Kell egy szuka, kell egy kan, tüzeléskor be kell őket fedeztetni és aztán 63 nap múlva megszületik az alom. További két hónap és a kölykök, mehetnek új gazdához. Ez olyan nagy dolog? -kérdezhetnék és kérdezik is sokan.

Nehéz dolog elmesélni, hogy mit is jelent egy tenyésztési elképzelést megvalósítani. 

Több generáción keresztül megtartani sem egyszerű formát, tulajdonságokat, de jobbítani még nehezebb. A legelején nem is gondol erre senki. Mi sem gondoltunk. Bátran belevágtunk, abban a hitben , hogy nálunk csak a jók, hibátlanok, a legkiválóbbak fognak megszületni.

Később kiderült, hogy azért ahhoz sokat kell tenni, sokat kell tanulni, újra és újra átgondolni, döntéseket hozni, majd a végén egyenleget vonni.

Mielőtt az fogalmazódna meg bárkinek a fejében , hogy savanyú a szőlő, meg irgységből szeretném lebeszélni , egy rövid részletttel kiegészítem ezt az írást, mert teljesen nem akarok visszamenni az időben, az túl hosszú lenne.  Hogyan választunk fedezőkant ?  Választhatunk úgy is, hogy megkérdezzük az ismerősünket, vagy hirdetést adunk fel. Ám ez egyáltalán nem bevett és támogatott szokás tenyésztői körökben. 

"A jó bornak nem kell cégér"  elven működik ez kutyás körökben. Normál esetben, a fajta tenyésztését irányító szervezet , "klub" nyilvános rendezvényén van lehetőség kiválló tenyészállatokat látni .  Én is ott láttam meg . Majd választottam is, de kellett néhány év amíg sikerült megvalósítani. 

"De unalmas:( Mindig csak az ősrégi dolgokról beszél, szüntelenül visszatérünk ide, kit érdekel ez? Most más van, most kell megmutatni és oda állni! Minden kezdővel, aki felfedezi magának ezeket a dolgokat, meg kell vívni a napi csatát, hiszen ő azt hiszi el, amit lát, ő most lelkes és a " most " igazát tartja helyesnek. 

Rendre fel is teszi az őt izgató kérdéseket, és nagyon megsértődik, ha nem azt a választ hallja, amit szeretne. 

Akkor a legrosszabb, ha még hátulról adják is a lovat alá, duruzsolnak a fülébe, hogy az ő csodás kutyáját irigylik és igazságtalanul bántják. A fel nem fogott és félreértett mondatok, további tüskék, amik akkor szúrnak igazán, ha nem maximálisan elégedett a kutyájával. 

Számtalan esetet tudnék mesélni, hogy valaki azért járt kiállításról kiállításra, azért készült éveket, mukavizsgára vagy versenyre, hogy bebizonyítsa, az ő kutyája igenes jó! Lám, azt mondja "X", hogy nem jó, de "Y " mégis megadta neki a győztességet, " Z " meg átengedte a vizsgán, vagy a tenyéssz szemlén! Na, ugye, hogy jó!   Persze, neked jó, ha te így szereted és elégedett vagy vele. Ám ez nem jelenti, hogy a tenyésztésben is szükség van rá és tenyéssz kutyaként is tud majd bizonyítani! Így fogalmaztam ezt meg magamnak és másnak is, egy mondatba sűrítve, miért kell kritikusan szemlélni a saját kutyánkat, ha tenyésztési szándékunk van vele. A tenyéssz érték egy egészen más érték, mint hányszor nyert és hány vizsgája van. Ezt megérteni csak az tudja igazán, aki tenyészett valaha. Mindegy, hogy kutyát, halat, madarat, haszonállatot, bármit csak tenyésztés legyen. Tenyésztés, ami több, mint utódokat létrehozni, azaz szaporítani, venni meg eladni. A tenyéssz értéket előre megsaccolni nem lehet! Az bizony a tenyészidőszak végén, az utód ellenőrzéssel válik véglegessé! 

Na, ezt sikerült nekem Willi Faussner úr által megérteni. Akitől egy ADRK tenyéssz könyvet kaptam ajándékba.

1988-ban Klub győztes kan Garry von Grüntemblick lett, nekem nagyon tetszett. Győzőnek is. Az összevetésnél, az ő győzelmére tippeltünk. Harmonikus testfelépítésű, nemes , nagy kutya , de nem nehézkes, nem burkolt fejű és nem masztiff jellegű. Lazán és erőlködés nélkül futott, futás után is figyelmesen  pózolt, élénk, tiszta, okos tekintetű kutya volt. Majd azt is felfedeztem az ADRK szaklapban,  hogy Mesterbajnokságon (munkaverseny) indult és 13-dik lett! Akkor fogalmaztam meg, hogy olyan kutyát szeretnék, ami szép is és jó is, kiállításon, munkában  kifogástalan. Nem az egyik vagy a másik, a kettő együtt!  Nyilvánosan megmutatható, DE nem csak az én és baráti köröm elismerését vívja ki ÉS NEM A "MENEDZSELÉS" ÁLTAL ISMERIK EL.  Mindezt úgy, hogy  saját tenyésztésű legyen!  Siroccó kutya, ami az enyém!  Hiszen szép és jó kutyánk már eddig is volt, nem egy nem kettő, de ők nem az enyémek voltak, vagy ha igen, valamelyik része nem volt kifogástalan  :) Nem is én választottam, vagy ha igen, nem tudatosan.  Az jóval később, sok-sok év múlva jött el, hogy meg is tudtam fogalmazni, pontosan milyen kutya az, ami nekem való!

Addig Győzőre hagyatkoztam, mert ő volt a profi, ő értett hozzá. Azt  tudtam, hogy eddig sem jártunk rossz úton, hiszen 1988-ban Rottweilben, az ADRK TENYÉSZKIÁLLÍTÁSÁN tapasztaltak ebben erősítettek meg. A kutyák formája, viselkedése, a bírálatok, ahogyan a gazdák kezelték a kutyákat, mind  merősítést adtak, na, erről beszélünk, " ez a rottweiler" erre kell haladni!  A szakkönyvek, szaklapok sem szóltak másról, mint amit, mi, én gondoltam a fajtáról. Szóval hamarosan elindultam egy úton, amiben hittem, bíztam és erősen akartam megvalósítani.
Persze nem volt varázspálca, hogy hipp - hopp meglegyen,  ezért néhány évet várni kellett, míg sikerült. Na, nem a csodára vártam, de tettem is a megvalósulásért."

http://tunde54.blogspot.hu/2013/06/miert-volt-fontos-es-meghatarozo.html