Egy igen sok vitát kiváltó és nagyon sok rétegű feladat, amit az őrző-védő kutyáktól elvárunk. 
Talán a legtöbb téveszme kapcsolódik ehhez. Kinek meggyőződése, kinek „porhintése” amit a témáról mond, vagy terjeszt. 

Nincs azzal semmi gond, amikor egy szolgálati kutyát látunk dolgozni. Ott természetes, hogy a kutya használja a fogát! Hiszen a kiképzése erről szól! Tudja megállítani és leszerelni a bűnözőt! Ám harapni, marcangolni, már ott sem szabad! Szájkosárban kell dolgoznia, és csak igen éles helyzetben kerülhet le róla ez a védőfelszerelés. Csak úgy, ha minden helyzetben irányítható, kontrolálható! 

Ugyan ezt a civil életben nem teheti meg. A kutyának gyakorlatilag ma már csak visszatartó ereje van. A látvány, a gondolat, hogy a kutya képes harapni, már elrettenti a rosszban sántikálókat. Ám ehhez a látványnak is olyannak kell lenni! A gyakorlott kutyások, már tudják, hogy az ilyen kutya miként viselkedik. Magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott, minden félelem nélküli. A fenyegetésre nem hátrál meg, még akkor sem, ha nem kapott kiképzést, őrző-védő felkészítést. 

Önmaga, a falka, a területe védelme, ösztönös képesség, melyet évszázadok alakították ki a kutyában. Ám a falkában a vezető, irányító szerep, csak a legkiválóbbaknak járt! Ha gyenge volt, elnyomták, a sor végére került. A deviáns viselkedést nem tolerálták, elűzték, vagy megölték! 

Kutyáink már rég nem élnek falkában, de a hierarhikus rendet, az ösztönös viselkedés jegyeket érdemes megtanulni. Van ami máig nem változott. 

Az iskolán látott és gyakorolt őrző-védő munka egy” kűr”, ahol bemutatnak sok mindent, ott tulajdonképpen egy felkészítés folyik. Tanulása olyan feladatoknak, amit majd egy vizsgán kell bemutatni. Azon a vizsgán, majd magasabb szinten, egy versenyen, aztán szakemberek értékelik a kutyák, a felvezetők, kiképző csapat teljesítményét. Ők jó esetben a tanult viselkedés mögött, meglátják a kutyák ösztönös képességét is. Hiszen ők tudják, hogy ilyen szintű vizsgára csak jó képességű kutya juthat el. Evidens, hogy csak akkor lehet eredményes, ha rendelkezik az alap képességekkel. 

Nézzünk néhány meghatározást, mi kell ehhez az őrző-védő munkához. 

„Bátorság 
Ez egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság, ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson. A nem igazi bátor kutya, már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében/ de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához. 

Ingerküszöb 
A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől. 
Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani. Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, amelyiknek alacsony az ingerküszöbe. 
Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető. 
Ez megmutatja nekünk, hogy a tanulással szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van. „
Ok. 
Ez egy húsz évvel ezelőtti megállapítás, vélemény. Csak a megfogalmazás változott, azóta. Vagy más is?

Ezeket a megállapításokat, kár lenne vitatni és tagadni, de hogyan tudhatjuk meg, hogy egy kutya mit örökölt és mit tanult?

Milyen, amikor bátor és milyen, amikor fél. Mi az, ami jó és mi az, amit kerülni kell? Szerettem volna bemutatni, fellelni milyen egy bátor kutya, de arról nem igazán találtam leírást. Az valahogy természetes ha, egy kutya rendben van. Arról azt gondoljuk, hogy jól nevelt, jól képzett, na és „iskolába is járt” Vagy azokat látjuk a filmeken. Ezzel egy olyan mintát adva, ami megint sok félreértésre adhat okot. 
Van egy általános, minden kutyára érvényes viselkedésrepertoár, ami a kutyára, mint fajra jellemző. Ezt aztán a fajták tenyésztésével módosították, úgy, hogy szelektáltak, megerősítettek vagy elnyomtak bizonyos tulajdonságokat. Ezzel párhuzamosan, a formát is alakították, hogy külsejében is, a kívánatos feladatra alkalmas legyen. Az idegrendszert, viselkedést fajtánként a standardban rögzítik, az első helyen, majd ezt követi a forma leírása. Azt, hogy az adott kutya mennyire közelíti meg ezt a leírást, országonként, fajtánként, eltérően vizsgálják. A német őrző-védő fajták vizsgálata, komoly, kidolgozott rendszer keretében történik. Fajtánként kicsit eltérő lehet, de a fő irány azonos. Minden fajtának, amelyik rendőrkutyaként elismerést kapott, hasonló feladatokban kellett helytállni. Ezért a tenyésztésük is hasonló szisztéma szerint történt. Ami eltérő, a kutyák temperamentuma, élessége, fizikai és szellemi képességeik alapján a bevethetőségük. Később, azaz napjainkban ez a szerep jelentősen megváltozott, mint ahogyan a viselkedéstudomány is előrébb lépett, nagyobb jelentőséggel és fontossággal bír. Tovább, bonyolítja a helyzetet, ez a megállapítás: A környezet befolyása, az örökölt hajlamra 80%-ban meghatározó, ezért a kutyák elbírálása komoly szakértelmet igényel. 
Szóval: A szolgálati képzést, felváltotta a civil életben a sport kiképzés, a munkakutya versenyek, vizsgák. Komoly felkészültséget igényel, mind a kutyavezető, mind a kutyák részéről. „Kötelező” tanulni, hogy eredményes a „standardnak” megfelelő kutyák legyenek. Ezek a kutyák aztán több, kevesebb sikerrel a „házőrző” funkciót is jól ellátják. Hiszen magabiztos, bátor, kiegyensúlyozott kutyák, akik tanulják is, hogyan kell helyt állni a harcban. 

Magyarországon, a viselkedés vizsgálata jó ideje csak szóbeszéd tárgya, vagy a kiállításokon zajlik.(20 év) Minden fajtában, egyforma elvárásokkal. Legyen könnyen irányítható, legyen figyelmes, de csak olyan mértékben, ami nem fárasztja el nagyon a gazdit, és nem ijeszti halálra szegény bíró sporttársat. Sőt, a mai elvárás az, hogy legalább úgy szeresse a bírót, mint saját gazdáját, vagy még annál is jobban! A nemtetszését határozottan kinyilvánító kutya, üldözendő! Mindegy, hogy dominanciából, vagy gyávaságból teszi! Az elbírálás ugyan az! 

Néhány fajtában kötelező tenyészszemlén is felvezetni a kutyákat, ám itt se sokkal jobb a helyzet. Amit ilyen címen, hogy vézen vizsgálat, végrehajtanak, az, köszönő viszonyban sincs a kutyák felmérésével, viselkedésének leírásával. Ugyan olyan egy kaptafa, mint a kiállítási bírálat. Így a tenyésztésben sem ad támpontot. A szakszerűen lebonyolított tenyészszemle véletlenszerűen, az adott csapat, közösség akaratából jön létre, de nem általános és nem a fajta teljes populációját öleli át. Hatása a fajta egészét tekintve elenyésző. 
Sokáig nem derül ki, a fajtáknál, hogy a legenda hamis és félrevezető, mert mindig vannak remek kutyák, akik éltetik, tovább viszik a fajta jó hírét. Minél nagyobb létszámú egy fajta, annál több az elégedett és az elégedetlen emberek száma is. Aztán ahogyan a fajta mindenki számára elérhető lesz (ez a tömegtermelés hatására az olcsó kutyák tömegét jelenti) láthatóvá válik, hogy mit is ér a fajta. Többnyire egészen nyilvánvalóvá válik, hogy nyomokban sem teljesíti, a fajtaleírás szerinti viselkedést. Na akkor az üzletből kutyázók leírják fajtát, és keresnek egy újabb legendát. Eszükbe sem jut, elgondolkozni azon, hogy miért is alakult ez így. Azt a romboló hatást, amit, mi itt Magyarországon tenyésztésnek hívunk, kevés fajta éli túl. Csak a nagyon kiválóak, akiknek akad egy-két elhivatott tenyésztőjük is. 
Az első bosszankodás után, csak jókat kuncogok, amikor azt hallom, hogy bezzeg X fajta jobb, mint a rottweiler! Azért ez nem semmi! A rottweiler valóban egy remek kutyafajta volt Magyarországon, ami sokáig tudta a legendát. Felsorakozott a németjuhász, dobermann, boxer mellé. Hiszen az átlagkutyásnak, egy erős, jó képességű házőrzőre volt szüksége, amely képzés, és különösebb felkészítés nélkül is tudta a dolgát. Okos, nyugodt, a családban nagyon kedves, viszonylag problémamentesen tartható fajta volt. A kutyaiskolai képzésben eredményesen vett részt, nem kis irigységet keltve más fajtások körében. Előszeretettel figurázták ki a lassúságát, amely a temperamentumából és a tömeges, zömök testalkatából is adódott. Erre a rottweiler tulajdonosok zöme megvonta a vállát, mert pont így szerette a kutyát. Na, meg pont ezért. Nem volt hektikus, nem ugatott sokat, nem igényelt sok-sok órás elfoglaltságot a nevelése. Észrevétlenül jó kutyává cseperedett. Határozott, domináns természete okozott ugyan egy kis kalamajkát a kutya közösségekben, de fegyelemmel ez is kontrolálható volt. 
Mindezt miért írom múlt időben? Hát nem is tudom, talán azért, mert látom mennyire, nem felelnek meg a mai kutyák ennek az ideálképnek. Sem formában, sem viselkedésében. 
Ez leginkább a fejekben okoz zűr-zavart. Miért nem olyan, mint régen és mitől lesz az? Kell- e, olyannak lenni? 
Pont olyannak nem kell lenni, de azért nem árt, ha nem lesz „másik” fajta belőle.

 
A rottweiler helye és szerepe, ma, egy egészen frissnek mondható standard szerint: 
Nemzetközi Kynologiai Szövetségnél (FCI) letétbe helyezett rottweiler-standard a 147/ 19.06.2000 / D sorszámot viseli. 

A rottweiler tenyésztés arra törekszik, hogy egy olyan, erőtől duzzadó kutya fejlődjön ki, amely súlyos egyéniséget tükröző öszmegjelenésében ne legyen híján nemes vonásoknak,  és különösen alkalmas legyen kísérő, őrző-védő és munka kutya feladatok ellátására. 

A kutya általános megjelenése: A rottweiler zömök, közép nagy, -nagy kutya, sem elnehezült, sem könnyű, nem magasra állított és nem levegős. Helyes arányaiból, enyhén nyújtott zömök és erőteljes alakjából nagy erőre, mozgékonyságra és kitartásra lehet következtetni. 
Viselkedés és jellem: Barátságos és békés alaptermészetéből eredően a rottweiler gyerekszerető, nagyon ragaszkodó, szófogadó, engedelmes és szívesen végez feladatokat. Megjelenése őserőt sugároz: viselkedése magabiztos, erős idegzetű és rettenthetetlen. Nagy figyelemmel reagál környezetére. 
Szóval, olyan, mint régen, nem is lehet, mert, megváltozott az élet, de még a fajtaleírás szerinti kívánalom is. ( részlet egy 2007-ben fogalmazott írásomból)