Ne érezze magát egyedül, reggeli után foglalkoztam vele egy picit.  Azért reggeli után, mert ilyen pici korban a hosszú éjszaka után nagyon éhes és rögtön evéssel indítok. Ilyenkor még nem érvényes a szabály, hogy éhesen kell nekilátni bárminek is. Azért egy ici–picivel kevesebb reggelit kapott, mert tudtam, hogy kondicionálni fogom a klikkert , ami ugye jutalomfalatokkal jár együtt. Mindent előkészítettem, aztán a kutyát is felhoztam az emeletre. Nyugalom, csend, nincs elvonó inger. Először van itt fent, így hagytam, hogy megismerkedjen a környezettel. Pár perc elég volt, ivott egy kis vizet is, így kezdődött a tanulás. Klikk-falat-klikk-falat kb. a harmadik után már ugrott az ölembe, hogy gyorsabban érje el a falatot a klikk után J Azonnal ki is szúrta, hogy tömény illat jön az asztalról, ott a sok finomság. Változtattam a helyszint, variáltam, de mindig nálam kötött ki és nézet rám, felcsimpaszkodott adjam már a falatot!  OK! Tovább léptünk és a „megvezetés „technikáját használtam a klikker hangjának kondicionálásához! Aztán a harapdálós, lebirkózós játék következett, mert ez hiányzott olyan nagyon neki, hiszen a testvérekkel ilyen módon játszott reggelenként és napközben többször!  Ez látszólag egyszerű játék, de nem az! A tűhegyes fogacskákkal bizony kellemetlen még a kiskutyák harapása is. Ezért nem a csupasz kezemet kínáltam fel harapdálásra, de a karomat, amit védett a pulóverem ujja. Nem hajoltam rá, nem bosszantottam, nem mérgesítettem, csak játszottunk! Egyenlő volt a küzdelem, nem okoztam fájdalmat neki, ő se nekem, mert én már megtanultam, hogyan kell irányítani egy ilyen játékos harcot! Két perc volt az egész, megdicsértem, befejeztem a játékot.  A „tanulás” itt véget is ért, levittem a kertbe, pisilni, kakilni. Jól ki is számítottam az időt, hogy ez már esedékes, megkapta a „dolgok” elvégzéséért is a dicséretet.  Picit visszamehetett a lakásba, Győző is játszott vele. Az egész háromnegyed óra volt, aztán ment a helyére, ott rövid idő múlva el is aludt. 11-ig így aludt.

Alvás után, sétáltunk picit. Mivel "elmenni" a megszokott környezetből, nem olyan természetes, segítségül virslit tettem a zsebembe  Éhes kutya és a virsli csodákra képes.

Kettő ház a távolság, a saroknál visszafordultunk. Sírás és morgás, a „titok” nyitja, a zöld mögött Matyi kutya kíváncsiskodik J Matyi barátságos szálkásszőrű tacskó.

Lásd, a részleteket! Nem feszül a póráz, a kutya tempójában haladok. Amint gyorsabb tempóra váltana, ledobom a kezemből a pórázt és magamra irányítom a figyelmét! Hogyan? Megállok, matatok a táskámban, zsebemben, cuppantok, azaz olyan jelet adok, amit a kutya ismer, és arra reagál! Amint rám nézett jutalmazom, adom a falatot. Ott fog maradni a következő falatért is, de ha mégsem hagyom, menjen haza, ha úgy van kedve. Az ismerős biztonságos környezetbe igyekszik, nem akar, világgá menni J Húzhatja a pórázt maga után, majd leveszem róla, ha bent vagyunk a kertben. Kimi megtanulta, hogy rám érdemes figyelni, mert mindig visszaigazolom a figyelmét. Rám néz, visszanézek, megjutalmazom, megsimogatom, megdögönyözöm, enni adok neki vagy vizet, hozzászólok kedves lágy hangon. Látod, most is visszafordult felém mielőtt belépett volna a kapun! „Kérdezte” bemegyünk? Igen, válaszoltam én a mozdulataimmal J Becsuktam a kaput, lecsatoltam a pórázt és leültem a székre. Kimi felment a lépcsőn, mert azt hitte bemegyünk a házba. Azért méltatlankodik, mert én ott vagyok ugyan, de a háló és a távolság tanácstalanná teszi. Aztán megoldja. Picit lerövidíti az utat és a második lépcsőről leugrik. Ki is merült ebben a nagy feladatban, megszomjazott. Iszik, majd jön ismét. Kap simogatást, falatot, próbálom fotózni, na és a klikker kondicionálás sem marad el. Hátraviszem, adom az ebédet, ami a virsli miatt csökkentett adag és magára hagyom. Picit bóklászik, meglátogatja az anyját, sétál a kertbe, aztán újból alvásra vált. Én meg vasalok, videót szerkesztek és blogot írok. J  Az ebéd tegnap elkészült . október 19. vasárnap