Lonci az Auchan parkolóban
Pici , kölyök kutyát nem hagyunk az autóban a vásárlás idejére , ezért szerveztem segítséget. Amíg elmentem vásárolni Niki, az unokahugom , sétált Loncival a füves zöld részen. Kipróbálta milyen is, újra egy kiskutyát kormányozni. Sikeresen vették az akadályt, de maga is elcsodálkozott mennyire nem emlékszik 11 év távlatából, hogy Sziszivel , hogyan is volt amikor még kölyök volt. :) Automatikusan úgy szólt a kiskutyához , úgy "vezényelt" neki, mint azt eddig megszokta a felnőtt és már öreg kutyánál. Bizony az, ugyan úgy, nem sikerülhet. Rá kell hangolódni, össze kell szokni , hogy működjön a dolog. Lonci tud egy sor dolgot , de azt egy idegennel, aki másként beszél, más utasításokat ad, mint én, még nem tudja megcsinálni. Megbeszéltük a régi dolgokat, hogyan is volt , majd elindultunk haza. A táskámban pakolásztam , és a homlokomra csaptam ! A fényképező gépet meg nem vettem elő , nem dokumentáltam az eseményeket ! :) Ezt pótoltuk néhány képpel, pici játékkal. Nem volt egyszerű Loncit pózolásra bírni , mindig elmozdult , meg nem értette az egészet , miért került ki az autóból ismét , de sikerült a végén. Ezt is eltesszük emlékbe, jó lesz visszanézni, ha már nagy kutya lesz.
Az én szerepem véget ért az alom utolsó kiskutyájánál is , a gazdik feladata tovább nevelni, kormányozni, hogy szép , okos felnőtt kutyává váljon.
Kommentáld!