A rottweiler sohasem számított  „szép” kutyának. Jó kutya volt,és ma is az .

A kemény életben kovácsolódott parasztkutya-örökség  mélyen ott lapul a mai rottweilerben is. Emberhez ragaszkodó,hűséges eb,igénytelen és alkalmazkodó,de nem egykönnyen veti alá magát másnak,nagy adag önbizalom lakozik benne. Mint őrző-védő

kutya nyugodt és megbízható,nem ugatós,nem verekedős. Bátorság és védelem dolgában

rámenősségben azonban mindig elől jár. Nem vár el senkitől semmit. Természete olyan ahogy kinéz:egy jószívű melák,kérges modorú, jó kedélyű, minden különösebb felhajtás nélküli egyszerű lélek. Más kutyaóriáshoz hasonlóan szintén későn érő típus, amíg fejlődésben van,élete első másfél-két évében gondos nevelésre  és nagy türelemre van szüksége .

Fiatal rottweilert ezért sohase tartsuk kennelben, hanem házban, a család közelében.

Azok a kutyák, amelyeknél ez korai kapcsolat hiányzik,ugyan szép erőteljes fickókká

növekednek,de éppen az fog hiányozni belőlük, ami ennek a  fajtának az egyik legelőnyösebb tulajdonsága : az odaadó emberszeretet.

Kedves  jövendő rottweiler  tulajdonosok:  Ne vegyenek csak úgy bárkitől rottweilert !

Fontos a nevelés  időben való elkezdése is. A rottweiler (mint minden nagy termetű kutya) csak addig nevelhető, amíg az ember testi erővel bírja –azaz amíg a kutya el nem éri  a maximum 35-40 kilót és 9.hónapot. Ekkor a már pubertás korba lépő ebbel –az ember gyerekéhez hasonlóan-kissé nehéz szót érteni.

A rottweilert nem lehet egyik napról a másikra felnevelni. Időre és türelemre van szükség, valamint  a közmondásos „kemény kézre” A „kemény” itt nem a  durvát jelenti,ellenkezőleg. Minden kutyaóriás belül mimóza. Aki erre a lélekre hatni akar ,meg akarja nevelni,az tegye ezt egyértelműen ,erőteljesen,higgadtan és –ez a legfontosabb –anélkül, hogy felidegesítené magát. Aki a kutya nevelése közben kijön a sodrából ,annak vesztett ügye van .

Egy normális, jól tartott rottweiler  magától  kifejleszti magában  a kedvtelésből tartott kutyák, a munka kutyák és az őrző – védő kutyák jó tulajdonságait –mire felnőtt lesz.

Aki sürgeti,akinek nincs hozzá türelme, annak biztos nem lesz „jó” kutyája, hanem félénk,megbízhatatlan ebe. Egy jól nevelt rottweilernek tulajdonképpen nincs is szüksége feltétlenül kutyaiskolára. Hiszen már születésénél fogva őrző-védő, és nagyon alkalmazkodó munkakutya is.  A legjobban úgy ápolhatjuk kutyánkat,hogy sok mozgási lehetőséget biztosítunk számára, valamint sokat vagyunk vele .Minden más magától jön.

Mindaddig,amíg az alapelvárásoknak megfelel a gazda, addig a rottweiler egészségesen fejlődő kutya lesz anélkül,hogy jelét mutatná valamilyen fajtajellegű,örökölt betegségnek. Ami mégis jelentkezhet, az valamennyi  nagytestű kutya problémája: a csípődiszplázia  vagy vállbénulás, izületi megbetegedések,a gyomor megfordulhat (legjobb ha etetés után hosszabb nyugalmi időszakot biztosítunk kutyánknak),túl szűk vagy túl tág  szemhéjak ( az előbbit ektropiumnak  nevezik),amely kötőhártya –vagy szaruhártya –gyulladáshoz vezethet,illetve fennáll még az elhízás veszélye . 

   ( 2. Részlet DAS MAGAZIN von EIN  HERZ FÜR TIERE -Kutyarevű magazin előkerült példányából) folytatás következik.

Töreki Tibor