A kutya és az ember közötti szerződés egyszerűnek tűnik: az ember élelmet és biztonságot nyújt a kutyának, cserébe a társaságáért.

A valóság azonban sokkal bonyolultabb ennél, és nagyon eltérő, egyedi kapcsolatokhoz vezet. A különböző kultúrák másképp állnak a kutyákhoz. A kevésbé iparosodott vagy agrártársadalmak haszonállatként tekintenek rá, míg az iparosodott országokban inkább társállatként bánnak vele. De ne gondoljuk, hogy egy házikedvenc nagyobb nyugalomban és békében él, mint haszonállat elődjei. A társállatként tartott kutyáknak bonyolult, és gyakran ellentmondásos elvárásoknak kell megfelelniük. Nem meglepő tehát, hogy olykor megoldhatatlan konfliktushelyzetekkel találják szembe magukat, ami viselkedési problémák megjelenéséhez vezet.


Az utóbbi évtizedekben az emberek életstílusa drámaian megváltozott. A családok egyre kisebbek lettek, az emberek közel harmada pedig egyedül él. 28% ez az arány Nagy-Britanniában, és hasonló arányokkal számolhatunk más nyugat-európai országokban is. Saját adataink (ELTE Etológia Tanszék) szerint Németországban a kutyatartók többsége (41,7%) kéttagú háztatásban él, de körülbelül 10% egyedül vállal kutyát. Az efféle háztartásokban élő kutyák feltehetően az idő jelentős részében, amíg gazdájuk dolgozik, egyedül vannak. Nem is meglepő, hogy sok gazda küzd a kutyája szeparációs szorongásával.
Másik, jellegzetes problémakör a gazdák következetlen viselkedéséből ered. Gyakori például, hogy a kutya felugrálva üdvözli a gazdát, aki rákiált emiatt, de ezzel párhuzamosan kontaktussal és figyelemmel tünteti ki a kutyát. A félelmi agressziót mutató, acsargó, ugató ebet a gazda magához vonja, simogatja, így próbálja megnyugtatni, miközben a kontaktussal önkéntelenül jutalmazza, megerősíti helytelen viselkedésében a kutyát. Az asztalon hagyott falat elcsenése önmagában jutalmazó erejű, a kapott szidás ezzel ellentétesen hat.
A modern lakások berendezése szintén kutyaellenes. A laminált padlón, fényesre csiszolt parkettán kényelmetlen járás esik, a karmok által keltett zaj magára a kutyára is idegesítően hathat, ezért igyekszik menedéket keresni a bútorokon. A lakásokat telezsúfoljuk mechanikus, elektromos, mágneses készülékekkel, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ezeknek milyen hatása van a nálunk jóval kifinomultabb érzékszervekkel is rendelkező állatainkra. A lakást tisztító, ápoló szerek szaga kellemetlen, sőt elviselhetetlen lehet kedvenceinknek.
Végül, ejtsünk szót arról is, hogy a zoonózisoktól, az állatról emberre terjedő betegségektől való félelmünk, és a nagyfokú higiénia iránti igény miatt sokan azt is alaposan megfontolják, mikor és hogyan kerüljenek kontaktusba a kutyával. A kutyát a hálószobába nem engedik be, amivel gyakorlatilag megfosztják a gazdával tölthető idő egyharmadától. Pedig a kutyának jól meghatározható biológiai igényei vannak, amihez hozzátartozik a napi aktív, minőségi interakció a gazdájával, valamint az is, hogy ne magányosan töltse az éjszakát.


Mi a probléma?

A reklámokban látható "tökéletes otthon" nem képzelhető el egy olyan ebbel, amelyik hullatja a szőrét, olykor bepiszkít, gyakran szaglik, és szétrágja a bútorokat. Holott bárki, aki tudja, mire van szüksége egy kutyának, semmi "rosszat" nem talál a kutya viselkedésében: a problémák a téves emberi elvárások, és a kutyatartásra alkalmatlan életstílus miatt jelentkeznek.
És ha kimegyünk az utcára? Az autók sorozatgyártása a XX. század elején kezdődött. A kutyák több tízezer évvel ezelőtt alakultak ki. Nem meglepő, hogy biológiailag nem alkalmazkodtak az autókhoz, és az utcán, kontroll nélkül, közvetlen életveszélybe kerülnek. A pórázon sétálás azonban nem szerepel a kutyák viselkedési repertoárjában, folyamatos frusztrációt okoz, és emellett attól is megfosztja őket, hogy kapcsolatba kerüljenek saját fajtársaikkal. Ennek megfelelően a viselkedésterapeuták az esetek felében kutyákkal szembeni agressziót kezelnek (a brit Állatviselkedési Centrum adata szerint). Verekedős kutyát tartani rémálom – a gazdák a kutyás társadalom számkivetettjei, hiszen messze kerülik őket, senki nem áll szóba velük.
A problémás viselkedésű kutyák gazdái gyakran magukat hibáztatják. Van, amiben a hibáztatás jogos, de az okok sokfélék, és előfordul, hogy nem vezethetők vissza közvetlenül a gazdára.


Példák

Ami az egyiknek átok, a másiknak áldás. A biciklistákat űző border collie valószínűleg jó terelőkutya lehetne, vagy jeleskedne valamilyen sportágban. Az éjszaka gyakran felugató kutya remekül beválna őrként egy gyártelepen. Bizonyos viselkedésformák javarészt attól válnak problémává, hogy a gazda meg akar tőlük szabadulni. A kezeléshez azonban a kutya igényeit is figyelembe kell venni.
Mivel keresik meg leggyakrabban a szakembereket? Elsősorban agresszió miatt. Gyakori a szeparáció során jelentkező vonítás, ugatás, bepiszkítás és rongálás. Szobatisztasági problémák miatt is sokan jelentkeznek. Végül, jelentős a szorongással és félelemmel kapcsolatos panaszok aránya is. Van olyan kutya, amely szinte minden hétköznapi helyzetben szorong, van, amelyik csak egy-két erős ingertől, például a petárdák durranásától szilveszter éjjelén.


Kezelési módszerek

bővebben>>   http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=7223