Ez a betegség napjainkra ugyan a vakcinázásnak köszönhetően jelentősen visszaszorult, mégis időnként előfordul, főleg oltatlan kutyák körében. Fertőző megbetegedésről van szó, amely járványos formában is jelentkezhet. Különösen veszélyeztetettek a városi kutyák, hiszen ezek az állatok egymással sűrűn érintkeznek. A betegséget a Parvoviridae családba tartozó parvovírus genus okozza. Rokon a macska panleucopaenia, és a nyérc enteritis vírusával. A betegségnek máig nincs magyar neve, röviden PARVO-nak, helytelenül pedig macskabetegségnek, macskavésznek, sőt macskajajnak is nevezik. A betegséget nem macskától, hanem más, a betegséggel fertőzött kutyától lehet elkapni. Emberre nem veszélyes.

A kutya, a kutyafélék, és a farkas fogékony a betegségre, amelynek lappangási ideje 2-4 nap, nagy virulenciájú vírus esetén 1 nap is lehet. A beteg kutyák bélsarukkal ürítik a vírust, amely a fertőződést követő 3. napra már ürül, és a 8. napon éri el maximumát. Akár 20-25 napig történhet ürülés.

A vírus bélsárban történő túlélési ideje nagymértékben függ az időjárástól: nagy nyári melegben, illetve fagy esetén, tehát szélsőséges időjárási viszonyok esetén a vírus túlélési esélye minimális, míg tavasszal, és ősszel, a nagy esőzések idején sokkal hosszabb. A szájon át felvett vírus a garat nyirokszöveteibe, majd a véráramba, onnan pedig a vékonybél hámsejtjeire jut, azok elfajulását, majd leválását – tehát enteropathiát, és nem bélgyulladást – okozva.

A beteg állatnál a hőemelkedés mellett bágyadtság, és abszolút étvágytalanság figyelhető meg. Nem iszik, majd 1-2 napon belül sűrűn ismétlődő hányás, és hasmenés jelentkezik. A bélben lévő bélbolyhok lerövidülnek, a bélfal lecsupaszodik, vérérfal-károsodás miatt nagyfokú savókilépés, véralvadási zavar, súlyos, majd véressé váló bűzös hasmenés alakul ki, ami a bomló vér miatt lesz rendkívül kellemetlen szagú. A hányással, hasmenéssel járó nagyfokú folyadékveszteség miatt exsiccosis (kiszáradás) alakul ki. Az elhullás közvetlen oka többnyire hypovolaemiás, és toxikus shock.

Ritkán, főleg a 3-7 hetes kölykökben heveny szívizomgyulladás (myocarditis) alakulhat ki. Gyógykezelésben elsődleges fontosságú a folyadék-, és elektrolitpótlás infúzióval, a bakteriális fertőzés gyógyszeres megelőzése, indokolt eseten a hányás csillapítása, és a bélnyálkahártya bevonószeres védelme.

Az állatot hiába is próbáljuk itatni, az általunk beadott folyadék a bélbolyhok károsodása miatt nem, vagy csak nagyon kis mértékben szívódik fel. A bélbolyhok szerepe, hogy a bél felszívódási felületét megsokszorozzák, ezzel javítva a felszívódást. A felszívódási zavar miatt az

állat nem jut folyadékhoz – mindemellett a vizelettel, a hányással, és a súlyos fokú hasmenéssel rengeteg folyadékot veszít – míg végül teljesen kiszárad. Nagyon fontos, hogy az állat mielőbb vénás infúzióban részesüljön, mert csak ez az egyetlen módja a folyadékpótlásnak.

Vakcinázás mellett járványveszélyes időben kerüljük a kutyák által gyakran látogatott parkokat, tereket a sétáltatás során, valamint gyakrabban fertőtlenítsünk. Kiskutyákat, amíg azok nem részesültek az úgynevezett kölyökkori sorozatoltásban, egyáltalán nem célszerű utcára kivinni.

A betegség ellen részben megfelelő vakcinázással (Primodog, Parvodog, stb.), részben a személyes, és a környezeti higiénia szigorú betartásával védekezhetünk kellőképpen. Idősebb kutyáknál előfordulhat tünetmentes hordozás, ú.n. látencia is. Ez azt jelenti, hogy a kutya bár hordozza magában a vírust, enyhe hasmenéses tüneteket mutat, nem gyengül le kifejezetten, de a vírust üríti, így fertőz, és nagyon veszélyes a még oltatlan, és ezáltal fogékony kiskutyákra.

A vakcinázott szukáktól származó kölykök anyjuktól passzív védettséget kapnak az anyatej révén. Ez a védettség 8-12 hetes kor körül szűnik meg. A vakcina a kölyök szervezetében ellenanyagtermelődést indít meg, amely a kölykök aktív védettségét alakítja ki. A még meglévő anyai passzív védettség akadályozhatja a vakcina hatására kialakuló aktív immunitást. A parvo rossz antigén. Ez azt jelenti, hogy a szervezetet a vírus nem készteti olyan fokú ellenanyag-termelésre, mint pl.: a szopornyicavírus antigénje, így célszerű kölyökkorban a parvovírus elleni oltást többször – az állatorvos által javasolt rendszerességgel, és időpontban azt beadatni.

Igaz, hogy az oltás nem olcsó, mégis megéri. Senkinek sem szívderítő látvány a reggel még játszadozó, ugráló kedvencét néhány nap – esetleg néhány óra - alatt csontsovánnyá lefogyva erőtlenül látni. A kutyák közül főleg a rottweiler a legérzékenyebb a vírusra.

Összeállította:

Dr. Sütő András

Kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos

http://www.adatnet.hu/allatorvosirendelo/letolt/parvovirus.pdf

Nyitókép :képgalériánkból