Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat: Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik mintha ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megváltoztathatatlan adottságok volnának. Pedig a rendellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatók.

A kutyát - ugyanúgy, mint az embert - folyamatosan különféle környezeti ingerek érik. Ezeknek a környezeti ingereknek sokaságából némelyik kiváltója lehet a vadászati ösztön által vezérelt cselekvéssorozatnak. Az ingerek minden esetben egy-egy biológiai folyamatot indítanak el a kutya szervezetében, és ennek következtében egy viselkedési mechanizmus veszi kezdetét. Ahhoz, hogy a gazdi a mozgó másik állatot, szaladó gyereket, kerékpározó embert, vagy éppen autókat üldöző kutyát megértse, és tenni tudjon valamit kutyája veszélytelennek éppen nem mondható szokása ellen, ismerni kell ennek a biológiai folyamatnak és a kiváltott viselkedési sorozatnak az elemeit.

A helyzetet az teszi komplikálttá, hogy a kutya cselekvése az ingerek hatására viselkedéstani szempontból egyaránt lehet aktivitás, vagy passzivitás. Egy adott ingerre pl. a távolban ugráló nyúl megpillantására tehát a kutya a pórázt a gazdi kezéből kitépve azonnal rohanni kezd, vagy tudomásul véve a nyúl látványát, továbbra is a gazdi közelében maradva tovább sétál.

Együtt születik a kutyával

Mind a két ingercsoportra történő reagálást már kicsi kölyök korukban (kb. 6 hetes kortól) szorgalmasan próbálgatják, és kivitelezését egyre inkább tökéletesítik a kutyák. Már ebben a korban megfigyelhető, hogy pl. bizonyos tárgyak, amelyek mozdulatlanul hevernek a kutyakölykök közelében, teljesen érdektelenek számukra. Viszont abban a pillanatban, amikor a tárgy mozogni, a kutyakölyöktől távolodni kezd, azonnal reagálnak, és beindul a szülőktől örökölt vadászösztönük által vezérelt folyamat:

A működésbe indult ösztönös cselekvéssorozat attól teljesen függetlenül zajlik le, hogy kifejezetten vadászkutyáról, társasági kutyafajtáról, vagy esetleg keverékről van szó. Ez a cselekvési sorozat még csak egy része a későbbi kifejlett kutyáknál különösen a vadászkutyafajtáknál, és azon belül is a valóságos vadászatra tanított és trenírozott egyedeknél eredményesen működő vadászati cselekvéssorozatnak. Azonban minél gyakrabban és eredményesebben éli meg ezt a játékos vadászatot egy kölyökkutya, annál nagyobb lesz a hajlandósága később, kifejlett korban minden mozgó inger pl. macska, bicikliző ember, szaladó vagy labdázó gyerek, elinduló autó stb. hatására beinduljon nála a vadászösztön által diktált cselekvési láncreakció.

A természetes körülmények között élő farkasok vagy a kisebb-nagyobb falkában élő kóbor kutyák eredményes vadászata az életben maradás alapfeltétele. Ennek sikeréhez folyamatosan tökéletesíteniük és egymással összekapcsolva használniuk kell a vadászösztönük által diktált cselekvési elemeket:
- a zsákmány keresése;
- megfigyelés, megmerevedő szemkontaktus;
- megközelítés, becserkészés;
- üldözés;
- megfogás;
- megrázás, megölés;
- széttépés;
- evés 
- a táplálék (maradék) szállítása, elásása.

A kölyökkori játékos cselekvéssorozat, majd a későbbi kifejlett kutyavadászatának összehasonlításakor látható, hogy bizonyos vadászati cselekvéselemek megmaradnak, néhány pontban azonban változnak, illetve továbbiakkal egészülnek ki, mert ez a viselkedéssor már sokkal inkább az eredményes életben maradást szolgálja, mint a játékos tanulást, vagy az ügyesség, rátermettség bizonyítását az alombeli testvérek előtt. Egy eredményesen dolgozó, a tényleges vadászat vagy a vadászatot utánzó kutyás sportok során kiváló eredményeket elérő kutyaesetében rendkívül fontos, hogy a cselekvési láncreakció nagyon jól működjék. A vadászkutyagazdájának csupán arra kell összpontosítania, hogy valamilyen tanítási és tréningmódszerrel az utolsó két pontban szereplőket elhagyja a kutya, vagy közvetlen előtte a cselekvése megszakítható legyen.

A különböző fajtacsoportok vadászati viselkedéselemeinek összehasonlításakor megállapítható, hogy az egyes csoportok között jelentős eltérések vannak. A házőrzésre, haszonállatok őrzésére kitenyésztett fajtáknál szinte teljes mértékben hiányoznak a vadászati viselkedéselemek. Az igazán jó terelőkutyáknál a tenyésztési szelekció során fontos volt, hogy a megfogás és megölés teljes mértékben kimaradjon a viselkedéssorozatból. A vadászkutyáknál általában a megfigyelés szerepét az ember, a vadász veszi át, és a kutya csak jelzésre, vezényszóra folytatja a viselkedéssorozatot. A vadászat módja és a vadászott állat faja természetesen befolyásolja, hogy a vadászkutyának a további elemeket kiviteleznie kell-e vagy sem. A retrieverfajtáknak például speciális feladatokra történő tenyésztéséből ered, hogy bár vadászkutyák, de más elvárásoknak kellett megfelelniük. A munkájuk során a keresés és a szállítás került a súlypontba, ebből eredően általánosan a retrieverek jellemzően kiváló apportírozók, és családi kutyaként fáradhatatlanul hozzák a labdát és egyéb játékokat, tárgyakat.

Minden után szalad, ami mozog

A társként tartott családi kutyánál az esetek legnagyobb részében már az első ponttól kezdve nemkívánatos cselekvés a vadászati ösztön által kiváltott láncreakció. A kutyának nem kell zsákmányt keresnie, mert mindennap elegendő és megfelelő minőségű táplálékot kap. Ha ennek ellenére folyamatosan figyeli a szomszéd macskáját vagy csirkéit, az előbb-utóbb problémákat fog okozni. Amikor külterületeken, parkban minden kocogó vagy kerékpározó ember után rohanni kezd, hamarosan megérkezik az első feljelentésről szóló levél az illetékes hivatalból. A póráz nélküli, kötetlen séta és kirándulás lehetetlenné válik, mert a kutya azonnal cserkészni indul, minden mozgó fűszálat, falevelet pontosan szemügyre akar venni, és e vadászat alatt már nem reagál a nevére, a hívásra sem.

A vadászösztön által kiváltott cselekvés a kutyatartók és a szakemberek között sokat vitatott és ellentmondásokat nem nélkülöző témakör. Ezt az teszi különösen bonyolulttá, hogy egyik oldalról a vadászösztön által vezérelt cselekvések hasznosak és elengedetlenek a kutyák szocializálása, nevelése tanítása során. A másik oldalról, később, egy másik élethelyzetben viszont kellemetlen problémaforrás lehet a kutya reagálása ugyanarra, vagy alapjában hasonló ingerre.

A túlzott mértékű vadászösztön miatt problémás viselkedésűvé váló kutyák kezelhetőségét nagyon megnehezíti, hogy kölyökkortól kezdődően az egész vadászati stratégia ismétlései során a kutyában önmagát jutalmazó, pozitív megerősítésre alapuló tanulási rendszer alakul ki. A potenciális zsákmány, a kölyökkori játék során eldobott, elgurított labda vagy gumifigura keresése, becserkészése során azonnal beindul az adrenalintermelés. Ennek hatására másodpercek alatt jó néhány változás történhet a kutyatestében: megnövekszik a szív teljesítménye, megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, a vér cukortartalma megnövekszik, kitágulnak a szemek pupillái, megemelkedik a szervezet oxigénigénye. Ezzel egyidőben beindul egy körfolyamat, mert egyre nagyobb mennyiségű cortisol stresszhormon kerül a vérbe. A kutyafelfokozott, izgatott állapotba kerül amely rövid ideig az örömteli, felszabadult, boldog életérzést adja meg számára: a pozitív stressznek nevezett, emberek körében is nagyon jól ismert érzést. Tehát legközelebb is hasonlóan fog cselekedni, talán még intenzívebben, hosszabb időre elhúzva a vadászat adta kellemes életérzés örömét.

Ha valamilyen oknál fogva a kutya eljut a vadászati cselekvéssorozat végére, akkor valóban, gyakorlati értelemben is elérte azt, hogy megjutalmazta önmagát, pl. a szomszéd ízletes csirkéjének elfogyasztásával. De ugyancsak az önmagát megjutalmazó hatás játszik nagyon erős szerepet a beidegződésben az autók után rohanó kutyáknál is. Az üldözés eredménye, ezáltal a cselekvés jutalma, hogy a mozgó autó általában fölgyorsulva továbbhalad: a kutya logikája szerint elmenekül, tehát érdemes volt csaholva, őrjöngve utánarohanni.

Kiváló példa erre mezőnagymihályi szomszédom kistestű, keverék szukája, Zsebi, aki kb. 15 cm-es magasságát és talán 2-3 kg testtömegét meghazudtolva valószínűleg országos szinten is az élen végezne a az autókergető-bajnokságban. Mivel a két telek egy kanyarodó utcarészen található, ezért Zsebi egész eddigi élete során minden egyes autóvadászat megduplázódott. Ha autó közeledik, Zsebi a kerítésnél üldözve megugatja, és az esetek túlnyomó részében ez eredményre is vezet, mert az autó eltávolodik a kanyarban. Ám a vadászat ezzel még nem fejeződött be teljesen, mert Zsebi ismeri a geometriai szabályt, hogy a körív két pontját összekötő egyenes rövidebb, mint maga a körív! Vakon is tudja, hol van a két telket elválasztó kerítésen a luk, amelyen átrohanva a mi házunk mögötti sarokról még egyszer nyomatékosan kifejezheti nemtetszését, és ismét elüldözheti az autót, amelynek az íves utcán haladva az esetek nagy részében több idejébe telik a mi telkünk vegéig elérni, mint Zsebinek, a nagyon jó stratégiával, árkon-bokron-kerítésen-sövényen keresztül autókat üldöző kutyának. Egy-egy ilyen eset után lassan visszafelé ballagva Zsebi az egyik legelégedettebb és legboldogabb kutya-arckifejezéssel szokott rám nézni. Az életérzésen, amely Zsebiről az eredményes autóüldözés után sugárzik, eddig az autók okozta többszöri, ilyen-olyan sérülések sem tudtak változtatni.

A túlzott vadászati hajlam kezelési lehetőségei

Megelőzés:

- A vadászati hajlam egyik lehetséges motivációja az éhség. A nem megfelelően táplált, nem kellő mennyiségű és minőségű táplálékot kapó kutya előbb-utóbb megpróbál önmaga megoldást keresni. Sok esetben maguk az emberek kényszerítik rá a kutyát, hogy az állat maga szerezze be a táplálékkiegészítő zsákmányt. Ez talán az udvar hátsó részén megfogott egérrel kezdődik, egy-két ügyetlen madárral folytatódik, majd a néhány udvarral távolabb élő tyúkokkal végződik.

- Ha a gazdi a kutyát a vadászati ösztön diktálta cselekvéssorozatban meg tudja állítani, az már nagyon jó eredménynek könyvelhető el. Még hatékonyabb azonban, amikor még korábban tud az ember beavatkozni. Nem reagál a kutyacselekvésére, hanem megelőzve azt, valamilyen módon megakadályozza, hogy a kutyában beinduljon a fentiekben említett vadászati láncreakciós folyamat. A potenciális zsákmány szagát vagy hangját az ember az érzékszerveivel nem tudja hamarább észlelni, mint a kutya. Egyedül a látásban, az optikai észlelésben van esélye a gazdinak a kutyamegelőzésére. Ilyen esetben célszerű a kutyát azonnal pórázra venni, és lehetőség szerint ellenkező irányba, vagy oldalra tovább menni, mindenképpen megpróbálva megelőzni a kutyát abban, hogy szemkontaktusba kerüljön a potenciális zsákmánnyal.

- A séták alatti a kutyával folytatott kommunikáció az egyik legfontosabb alapja lehet a későbbi céltudatos, vadászati ösztönt csökkenteni hivatott tréningnek......

Stefan Siman teljes írása a >>  http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4369   olvasható

nyítókép : illusztráció - képgalériánkból