Interjú Michaela és Horst Knoche-val

A Gebrauchshund beszélgetése

 Michaela és Horst Knoche-val

 Írta: Jürgen Rixen

DGH: Mióta űzitek a kutyas portot?

Horst: 1976-tól fogva vagyok aktív kutyás. A szülői háznál mindig voltak juhászkutyák, édesapám képezte és tenyésztette őket. 1989-ben gyakran voltam tréningezni a friedbergi helyi szervezetnél, és ott ismertem meg Michaelát.

Michaela: Én egyáltalán nem vagyok „kutyás-gyerek”. Az akkori barátommal sokszor motoroztunk, egy kis tacskó-spániel keverék kutya mellett. A barátom viszont mindig is egy német juhászkutyát szeretett volna. Aztán hallottam valakitől, hogy 12 német juhászkeverék van egy erkélyen, és abból egyet elhoztam. Elhatároztam, hogy mielőtt még nagy lesz a kutya, legyen engedelmes, ezért elmentem vele a kutyaiskolába.

30 másik emberrel kerültünk egy kezdőcsoportba a pályán. Mikor egy sportkutyás a gondjaiba vesz téged, és mentek nyomkövetni majd őrző-védőzni, én így kerültem bele a kutyássportba.

DGH: A 30 kezdőkutyásból 29 lemorzsolódik. De Te maradtál.

Michaela: Először csak, mint laikus az érdeklődés volt meg, ekkor még nem kérdez az ember semmi komolyat. Mondták, hogy most megyünk nyomkövetni és nekem is mennem kell velük. Aztán ŐV-ben úgyanúgy: „ Állj ide a kutyáddal, aztán most kilépek és a kutyának fogni kell.”- Aha!

Így az első kutyám fogott is, és ugatott is. Bátran beült a segéd elé, és „Hangot ad”-ra vakkantott egyet-kettőt.

A szukám az első vizsga alkalmával 100 pontot nyomkövetett, 98 pontot engedelmesezett, és 82 pontot kapott, „meglévő” ÖMT-vel, az Őrző-védő ágazatban.

Határtalanul boldog voltam, és egyáltalán nem értettem mi a különbség a „meglévő” és a „kifejezett” között.

DGH: Mi motivál bennetek a sportkutyázás iránt, ami eléggé időigényes és fáradságos sport?

Horst: Tulajdonképpen egy örök keresés, amit az ember elképzel, mi az, ami egybevág, mi az, az az álom az ideális kutyaminőségről és a kiképzésről.

Eleinte nekem is rossz kutyáim voltak, és mindig a jó kutyákat kerestem. Sokat megtekintettem, és sok favoritom is volt, akiket megpróbáltam kiképezni v. megkapni.

Sohasem gyűjtöttem össze a kutyákat.

Az x-ik generációig visszamenőleg gyűjtöttem adatokat a vérvonalakról, oda és vissza átgondoltam és kielemeztem őket, mikor arra a végső döntésre jutottam, hogy kutyát hozok, és azt kiképzem.

DGH: Tudnátok-e úgy kutyákat tartani, képezni, hogy a vége ne vizsga legyen?

Horst: Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos mértékig igen. De a pontvadászat egy motivációs területet is nyit. Ennek ellenére boldoggá tesz bennünket, ha csak sétálunk a kutyáinkkal. Én órákig el tudom nézni a kutyát, hogy mozog, mit végez, mit hisz…

DGH: De tulajdonképpen az őrző-védő kiképzés, sok munkával és fáradozással köthető össze.

Michaela: Igen, de ez számomra szórakozást, örömöt jelent. Ha ez nekem nem jelentene örömöt, a kutya ezt észrevenné, akkor én ezt az örömöt nem tudnám átadni neki, ami az összkép egy nagyon jelentős részét képezi.

DGH: Az út a fontos, a cél v. maga a verseny?

Michaela: A verseny is fontos cél már, de az alapmotivációt mégis a kiképzés jelenti. Ez ösztönöz engem arra, hogy a kutyának valamit, amit ő kezdetben még nem ért, az ő értelmével összhangban, a pozitív kondicionálás segítségével közvetíteni.

Az első kutyámnál, Sheylánál, semmit sem lehetett ebből észrevenni. Menetelnie kellett. Az hogy 1 m távolságot tartott a kutya v. hogy rám figyelte-e, ez teljesen mindegy volt.

A gyomorérzet jelentette a harmonikus kiképzést. A 2. kutyámnál már ezek a dolgok fontosak voltak. Engem figyelt, volt öröm a munkában, szabályszerűen apportozni…

Horst: Az igény emelkedett, mert már többet tudtál!

Michaela: Igen, de ez teljesen örömmel tölt el, azt látni, hogy az igény emelkedik.

Az idő előrehaladtával, nagy lett az ambícióm és a vizsga lett a cél.

Horst: Az ember mindig egy jó kutyát akar, mindegy hogy hogyan, saját magának keres egyet, v. tenyészt, és saját maga kiképzését akarja megmutatni. Aztán ezt pontokkal jutalmazzák v. nem!

DGH: Tudnak-e a kutyáitok olyan dolgokat, amik nincsenek a szabályzatban leírva?

Michaela: Bármilyen tréfás gyakorlatok fel tudják hozni a kutyát. Javir pl., tud ajtót nyitni, lámpát felkapcsolni, táskát vinni, halott kutyát játszani, pacsit adni…

Horst: Michaela ezt mindig szívesen csinálja. Az enyém ezt nem csinálja. Én inkább a haparós kutyák oldalán állok.

Michaela: Mindig azon fáradozok, hogy a kutyák semleges viselkedést mutassanak, és Horst ezeket ismét átalakítja.

Horst: Egy haparós kutyát jobban kedvelek, mint egy ügyeset.

Michaela: Én ezt másként gondolom. Én egy nő vagyok, és ismerniük kell a kutyáknak a normál élet szabályait is. Javirt én úgy tanítottam, hogy a lakásban semlegesen viselkedjék.

Ennek ellenére kiválogatja néha az embereket. Nekik nem szabad a lakásban lenniük. Egész nap majdnem mindig a kutyával vagyok, és nem tehet olyat, amilyet Horst szeretne igazán.

Szükségem van nekem olyan kutyára, aki semlegesen is tud viselkedni. Elég nekem bőven az, mikor a napi tréning kissé nehézkessé válik és ilyenkor a szentekhez, kell fohászkodnom segítségért.

De itt a lakásban, muszáj semlegesnek lennie. A lányunkhoz sokszor járnak a barátnői.

Mikor itt a lakásban keresztülviharzik egy csapat váratlanul érkező tini, a kutyának nem szabad agresszíven reagálni és fejben ki kell tartania. Ez fontos számomra.

DGH: Lenne- e számotokra más kutyássport, a munkakutyasporton kívül?

Michaela: Az Obedience talán. De a sportkutyázás a maga 3 ágazatával épp elég ösztönzést ad. Ez erőteljesebben igénybe veszi az embert, mint más, ami alternatívát kínálna.

Horst: A munkakutyás sport abszolút zseniális. Ha mind a 3 ágazatban jó vagy, akkor egy jó kutyád van. Egy ésszerű mértékű élesség és keménység szükséges, okosnak kell lenni, ha a vezetővel jól akarnak kijönni…

DGH: Hány százaléka a kutyának, akik BSP-n a WUSV-VB-n indultak, rendelkeznek ezzel az élességgel?

Horst: Ezt nem szeretném most megválaszolni. De ez nekem fontos!

DGH: Sikeres ember a kutyássportban, de jelenleg a korábbi kutyáival, vannak, akik nem azok.

Horst: Ilyen szeretnék lenni. De tudom, hogy ez az élesség, teljesen fontos. Ez is egy olyan faktor, hogy a munkakutyasport egy eszköz a munkakutyák szelekciójában. Nekünk sportolóknak és tenyésztőknek az a feladat, hogy minden lehetséges munkakutyás csapást megkapjunk, amik aztán az embernek segítenek, támogatják őt, örömöt, kiegyensúlyozottságot hoznak a mindennapokba.

Ennek ellenére a minket a nyilvánosság sarokba állít. Állandóan problémát jelent számomra is, hogy a sportom kerüljön a megfelelő helyére a társadalomban.

A saját testvéreim, akik pedig kutyás-háztartásból kerültek ki, sohasem értették meg a sportkutyázást, mint ahogy azt én értem.

A kutyák és e tulajdonságaik az elmúlt években nem változtak. Neked kell éppen ezekkel, a képességekkel rendelkezni, hogy egy kutyát meg tudj érteni.

DGH: Van egy elgondolás - ami Svájcból származik-, hogy a botütést a sportkutyázásban be kell tiltani. Milyen kihatása lenne ennek a szelektálásra?

Horst: Minden igénybevétel, ami kikerül, károsítja a fajtát. A bottal, amivel sohasem szabad majd megterhelni a kutyát, nem tudsz majd fenyegetni sem. A fenyegetés elveszíti a hatását. Aztán majd mindent el kell hagyni, és az őrző-védő ágazatot majd én fogon végezni egy fogópárnával, segéd nélkül. Ez lenne a munkasport Tai Chi-je, de akkor ez a sport már halott lenne.

DGH: Tenyésztők is vagytok…

Horst: Dehogy vagyunk mi tenyésztők!

Michaela: A 20 év alatt 12 almunk volt. Ez számunkra tisztán hobbitenyésztés, amit, mint tenyésztést a többség nem annak lát.

Horst: Tulajdonképpen mi mindig is saját magunknak tenyésztettünk, v., ha meg voltunk győződve arról, hogy egy szukát tenyésztésbe kell fognunk. Mert ekkor hittem benne, hogy jó kutyák jöhetnek ki ebből.

DGH: De pont ez a tenyésztés alapgondolata, nem? A tenyésztés nem csupán a kutyák produkciója, hanem azt is nézni kell, hogy mi jön ki belőle.

Michaela: Egyesek pedig ezt teszik.

DGH: Igen, de ennek ellenére nem mondhatjátok azt, hogy Ti nem vagytok tenyésztők.

Horst: Ha nekem több helyem és nem lenne lelkiismeretem, akkor teljesen mást tennék. Talán ez jobb lenne.

DGH: Nem, akkor talán több lenne.

Horst: Igen, de a „többől” jöhet ki „jobb” is. Most ami nekünk van, az „jó”.

Michaela: A tenyésztés nem a „kevésre” épül.

Horst: A tenyésztésnek szélesebb alapokon kell lennie. Ez legalább 2 szukát jelent. Aztán az embernek szakembernek is kell lennie, meg kell tervezni a párosításokat, a fiatal kutyákat fel kell nevelnie, figyelnie, döntenie. Akkor most jövök ismét, hány kutyára van szüksége egy tenyésztőnek?

Michaela: Sokak számára, amit mi teszünk, az nem tenyésztés, mert egyszerűen kevés. Nézz meg egy nagyobb tenyészetet, ahol évente 4, 5, alom születik.

DGH: Milyen kritériumok alapján válasszátok ki a leendő tenyészpartnert?

Horst: A régi könyvekben találtam olyan kutyákat, amik számomra nagyon tetszenek.

Sötétordas kutyák, terelőkutya vonalból- munkakutya képességgel rendelkező kanok, és szukák. Mindig is a „békebeli” időkből származó kutyákat szerettem volna. Valaminek ezekről, a régi kutyákról szóló történeteknek, elbeszéléseknek kell, hogy legyen alapjuk. A törzskönyveket áttanulmányoztam, összehasonlítottam a kutyákat, azok utódait is, és mint alapot a tenyésztésünk számára alkalmaztuk őket.

DGH: Ez azt jelenti, hogy a Ti tenyészetetek, a terelő kutyákra épül?

Horst: Igen, de álljunk meg egy kicsit. Abból indultam ki akkor, hogy nekem erre a vérre van szükségem, mert az igazi német juhászkutya ebből jön. Tehát pl. 12 órán keresztül a nyáj mellett ténykedik, aztán még a karámba is beugrik ha szükséges. Azonban e juhászkutyák bázisa nem un. „szép” egyedek generációinak a képviselete.

Mikor mi kezdtük, ilyen kutyáink nem voltak. Kezdetben mi is 20 km-t lebicikliztünk, de aztán már nem tudtál velük mit kezdeni. Most olyan kutyáink vannak, akik rendelkeznek kellő fittséggel.

DGH: A tenyésztés napjainkban nem a terelőkutya területre irányul.

De nem tragikus a te szempontod szerint ez, mert minden tulajdonképpen erre épül?

Horst: De, pontosan. A kutyák minőségének alapvetően a terelő kutyák munkaképességéből kell jönnie. A tenyésztés végső soron a szukákra épül. Ha nem kaptam volna meg a Quaste von Anken-rütt-t, akkor a mi tenyészetünk sem működne. Mindenekelőtt ő egy életteli, vitális kutya volt, egyaránt alkalmas sportra és tenyész-tésre.Minden nagy tenyésztő rendelkezett egy nagyon jó örökítő kutyával, legyen az Karthago, Körbelbach vagy böse Nachbarschaft. Természetesen ezzel nem magunkat akarom összehasonlítani ezekkel, a nagy tenyésztőkkel.

DGH: A sportsikerek a jó kutyákkal v. a kiképzés minőségével van összefüggésben?

Michaela: Az ösztönállandósággal és terhelhetőséggel a kutyának egész egyszerűen rendelkeznie kell. Ezt nem tudod fejleszteni.

Horst: Bár ilyen egyszerű lenne az egész. Úgy gondolom már, hogy jól képezzük ki és vezetjük fel a kutyáinkat. A mi csapatunk rendelkezik ezzel. De mindig szükséged van egy jó kutyára, akivel mindent csinálsz, aki kitart melletted.

Michaela: Ezt elég érdekesnek találom, mert igen nagy számban lehet látni jól kiképzett kutyákat. De csak keveset lehet látni olyat, aki a teljes gyakorlatsor alatt végig meg tudja tartani az ösztö-

nét. Vannak kutyák, akiknek ezt egyszerűen tanítani sem kell. Quate-nál, kölykeinél, és az unokáknál is szerencsénk volt, mert a motiváltságukat inkább fékezni kell, mint sem hogy tolni. Ezekből, a kutyákból ma kevesebb van, mint korábban!

DGH: Mennyire fontos nektek a környezet, amiben tréningeztek?

Michaela: Ez roppant fontos, mert egyedül nem tudsz kutyát kiképezni!

DGH: Néhány éve már Heuwinkl-ben tréningeztek.

Horst: Igen, mert a nem volt segédünk a mi SV-szervezetünknél. Az együttműködés Heuwinkl-ben, számunkra előnyünkre vált, mert jó irányba fejlődtünk, és tökéletesen együtt tudunk dolgozni.

DGH: Az utóbbi években olyan sikeresek voltatok, mint előtte soha.

Horst: Igen, ebből a nézetből valóban sikeresek voltunk. És tenyésztésileg is. Mert nemcsak egy kutya volt sikeres, hanem több is. A csúcspontot az jelentette, mikor a 2007-s BSP-n 4 Talka Marda kutya is szerepelt.

Ehhez jön még Javir sikere is, Universal-győztes, 3 x BSP, VB-résztvevő, Szövetségi Bajnok.

Ennél jobban tulajdonképpen nem is mehetne. Ehhez még jön, hogy egyesületünk minden fontos nemzeti címet elhozott, mint DMC - Champion, VDH - Német Bajnok, SV-Bundessieger, csak úgy, mint a FCI- és SV –csapatvilágbajnoki címet.

DGH: Beszélünk itt az Univerzál-győztes címről.Hogy jöttök Ti, akik megrögzött sportkutyások vagytok, hogy a német Főtenyészszemlén elinduljatok?

Horst: Ezt Quaste iránti tiszteletből tettük, aki ez évben előtte halt meg. Ő 2000-ben volt a Főtenyészszemlén ott „Kitűnő” minősítést kapott.

Michaela: Valamikor, valahol, mondta valaki, hogy egyszer a munkavonalú kutyáknak is el kell indulni a főtenyésszemlén, hogy az un. küllemkutyás nézők is láthassák, hogy az „igazi” németjuhász kutya hogy dolgozik. Rögtön mondtam, hogy rendben, mi megyünk, de később majdnem egyedül maradtunk. Ez nem olyan könnyű, mint ahogy mondják. Ha ugyanis egy LGA és egy BSP között kell ezt csinálnod, akkor a kiállításra valójában nagyon keveset tudsz edzeni.

Mégis hinned kell a kutyádban, és úgy kell kinéznie, hogy minden rendben van.

Sok munkakutyás csalódott már nagyon, mert a légkör, a kulisszák, a várakozás, más kutyák ugatása…

Horst: Itt semmit sem szabad szabályszerűen tenni. Igen ez még szebbé teszi az egészet!

Az ŐV-rész nagyon bonyolult. A kutyának előkészületlenül kell a segédre reagálnia, aki féloldalasan ugrik ki a sátorból. Ha a kutya azt szokta meg, hogy először fürkészni kell, majd felugatni és őrizni, az már késő, mert akkora már csak nézhet.

Michaela: Javir valóban a főtenyésszemle egyik fénypontja volt.

Horst: A suttogás már akkor kezdődött, mikor Javir a váratlan kitámadáshoz úgy ugrott, mint Muhammad Ali. Werner Floh volt a segéd, kilépett, Javir megfogta, úgy ahogy egy kutyának fognia kell. Ekkor jött már egy nagy taps. Kifogástaan eresztéstkövetően azonnal felugatott. akkoriban ő még nem volt úgy beállítva, mert az a szituáció volt neki tulajdonképpen az első, ahol nagyon felszabadult volt, és ezt az ugrálásával fejezte ki. Michaela akkor ért oda, és az „Ül, Lábhoz” elhangzása követően szabadon elvezette őt, ahogy azt az ember teszi, egy SchH-3 vizsgával rendelkező kutyával.

Javir még egyszer szabályosan előadta magát. Peter Rohde volt a 2. segéd…

Michaela: Peter már korábban is fogatta a Hannover – Kupán és tudta, hogy hogyan jön ő.

Nagyon, nagyon boldog voltam…

Horst: A főtenyésszemle nem is olyan egyszerű. Én is voltam segéd ott 2 alkalommal. Ha ugyanis egy kutya valóban jó sebességgel jön, örülj neki, de nem szabad meglepődnöd sem.

A követelményszint, ami elé a segéd kerül, nem a 100 %-s teljes gázról szól.

DGH: Milyen értéket jelent számotokra az Univerzál-győztes cím?

Horst: Egy nagy értéket jelent számunkra. Egy ordas kutyával ezen a rendezvényen csak mellékszereplő lehetsz. De mi már ismétlők vagyunk. További tapasztalatokat gyűjtöttünk az SV-világban, de ahogy már mondtam, mi Quaste előtt akartunk tisztelegni. Valamint az utódok törzskönyvén szeretnénk látni a „V” minősítést német főtenyésszemlén, mert ez nagyon jó. Ehhez még jön, mi az utóbbi években sok nagy reménységű kutyát készítettünk fel a főtenyésszemlére.

DGH: Miért csináljátok ezt?

Michaela: Rossz ez?

DGH: A kutyáknak biztos, hogy nem, ahogy ti fölkészítitek őket.

Horst: Ezeknek, a kutyáknak más feladatai vannak, mint a mieinknek. Azt azért látni kell, hogy a motiváció az, hogy a kutya kiképzése felülmúlja a rendezvény szintjét. Egy sikeres ÖMT- felülvizsgálat a főtenyésszemlén szerencsét is hozhat. Ezt tudjuk jól.

DGH: A BSP-győztes többet fizet?

Michaela: Ez egyértelmű.

Horst: Ennek a címnek az elérése minden sportkutyás álma.

DGH: Mi a véleményetek az utóbbi évek ítéleteiről? Már nincs olyan sok „kitűnő” minősítés.

Horst: De a legfontosabb, hogy mindig a legjobb nyer. Az hogy ez most 280 v. 298 pontot jelent, az teljesen mindegy.

DGH: Tavaly a WUSV-VB-n az ŐV-bíró különösen nagy hangsúlyt helyezett a fogás közbeni viselkedésre, annak nyugodtságára. Adja magát a kérdés, mit szabad tenni egy jó munkakutyának fogás közben? Hogy néz ki egy jó kutya fogása?

Horst: Először meg kell ragadnia a kutyának. Aztán mindent a szabályok szerint kell folytatni. És aztán a kutyának ellenállást kell tanúsítania a segéddel szemben.

DGH: Hogy néz ki ez az ellenállás?

Horst: Ellent tart, beleráz, tol, fékez, dominál a segédnek.

DGH: A vizsgaszabályzat nyugodt fogásról szól…

Horst: Na igen, de a legnyugodtabb fogása a lusta, bátortalan kutyának van. Az én ízlésem szerint, kell egy kis birkózás és küzdelem a fogásban.

DGH: Ebből én arra következtetek, hogy az ÖMT-értékelés leírása a szabályzatban és a fogásviselkedés nem teljesen kompatibilis.

Horst: A fogásviselkedés vonatkozásában mindenki a sajátját mutatja meg. Én nem szeretnék olyan kutyát, aki egyszerűen fog egy tisztát és telit, azt szépen tartja a végéig, aztán szép menetben kimegy és ugyanolyan boldog, mint előtte.

DGH: Hogy fog tovább folytatódni a sikerszéria? Van-e esetleg valami motivációs probléma?

Horst: Csak télen. Ilyenkor csak sétálunk. Ekkor nincs tréning. Ez jót tesz a kutyáknak és nekünk is.

Michaela: Tavasszal biztos, hogy tovább folytatjuk. Javir-ral el kell, hogy érjük a min. 270 pontot az LGA-n, hogy tudjuk magunkat kvalifikálni a BSP-re. DGH: Köszönöm a beszélgetést!

Forrás: Der Gebrauchshund.de

Fordította: Mányoki István

 Der Gerauchshund 1/2009