Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól,
mint ahogy nem idegen az sem, hogy valami fájdalom révén szerez tapasztalatot.
(vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család
védelme során) A rottweilerfajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult,
évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán
fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel és döntően sikerült is megvalósítani
a tenyésztési célt. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész „munka
kutya „vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba, rendőrségi
szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is
helyt állt. Mára jelentősen megváltozott az élet és durva, kérlelhetetlen kutyákra
nincs szükség, sőt a zsúfolt városokban kifejezett őrző-védő hajlamra sem, már
ami a mindennapokat illeti. Ám azért még ma is elvárás, hogy az őrző-védő
kutyák a védőszolgálatban, vagy a „házőrző „funkcióban, munkakutya sportban
helyt álljanak. Mivel a fajta tenyésztése során, nagy hangsúlyt fektettek a
fajta fizikai és mentális egészségére, munkaképességének megőrzésére, még ma is
sok ösztönerős, „jó munka kutyát „találhatunk közöttük. Ezek meghatározott és
jól körülírt képességek, amit az őrző-védő munkakutyáktól elvárunk.
Magabiztosság, határozottság, tettrekészség, erő, dominancia, keménység,
harckészség, kitartás, kézben tarthatóság, irányíthatóság. vagyis, okos, az
emberi irányítást elfogadó, családba beilleszthető, de ha kell, értünk harcba
szállni képes kutya kell. Azaz ilyen is kell! Ezt képviseli a rottweiler, mit
fajta. Ám ez nem jelenti, hogy minden egyede ilyen! Sok félreismert,
félrenevelt rottweiler okozott balesetet, ez ártott a fajta hírnevének és
komoly kampány indult a fajta ellen, ami itthon a mai napig tart.
Kommentáld!