Rottweiler klub

Rottweiler klub képgalériái

Emléketeket őrizzük

34 kép

4/5 oldal (34 kép)

37 kép

3 kép

4 kép

3 kép

Böngéssz a galériák között!

Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek

2 mp 10 mp 30 mp

Diavetítés indítása

Brutusz

Brutusz.... Ő volt az első rotim. Soha többé nem lesz még egy olyan kutyám, mint amilyen ő volt. Benne megvolt minden, ami az igazi rottweilerben csak lehet.
9 hónapos kamasz volt, amikor kaptam. Keresztapám halálos betegen (rákos volt) a gondjaimra bízta, és arra kért, legyek jó gazdája, szeressem nagyon. Nagyon szerettem... Keresztapám fél évvel később sajnos meghalt.
Ahogy teltek az évek, hónapok, sok mindent tanultunk. Azért a többesszám, mert én tanítottam a kutyát, de a kutyám is tanított engem! Nagyon jól összecsiszolódtunk, mindketten szavak nélkül is értettük már egymást.
Aztán egy nap 3 éves korában megmérgezték Brutuszt, de túlélte. Sajnos olyan károsodás érte a szervezetét, hogy maradandó nyomokat hagyott a méreg. Onnantól fogva egyetlen egy féle tápot tudott csak megenni, minden más (leves, hús, bármi) azonnal kijött belőle.
Aztán 3 évvel később a mérgezés utóhatásaként (az állatorvosunk szerint) cukorbeteg lett (tönkre ment a hasnyálmirigye), majd pár héttel később elkezdett nagyon fogyni. A doki felállította a szörnyű diagnózist: RÁK!
Nem hagyhattam szenvedni, így az eutanázia mellett döntöttem. Pokoli érzés volt kimondani... Bőgve tartottam a kutyám fejét a kezeim között, amig örökre el nem aludt... :(
Akkor még nem gondoltam, hogy második kutyám is ugyan így fog elmenni!