A tudósok számára mindmáig némileg rejtély, hogy valójában miért
vonítanak a kutyák: egy biztos, részben őseik okolhatók ezért a
szokásért.
Akinek van kutyája, tapasztalhatja, hogy a szirénázó autó süvítésére
vagy, mert valamelyik ebtárs a közelben rázendített, az övé is keservesen vonítani kezd. A magyarázat nem abban rejlik, hogy a fülét esetleg sértik a zavaró hangok, a hajlamot távoli ősétől, a farkastól örökölte.
Az ugatáshoz vagy morgáshoz hasonlóan ugyanis a vonítás is egyfajta
ösztönös kommunikációs forma, amely mélyen beágyazódott a farkasok
viselkedési normái közé.
A LiveScience.com tudományos hírportál összeállítása szerint a vadonban a vonítás általában kétféle üzenetet hordozhat.
Vagy kemény figyelmeztetés, amellyel a rivális falka tagjainak a
tudtára akarják adni, hogy tiltott területre tévedtek, vagy pedig
gondoskodó jelzés, amellyel utat kívánnak mutatni valamelyik eltévedt
társuknak, hogy visszataláljon a közösségéhez.
Kutatók úgy vélik, hogy a vonítással - válaszul a szirénázásra vagy az ugató társak harsonájára - a házi négylábúak is olyasmit szeretnének kifejezni, hogy "Kotródj a területemről!", vagy "Hol vagytok, srácok? Engem itt találtok!".
Ha pedig a hűséges kedvenc akkor szólal meg, amikor a gazda éppen elmegy otthonról,
vagy egy idegen helyen egyedül hagyja, akkor valószínűleg választ vár
tőle, a falka vezérétől. Esetleg ösztönei azt súgják neki, hogy
vonításával haza (vissza) tudja vezetni oda, ahol ő van.
A négylábúak voníthatnak akkor is, amikor unatkoznak, és éppenséggel "beszélgetőpartnert" keresnek maguknak. És azért választják ezt hangjelzési formát, mert az messzebbre elhallatszik, mint az egyszerű ugatás.
MTI
Kapcsolódó hírek:
Kutya vízhez szoktatása
Kegyetlen lánc, kutyabarát kennel?
Nyári veszélyek kutyáinkra
Mire ügyeljünk a tavaszi pázás időszakában