(osteochondrosis szindróma)

Fejlődése szempontjából a kutya életének legfontosabb szakasza az első év. Ekkor sokszorozza meg születési súlyát, fejlődik ki végleges állapotára a csont és izom rendszer, ivarilag éretté válik, és mentális állapota is kiteljesedik. Ezt a szakaszt sok tényező befolyásolja, de szűkebb értelemben genetikai és környezeti tényezők határozzák meg. A genetikai háttér determinált, megszabja az ősöktől örökölt, fajtára jellemző jegyeket (méret, színezet, külalak, súly, stb.), ennek megjelenését (manifestációját) nem lehet befolyásolni. Viszont számos tényező, - amit környezeti hatásnak is nevezhetünk-, befolyásolja az állat életét, növekedését, fejlődését, és amely alakítható, valamint megalapozza az állat további életminőségét, egészségi állapotát. Ilyen tényező a takarmány, a tartási körülmény, az állat terhelése, stb.

A tulajdonosok sok esetben nem is tudják, hogy a rosszul megválasztott etetési technika, az erős fizikai megterhelés, vagy a helytelen nevelés mennyire befolyásolja az állat fejlődését, és milyen maradandó károsodásokat okozhat.

A legtöbb egészségügyi problémát az ebek csontrendszerében észlelünk, ezek jelentkezhetnek kizárólag idős korban, vagy akár már a fiatal egyedeken. A csontváz alakulása, változása állandó folyamat, végleges formáját csak egy éves kor után éri el. A növekedési fázisban lassanként épülnek be és mosódnak ki az ásványi anyagok (pl. kálcium, magnézium, foszfor). Ebben a periódusban a szervrendszer nagyon érzékeny, és ha nem megfelelő környezeti hatások érik, akkor megbetegszik. Természetesen különbséget kell tenni kis- és nagytestű kutyák között, hiszen a nagy növekedési eréllyel rendelkező fajták csontrendszeri elváltozásai jóval gyakoribbak, mint a kistestűeké. Az egyik leggyakoribb betegség növendék kutyák körében az osteochondrosis szindróma. Oly mértékben gyakori a nagyméretű fajtáknál (pl. németjuhász, berni pásztorkutya, dogok, újfullandi, stb.), hogy örökletesnek tekintik, a kifejlődés természetes, elkerülhetetlen velejárójának tartják. Ez az esetek 98%-ban nem igaz, tulajdonképpen megelőzhető!

A mozgászavar vagy csont-deformálódás akkor alakul ki, ha az állatot életének első 6-8 hónapjában rosszul táplálják. Egyaránt fontos a felkínált étel minősége, mennyisége, összetétele és gyakorisága. Általános hiba az ebek túletetése, és az emiatt kialakuló erőltetett növekedés következtében létre jöhet az epiphysisealis porcszövet megbetegedése. Természetesen nehéz megmondani, mennyi pontosan az állat optimális adagja, de a túletetés főbb okai a következők: a mértéktelen étvágy és a falánkság, amely főleg a vadászkutyákra jellemző. Saját maguk nem tudnak határt szabni étvágyuknak, szó szerint halálra, vagy legalább is rosszullétig képesek enni. Ez a tulajdonságuk genetikailag determinált, nehéz őket leszoktatni az állandó evési kényszerről, de a gazdi feladata a mértéktartás. Étvágyukat fokozza a tápok, konzervek ízletessége, viszont az alapvető hibát ott követik el a tulajdonosok, ha folyamatosan előtte hagyják az ételt, és ezzel hozzájárulnak az ad libitum (korlátlan) etetéshez. Ebben az esetben az állat sokszor csak unalomból eszik.  Leghelyesebb technika az, ha korának megfelelő gyakorisággal kínáljuk az ételt, 15 perc után a megmaradt takarmányt elvesszük előle, és a következő etetésig nem kap semmit. Ezzel nem csak a túletetést, hanem a válogatás esélyét is megvonjuk az ebtől. Az is számít, mivel kínálják kedvencüket, fontos a takarmány energia tartalma és összetétele egyaránt. Minden esetben kerülni kell a nagy energia tartalmú és magas fehérje szintű takarmányokat.

A növekedés szempontjából legkritikusabb időszak az állat életének első 6 hónapja, az ekkor elkövetett takarmányozási hibák miatt kialakuló csontfejlődési rendellenességek sokszor visszafordíthatatlanok, és a kutya további életét folyamatosan végigkísérő mozgásszervi problémát okoznak. A betegség első tünetei már 2. hónapos korban jelentkezhetnek, de nagy átlagban 3-6. hónaposan érkeznek a fiatal ebek tipikus tünetekkel az állatorvosi rendelőbe.

A szimptómák - az állat bágyadt, étvágytalan, kevesebbet, vagy egyáltalán nem játszik - általában jellegtelenek, ezért is nehéz felismerni ideje korán a betegséget. Az alomból később elhozott kiskutya esetén az új tulajdonos ezeket a tüneteket a megváltozott környezetnek tulajdonítja, és nem tartja nagy jelentőségűnek. Pár napon belül állapota javulni látszik, de a problémák később visszatérnek. Súlyosabb esetben lázas lesz, akár 41 fok, mozgásképtelenség, vagy nehéz mozgás, sántaság jelentkezik. Az állat végtagja nyomásra érzékeny alsó vége duzzadt, meleg. Ha a gyulladás huzamosabb ideig fennáll, akkor a láb torzul, ún. X láb alakul ki. Mind a mellső, mind a hátsó lábon észrevehető, hogy a szalagok megnyúlása miatt a lábszár és alkar csontjai közelebb kerülnek a talajhoz, a földdel érintkező terület megnagyobbodik, medvetalp kinézetűvé válnak a végtagok. Az izületek duzzadtak, és az eltérés már RTG felvételen is megfigyelhető.

A könyökizületi artrózis kialakulásának gyakori oka a kölyökkori helytelen táplálás eredménye lehet.

Természetesen nem csak a végtagokat érintheti elváltozás, hanem az ebek gerincét is. A korán jelentkező gerincfájdalom oka az esetek legnagyobb részében a rossz fejlődésnek köszönhető. Ilyen jellegű betegségre hajlamos fajtáknál, mint pl. dobermann, tacskó, labrador, masztiff, stb. a gerincbénulás oka a nem megfelelő takarmányra vezethető vissza.

A tudomány mai állása szerint a „rettegett” csípőizületi displasia kialakulása szintén a túletetésre vezethető vissza. Természetesen ennél a betegségnél is beszélnünk kell fajtadiszpozícióról, olyan kutyáknál jelentkezik, amelyek nagytestűek és hosszabb végtaggal rendelkeznek (németjuhász, golden retriver, labrador, stb,). A genetika sokban befolyásolja a displasia megjelenését, ezért tenyésztés előtt ajánlott szűrővizsgálatot végezni a szülőknél. Azonban az, hogy a betegség tünetei megjelennek-e az állaton, vagy sem (sántikálás, csökkent fizikai terhelhetőség, farizom sorvadása) az esetek 90%-ban a fiatal korban történő helytelen táplálási módtól függ. Bár a RTG felvételen rossz csípőalakulás látható, viszont csökkentett energia és fehérje tartalmú takarmányon tartják, akkor akár élete végéig tünetmentes lehet a kutya. Természetesen a csontok egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen az is, hogy az első 8 hónapban az állat ne legyen kitéve erős fizikai megterhelésnek pl. vadászat, hosszabb, erőltetett tempójú futás.

A betegség kezelése elsősorban a megelőzésben rejlik. Korlátozni kell a táplálék mennyiségét, tilos mértéktelenül etetni! Fontos a helyes vitamin, makro- és mikroelem ellátás, ezekkel való túletetés ugyanolyan hiba, mint hiánya. Az energia és fehérje szükséglet megállapítása érdekében érdemes kikérni szakember véleményét, és a mozgatáshoz, erős fizikai megterheléshez való szoktatást csak 8 hónapos kor után lehet elkezdeni.

A kialakuló betegség kezelése csak tüneti, gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók adhatók (csak állatgyógyászati készítmények!!!), de szigorú diétával az állapot fenntartható, sőt a tünetek csökkenthetőek.

dr. Landauer Krisztina, dr. Varga József

http://www.allatpatika.hu/cikkek/62-noevendek-kutyak-csontbetegsege-osteochondrosis-szindroma.html?catid=37%3Akutyak