Tünde

Ui.: a szöveg megvágásához, részletek kiemeléséhez nem járulok hozzá! A másoláshoz sem! Ez úgy kerek és összefüggő, ahogyan le van írva. Dolgozat, cikk, blog? A gondolataim, ami a témához kapcsolódnak. 2007. okt.

Írtam a honlapon is közzétett egyik írásomban. 

Nagyon hosszú, ezért csak egy részletet teszek ide. Megfogalmaztam, sokszor és sok formában, mit gondolok, mi a véleményem. Ezek az írások a bizonyítékok, hogy nem ötpercenként változtatom a véleményem és nem fű alatt szervezkedek. Szeretem, ha vajjal a fejemen is kimehetek a napra.

„Egy nagyon látványos, elismerésre méltó kép rajzolódik ki, ha ADRK rendezvényt látunk. Mindenkinek az- az érzése támad, ez igen ezt követni kell. Nincs más dolgunk, mint lemásolni ezt a rendszert. Bár ilyen egyszerű lenne!

Az ADRK munkája, a teljes fajtagondozásról szól, ahogyan 100 év alatt, generációról, generációra felépítették az egész rendszert. Biztos alapokról indulva, mindig többet és többet tudva, és tanulva alakították a fajtát, az adott kor követelményeinek megfelelően. Eközben voltak módosítások, de a lényeg mindig megmaradt. A magabiztosság, a bátorság, az erő, a jó őrző-védő képességek, egy egészséges testben, ami harmonikus és szép, ami az adott teljesítményt, munkát legjobban szolgálja.

Amikor mi a rendszerüket megismertük, már túl voltak 70 éven. Aki veszi a fáradságot és elolvassa az erről szóló könyvet, bizonyára önmaga is rájön. Sajnos én is csak részletekben, olvashattam és nem mindent fordítottak le.  Adolf Pinkoß: A rottweiler

Amikor elindultak, néhány kutyával kezdték.(nem is hasonlít a mai rottweilerre, bár néha döbbenetes mennyire vissza hozza a régi formát.  Megvívták a saját harcaikat, alakítottak Klubbot, majd egy másikat, majd még egy másikat. 10-15 év is eltelt, amíg egyességre jutottak, és végre egy Klub keretén belül fogták össze a tenyésztőket. Majd egy széles hálózaton keresztül, a fajtakedvelőket. Nem bízták másra a fajtát, saját kutyaiskolákat alapítottak, ahol mindenki foglalkozott a saját kutyájával. Egymást segítve képezték a kutyákat.

Mivel rendőrkutyának elismerték a fajtát, nem maradhatott el az őrző-védőképzés sem.  Ebben "segédek" is voltak egymás kutyáinak. Már aki tehetséges (bátor) volt, tanult képezte magát. Versenyeket is rendeztek, ahol a saját képzésű bíróik bíráskodtak. Ugyan úgy, mint a kiállításokon. Képezték a fajtaspecialista bírókat. Hamar rájöttek, hogy a tenyésztésirányítás csak úgy történhet jól, ha valahogyan egységes szűrön keresztül szemlélik a kutyákat. A lehető legobjektívebben.

1971-óta van az a rendszer, amit mi itt Magyarországon legkorábban, 1988-ban láthattunk.  1989-ben kiadvány formájában propagáltuk itthon. Leírtuk, összefoglaltuk a leglényegesebb elemeket. Azokat, ami akkor a legtöbb vitát kiváltotta. Majd sok szakembert is hívtunk. Vajon hányan nézték ezt meg? Kik vették a fáradságot, hogy megismerkedjenek ezzel a rendszerrel? Aztán kik voltak, akik a széles kutyás tömegek részére ezt közvetítették is?

Na és kik voltak azok, akik e szerint a rendszer szerint tenyésztettek? Senki. Voltak próbálkozások, de valójában csak össznépi hazudozás folyt. Mindig az adott kutyának megfelelően voltak "ADRK". Egyébként meg "MEOE". Azaz ha volt olyan kutyájuk, igyekeztek teljesíteni az előírásokat, ha nem volt, akkor mesékkel tarkítva kijátszották azt. Közben mindig a másik tenyésztőre mutogatva, hogy az bezzeg milyen lelkiismeretlen, tudatlan, csaló.

Ezt legkönnyebben a kezdő, naiv, lelkes kutyásoknak, fajtakedvelőknek tudták beadagolni. Ők aztán komolyan is vették, amit hallottak és lelkesen tették a dolgukat. Elhatározták, hogy ők már biztosan rendes kutyások lesznek, és minden vizsgát letesznek, minden előírást betartanak. Működött is ez addig, amíg az első kudarcok nem érték a kezdő kutyást is. Akkor elődeihez hasonlóan, neki is két választása volt. Vagy abbahagyta, vagy mentségeket, kifogásokat keresett. Mindig megtalálta mindenki, a számára megfelelő utat. Én azt tapasztaltam, hogy a mentség és a kifogás gyakoribb volt. Akivel ezt szembesítettük, mindig megharagudott. Ránk! Amiért emlékeztünk, és azt mondtuk, na, ugye: Kár olyan magasra tenni a lécet, te sem tudod ugrani, fokozatosan kellene emelni, és ha mindenki ugorni tudja, lehet tovább emelni.

Gyakorlatilag 16 év elteltével még mindig itt tartunk. Mindig jön egy újabb felvilágosult, aki mindenkinek diktálni szeretne. Ez még sose jött be, de gyanítom az újak is csak porhintésre használják a bevált szlogeneket.

Aki kudarccal kezdte, annak volt a legrosszabb. Ő azt hitte mindenki ő ellene esküdött össze, és azért van a tenyésztő, hogy őt becsapja. Habitusának megfelelően ezek után terjesztette is tovább az igét. Kapott is ehhez segítséget, mert sok "okos", kutyás volt körülötte. Azaz olyanok, akiknek érdeke volt, hogy ne legyen egység a kutyások között, mert akkor könnyebb a zavarosban halászni.” (forrás a honlapunk , ami azóta átalakult megj. 2018. )