytatása>> http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3840
Kommentáld!