Mindekinek a saját felelős döntését kell meghoznia és keresni a jó megoldást. Mi tenyésztőként többször kerültünk ilyen helyzetbe, mert a kezdetek kezdetén az ember még csak próbálkozik, igyekszik felállítani egy tenyész állományt. Nem sikerül azonnal, bizony sok év és sok tapasztalat kell amíg az ember rálel a helyes útra és szerencsésen, problémamentesen , látszólag egyszerűen tud tenyészteni. Vanak kutyák amik semmi pénzért nem eladók, de van amihez nem ragaszkodunk annyira. Ez a tenyésztéssel összefüggő dolog, mert a kedvenc, egy szem kutyánkat sose adtuk volna el, pedig igen komoly ajánlatokat is kaptunk érte. 

Legyen itt a két történet amikor ilyen lépésre szántuk el magunkat. Részletek, a teljes írás több éve olvasható a blogomban.

Első

"Pincur anyja Furiózó Aline, Lüszi , akit felnött kutyaként vettünk meg. Fedezéstetésre hozták Ali kutyánkhoz. Nagyon szép és jó kölykeik lettek. CAC, HFGY, KI munkavizsga Flamingó Szigeti Ámor és szuka testvére akinek a nevére már nem emlékszem. Így amikor felkínálták megvételre Lüszit, megvettük. 1989. Furiozó Alina. Csak kettő alom született tőle .1988-ban a H-betűs, 1989-ben a J-betűs. Utána többet nem vemhesült sokszori próbálkozásra sem. Falk von Stöckwaldot egy CACIB kiállításon láttam meg. Nagyon megtetszett, így fedeztettünk vele. Ez a videó, már a második próbálkozáskor készült. Lüszi és Falk. 1989 Sirocco Jolly , az én választásom, az én kutyám lett. 4 hónaposan baleset érte, eltört a könyöke. Megmütettük, megyógyult, de csak 50%-os volt az esély, hogy nyomtalanul gyógyul, ezért elajándékoztuk egy családba, akik szerettek volna rottweilert családi kutyának, házőrzőnek. Igértek minden szépet, hogy milyen jó helye lesz a kutyának és hogy fogják szeretni és foglalkozni vele. A második látogatásnál kiderült, hogy az igéretből semmi nem valósult meg. Piszkos , lepusztult környezetben, elhanyagolt rossz állapotban, láncon volt , üres vizesedény "társaságában" . Győző kérdésére nem tudtak elfogadható indokot mondani, ezért leakasztotta a láncról és hazahozta.  Néhány hónap alatt rendbehoztuk, kijártunk vele a kutyaiskolába is. Szép és jó kutya volt, sok örömet adott. A könyöke miatt túl nagy terhelést nem kaphatott, ugrálás, akadály kizárva! Így csak engedelmes vizsgáig jutott. Tenyészszemlén bemutattam, kiállításon is. Szép eredményt ért el. Abban az időben a Rottweiler Szakosztály elnöke voltam, így az általam rendezett kiállításokon nem vezettem fel, nem tartottam etikusnak. Azt sem, hogy a pozícióm miatt helyezzék a bírók előre, így CACIB-on sem szerepeltünk, csak kétszer. Kitünő HPJ, majd egy kitűnő 3. minősítés. Egy alom született tőle. A második kiállítást olyan nagyon felháborítónak tartottam, hogy sokáig ki is töröltem az emlékeimből. 1990. szeptember 30. Bírált: Hans Birwolf. Ha veszed a fáradságot és elolvasod a bírálati lapot , láthatod, hogy hibát nem is igen írtak róla, így alighanem sok győztességet összeszedhettünk volna vele, ha járjuk az országot és a CAC kiállításokat.

http://tunde54.blogspot.hu/p/pincur.html

Második

"Era tehetséges és ügyes volt nyomkövetésben, sajnos az őrző-védő munkában nem teljesített ilyen szinten, de erről majd egy másik alkalommal.(2003.)

Adós vagyok a folytatással.  Ime:

Dolgoztunk, gyakoroltunk és szokás szerint őrző-védőztünk is. A rongyozás, a hurka fogása jól ment, de bizony a kar megfogásával adódtak gondok. Időnként szuperül ment, időnként meg rá sem akart fogni a karra.  Látszólag semmi oka nem volt.

Ilyent eddig még nem tapasztaltunk, ezért sokat törtük a fejünket mi is lehet a baj, mit csinálunk rosszul. Soha addig kutyánkat erre tanítani nem kellett, azonnal és jól teljesítettek az őrző-védőben. A támadásra, gondolkozás nélkül, telít és nagyot fogtak. Nem jártunk mindig iskolába, nem fejlesztettük őket tudományosan, csak csináltuk, ahogyan kellett. A rottweilernek ilyennek kell lenni, hiszen ez a természet van leírva a standardban. A jó kutya az ilyen! Akkor a rottweiler ilyen, ha mégsem???? Akkor nem különb, mint azok a kutyák akik körülöttünk gyengébben teljesítenek.

Dolgoztunk tovább és nem adtuk fel, mert nagyon szerettem, egyébként sok örömet adott. Na meg az én kutyám volt. " Mégsem maradt az enyém .

http://tunde54.blogspot.hu/p/era.html

"Családi kupaktanács és megszületett a döntés, nem tartjuk meg. Eladtuk, kevés pénzért házőrzőnek, tőlünk nem messze egy autószerelő műhelyt és a családi házat kellett őriznie. Ebben a feladatban jól bevált, mert jól nevelt, kedves kutya volt, a ház asszonya jól tudta irányítani. "

Minden kutyánk történetét nem tudom leírni, de többször vásároltunk vissza olyan kutyát amit mi tenyésztettünk, mert a gazdinak jelentősen megváltoztak az életkörülményei és hozzánk fordult.  Megtartottuk, vagy jó helyet kerestünk neki a baráti körben. Ritkán, szolgálati kutyának is odaadtuk, de ezzel nem volt jó tapasztalatunk és ezt kerültük ha lehet.