Az oldalunkon, ugyan rajta van sztorik és dokumentumok formájában, de dióhéjban az előzmény.

1988-ban Rottweilerben jártunk. Az ott szerzett élmények és benyomások hatására, 1989. februárjában a MEOE Rottweiler szakosztály elnöki pozícióját elvállaltam.

Ez az 1989-es év az, amikor a MEOE tenyésztési szabályzata, kötelező tenyészszemlét írt elő minden CH címhez munkavizsgára kötelezett fajtánál. Addig csak kiállítási eredmény kellett a tenyésztéshez. Sok év, vívás kellett, amíg ezt a közgyűlés elfogadta, de elfogadta. Lehetet felépíteni egy új rendszert, hogy a munkaképesség nagyobb figyelmet kapjon. A szakmaiság, a szakértő bírálatok, már akkor is hadilábon álltak. Gondoltam egy nagyot, levelet fogalmaztam.

Hívtam bírót az ADRK-tól.

Mivel az ADRK 1988-as Tenyészkiállításán Fussner úr és Freiburg úr bíráltak, ami engem 100%-osan meg győzött, így őket hívtam bírálni , név szerint, tervezett Klub kiállításunkra.

A MEOE bírói testületén keresztül, hivatalosan és szabályosan. MEOE elnökének beleegyezésével, hiszen az akkori szabályok szerint, ő volt a kapcsolattartó személy, őt megkerülve, nem lehetett külfölddel tárgyalni.

Faussner úr fogadta el a meghívást. (mint kiderült felesége magyar származású, rokonaik élnek Magyarországon)

Nagyon szimpatikus, nagyon határozott, nagy tudású, segítőkész ember, nagyon profi.

1989. áprilisában „váratlan” bírálatai kicsit borzolták az itthoni kutyás körök idegeit. A nagy ászok, az akkori sztárolt kutyák előtt, Szira Károly kutyája lett a Klub győztes kan Fekete Virág Őrző Aurél, Oszi. Ő Ali kutyánk első választású fia volt, fedezésből járó kölyök. Győző választotta és adta el Karcsinak. Senki még esélyesnek se gondolta. Mellette többszörös győztes kutyákat vezettek fel munka osztályban. Nagyon jó minősítést kaptak, Faussner úrtól.

Folytatva a sort, 1989 nyarán jöttek Wolgangék, tanfolyamot tartani, munkakutyázás, kiképzés, segédképzés. Újabb „váratlan” ismeretek. Hűűűűűű. Mennyi lehetőség a tanulásra!

Nagyon belelendültünk és lelkesedtünk.

Miért ne jöhetne Faussner úr, az őszi tenyészszemlénkre bírálni?

Hívjuk meg.

Meghívtuk.

Ismét elfogadta a meghívást.

Eszünkbe se jutott, hogy az nem úgy zajlik, mint ahogyan addig tudtuk, tapasztaltuk.

A kiállításon ugye nem volt gond, mert azt a nemzetközi előírásoknak megfelelően szerveztük, Faussner úr azon kérdésére, hogy hogyan is bíráljon, határozottan rávágtuk, úgy mint otthon, szigorú mércével. Ez rendben volt. A váratlan fordulat a tenyészszemlével jött el.

Az akkori MEOE tenyésztési és tenyészszemle szabályzatunk, merőben eltért az ADRK gyakorlatától.

Álmunkban sem gondoltuk (honnan is tudtuk volna?), hogy ez baj lesz. Figyelem, 1989!, a rendszerváltás előtt egy évvel!

Meghirdettük a tenyészszemlét, kértük az előzetes nevezést, de persze csak egy kis hányad vette komolyan, talán tízen jelezték a részvételi szándékukat.

A tenyész szemle napján 45-en jelentkeztek bírálatra.

Minden elő volt készítve, csak az a váratlan fordulat okozott meglepetést, hogy Faussner úr, amikor meghallotta, hogyan is kellene bírálnia, mondott egy NEM-et!

Nagyon határozottan közölte, hogy ő csak akkor ír alá bármit is, ha a tenyészszemle úgy zajlik, ahogyan az ADRK-nál.

Az, pedig így néz ki:

Kért egy bemutató kutyát . Ez volt Toto, és azért ő, mert nem volt nevezve a tenyészszemlére, de ott volt az iskolán Gáborral. Tolmács segítségével Gábor, Toto, Géza, igyekeztek a mondottak alapján teljesíteni. Soha előtte ilyent nem gyakorolt, erre nem készült.

A bemutató után Faussner úr, még egy sor dolgot elmondott, mi is kell ahhoz, hogy a kutya tenyész bírálatát elvégezhessük.

Na, ott álltunk sokan. Döbbenet és csodálkozás az arcokon.

Befizették a nevezési díjat, jöttek vidékről is, a meglévő szabályzat és szokásjog alapján, nem volt jogunk emelt szintű tenyész szemlére, hirtelen, váratlanul, előkészítés nélkül.

Botrány tört volna ki. Ott a helyszínen, majd később is. A kutyások, már akkor is „biztosra szerettek menni, nem tűrték, ha bárki , bármiért korlátozni akarta volna a „tenyésztésüket”.

Az ott levő bírók, szakemberek, nem merték felvállalni a döntést.

Mi legyen?

Hamar döntöttem, vállaltam a felelőséget, így már a bírók is mellém álltak. Csináljuk a mi szabályzatunk szerint.

Faussner úr segít a küllem megítélésében, meg mindenben, de a bírálati lapot nem írja alá. Azt a „mi” bíróink teszik. „Lelkük rajta” ha ők felelőséggel, mernek dönteni, de hangsúlyozta, gondoljuk át és a jövőben az általa elmondottak alapján, próbáljunk meg „tenyészteni”

Sötétedésig dolgoztunk, amíg a 39 kutya bírálatával végeztünk. 45 nevezőből, hat azonnal visszalépett , amint kiderült számára, hogy itt és most szakértő és szigorú bírálat fog folyni.

Az akkori Rotweiler Hiradóban olvashatod az eredményeket, és az „udvarias, kritikus összefoglalót”, mert mindent leírtunk. Ezt a Rottweiler Hiradót minden tag postán kapta kézhez, nem kellett fizetni érte, így a tagdíj fejében rendszeres tájékoztatót kapott az is aki nem vett részt aktívan a rottweileres életben. Az aktív rottweilerezés, már akkor is inkább a kiállításra járást jelentette. Ami a tenyésztéssel függött össze.

Gondolom akkortól indult némely körökben: terjesszük el, hogy a Krauszék nem jó rottweileresek. Rossz úton járnak. Vannak ugyan jó kutyáik, de nem szépek.

Lelkébe gázoltam sokaknak. Hiszen a továbbiakban egy sokkal komolyabb tenyészszemle szabályzat bevezetésén dolgoztam.

Szem előtt tartva a fokozatosságot.

Jó példával jártunk elől! Csak olyant kértünk és csak úgy , ahogyan a mi kutyáink is meg tudták csinálni. Nem lefele vittük a szintet, hanem felfele!

Sokkal előbbre jártunk, mint ami akkor szokásos és elfogadott volt. Kivételezés nélkül kellett teljesíteni a barátainknak is, és a sikertelenségről ugyan úgy beszámoltunk, mint az örömteli eseményekről.

Néhány mondat a kutyáról. Andráspusztai Gerzson , Toto , Crisztosz kutyánk fia volt. Úgy került a képbe, hogy egy kiállítás alkalmával „felfedeztem”. Azaz a katalógus alapján kiderült, hogy Gábor,Tóth Banditól vette a kutyát. Beszélgettem a gazdival, a kiállításon,majd amikor Szolnoki Gábor ide Pestlőrincre költözött, kicsaltuk az iskolába. Előtte, Csepelen lakott, a Csepeli KKI-ba járt. Nagy barátja volt Hembergerné Edit, Rott-Berger kennel tulajdonosa.

Tőle tanult sokat a rottweilerről eleinte.

Aztán tőlünk, meg az akkori „nagy ágyuktól” akik a németjuhászos meg egyéb fajtás versenyzők voltak, meg a bírók.

A mi iskolánkon Oláh Béla bácsi, bíró, iskolavezető, Balkányi Lajos bíró, versenyző..

Majd amikor a Wolfgangék jöttek tőlük.

Amit a videón látsz eresztést, azt akkor nyáron kezdte el tanulni a kutya. Wolfgangék hatására. Elhittük, hogy képes rá. Nem kellett a szadizás, szöges, rángatás, terrorizálás, hiszen a nélkül is meg lehetet csinálni.( 4 éves kora után)

Addig csak fogott a kutya, sose kellett ereszteni, csak úgy tépték le a karról!

Az „ösztönös” lágyékcsípés, tanult módszer volt! Akkor ezt tanították, mint helyes módszert eresztésre!!!!!

Segéd: Géza, az ifjú lelkes kutyás, aki akkor sajátította el a segédelés „tudományát” szintén Wolfgangék hatására. Addig csak egy üsd, vág, fenyegesd stílus volt itthon divatban. Felszerelés sem volt, „aranyárban” mérték a nadrágot, a kart, a rágókat. Úgy kellett vadászni, szervezkedni, hogy legyen.

Ma már van felszerelés, hatalmas léptekkel haladhatnánk előre. De nem és nem!

Azóta se tűrik a rottweileresek, hogy a tenyésztésben bárki korlátozza őket. Ez nem lenne baj, ha húsz év alatt egy ici-picit elsajátítottak volna a tenyésztés tudományából. Sajnos nem. Egy rövid szakaszt kivéve, csak rongálják a fajtát és mindent megtesznek azért, hogy a saját téves elgondolásaiknak, érvényt szerezzenek.

2014. Az írás , a videó konvertálás, szerkesztés közzététel dátuma , így egyben 2009. Kné Tünde munkája és írása :)   Aki megtanulta , hogy hogyan kell használni a számítógépet, a  programokat, a net-et :) Azért a régi dolgokat bemutatva döntően, hogy senki érdekét ne sértse, ne kapjon senki a szívéhez , hogy lejáratják a kutyáját .  Cél a fajta és egy lehetséges tenyésztői út bemutatása, példákon keresztűl.  Nekem kifejezetten hátrány, hogy az akkori szereplőket, hozzáállásukat a fajtához, a szakmához ismerem , azóta is figyelemmel kísérem.  A mesékben sem hiszek már :(