Reiter László korábbi cikkeit olvasva egy sor gondolat fogalmazódott meg bennünk. Próbáltuk végigtekinteni, hogy mi hogyan éltük és tanultuk ezt meg, a saját fajtánk viszonylatában.

 Krausz Tünde  |  2012. november 12.

Mindenki, aki egy vagy több alom felnevelésére vállalkozik, a legjobbat akarja. Kezdetben még nem beszélhetünk tenyésztésről, csak a szándékról, hogy mi tenyészteni szeretnénk a fajtát. Aztán bizonyos idő elteltével kiderül, hogy a tenyésztővé válás útján elindult-e valaki, avagy marad egyazon szinten: kölyök születik, a szuka felneveli, mi eladjuk, és jöhet a következő alom. Mi ma már, ha egy kölyökkutyáról beszélünk, amely nálunk született, akkor abban benne van a szuka kiválasztása, felnevelése, a megfelelő szintű tenyészalkalmassági vizsgálatokra való felkészítése stb. Szerintünk tehát a dolognak úgy kellene kezdődnie, hogy valaki megszeret és megismer egy fajtát, majd - a tudás birtokában - a tenyésztést is elkezdheti.

Mivel abban a helyzetben vagyunk, hogy a rottweiler fajta sorsának alakulását végigkísérhettük a kezdetektől, tudjuk, hogy nem mindegy, ki ismerteti meg a fajtát a kezdő tenyésztővel, ki fogja a kezét a tenyésztésben megtett első lépéseknél. Nagyon fontos, mert az első impulzusok elkísérhetik a kutyást "kutyás élete" végéig. Ma egy rottweiler származási lapjára ránézve megmondható, hogy ki, milyen indíttatásból tenyésztette, avagy "csinálta" a kutyát. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy két világgyőztes ősből is lehet csak "csinált" kutya, és két kitűnőből akár tenyésztett kutya.) Talán érdemes lenne kitérni arra is, hogy a kutyatenyésztés mennyire tanulható, és mennyi idő kell az elsajátításához. Most ott tartunk, hogy van egy minden tekintetben kifogástalan szukánk, amelyikkel tenyészteni szeretnénk, és ehhez kiválasztottuk a minden tekintetben megfelelő kant. Van tenyésztési kedv, megfelelően előkészített hely, elegendő szabadidő és pénz az első alom finanszírozásához.

A fedezéstől számított 63. nap az alom születésének vártható időpontja. Persze ez az átlag, ettől eltérések lehetnek. Természetesen minden alkalommal ott ülünk mellette; az első alkalommal azért, mert még nem tudjuk, mennyire kell beavatkozni, később meg azért, mert a szukánknak jólesik a segítség, megnyugtatja a jelenlétünk. Szóval, ha kell, egész éjjel ott ülünk. Jó esetben csak nyugtatgatjuk az anyát, és drukkolunk, hogy ne legyen baj. elsősorban érte aggódunk, mivel őt felneveltük, ő a mi kutyánk. Természetesen a kölykökért is aggódunk, izgulunk, milyen kölykök születnek, de ez ilyenkor még másodlagos. Eljött a reggel, komplikáció nélkül megszülettek a kölykök, már leszáradva szopnak a holtfáradt szuka emlőinél. Tisztába tesszük az almot, egy kis pihenés, állatorvosi vizit. Minden rendben, gondolhatnánk, innen tovább semmi dolgunk: a szuka felneveli a kölyköket, és megfelelő idő elteltével már csak el kell adni őket. Természetesen a valóság egészen más....

Krausz Tünde  teljes írása a >>  http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4083    oldalon olvasható