"A kutyákkal való viszony rendezését  ne úgy képzeld el, hogy te tiltasz, vagy dicsérsz és akkor a kutya egyszer csak jó viszonyba lesz a kutyákkal. A kutya olyan viszonyban lesz a kutyákkal, ahogyan az megtanulta, majd az adott helyzet és az őt ért  inger előhozza belőle. Most és ott! Azonnal! Nem tagnap, nem egy óra múlva, nem is majd holnap és a jövő héten!  "

Most a témát, a nálunk vendégségben járó, saját tenyésztésű kutya viselkedése adta, ezért egy konkrét eseményen keresztül próbálom leírni miként, képzeld el és láss hozzá. 

Mi történt? 

Kiszálltunk az autóból, néhány méterre a vasútállomástól. Családi házas övezet,vasárnap délután.

Búcsúzkodtunk, néhány észrevétel, és pár perc múlva megjelenik egy kutya kb.. 50 méterre,  amit az autóm mellett álló "kutyánk",  két lábon való őrjöngéssel jelzett is. A gazdi- nem, nem szóval próbálta lebeszélni a kutyát az őrjöngésről. Az volt az elképzelés, hogy a nem szóval tiltja a kutyát, aki ezután nem fog támadni!  Persze ez nem sikerülhetett, mert a szája és a keze más utasítást adott a kutyának! A nem, nem szó  lett volna a tiltás, a feszített póráz,  szemben állva a közeledő kutyával, meg egyenesen biztatás a harcra! Igen űzd el a betolakodót ! A gazdi most nem tekintette betolakodónak a kutyát , ezért próbálta tiltani a támadást, szavakkal! Ez ilyen "harci"hangulatban levő kutyánál hatástalan.Ilyen helyzetben praktikusabb a kutya fejével gondolkozni. Miért tekinti betolakodónak a közeledő kutyát, miért akarja fenyegető ugatással elűzni? Azért mert felénk, a mi területünkre , a közelünkbe tartott!  A védő kutya ösztönös, kódolt kutya viselkedése, hogy a területére tévedt az idegent elűzi. Főleg így van ez, ha a "főnök" még  arra is biztatja, ilyen viselkedésre tanítja ! Sokszor elmondjuk, sokszor le is írtam, hogy a kutya nem szóból ért! Helyzetekben ösztönösen és tanult viselkedése alapján reagál. Itt ösztönös volt az idegen kutyára való reagálás, de tanult, hogy arra ellenségesen kell fellépni! A kutyákkal való viszony rendezését ne úgy képzeld el, hogy te tiltasz, vagy dicsérsz és akkor a kutya egyszer csak jó viszonyba lesz a kutyákkal. A kutya olyan viszonyban lesz a kutyákkal, ahogyan az megtanulta, majd az adott helyzet és az őt ért  inger előhozza belőle. Most és ott ! Azonnal ! Nem tagnap, nem egy óra múlva, nem is majd holnap és a jövő héten! A szóban forgó kutya, nem volt ellenséges, nem is akart hozzánk jönni, meg különben is ő volt otthon a saját területén. Egy öreg kan volt aki hazafelé tartott. Még kutyánk őrjöngése sem izgatta fel. Ezért én azonnal , azt mondtam a gazdinak, hogy fordítsa el a kutyát, vezényeljen lábhoz-t, ültesse le,  az autó takarásában várja meg míg elhalad a kutya, és ha nyugodt, dicsérje meg!  Oldja fel és mehetnek tovább! 

Miért így!? 

Hát azért, mert a kutya látványától, nem jöhet ilyen izgalmi állapotba és nem őrjönghet két lábon! A kutya nem volt ellenséges , nem támadott, nem jelentett senkire veszélyt! Amikor a kutya már a másik látványától is  őrjöngve támad , nem tud normális kapcsolatot felvenni a kutyákkal! Ez az öreg kan, ha szabadon találkoznak, lehet elzavarta volna, de az is lehet, hogy barátságos szimatolással haverkodtak volna. Viszont így csak annyit tanult meg, hogy a kutya látványától idegesnek, feszültnek kell lenni. Nem kapott esélyt, hogy figyelmen kívül tudja hagyni a kutyát! 

Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni? 

Akkor tudja figyelmen kívül hagyni, ha elvesszük előle az ingert és adunk egy olyan lehetőséget, hogy nyugodt maradhasson.  Pl: nem látja a kutyát, feladatot hajt végre vezényszóra, és arra dicséretet kap, vagyis a gazdával kommunikál. A kutya hajkurászása helyett rám, a velem való közös munkára koncentrál. 

... És itt jönnek sorban a kétkedő kérdések, ellenvetések minden gazditól, hogy de miért így és miért nem másként. Akkor én sokadszorra is elmagyarázom, a kutyaiskolán, vagy a parkban  gyakorolva a helyzeteket, be is bizonyítom, hogy a módszer működik. Most írásban, Dezsit, a testvér kutyát állítom példának, én mire tanítom őt.

Dezsi nem őrjöng elszállt aggyal és nem ugrál két lábon, ha kutyát lát! Kihúzza magát és egyenesen fenyegetően néz. Soha nem jutott el az őrjöngésig, pedig kölyök korban ő is tett kísérletet erre. A figyelmet, a pózolást, a határozottságot, a védőösztön diktálta tettrekészséget mindig dicsértem, de ugyan akkor fegyelmezett viselkedést is vártam tőle.  A mai napig a dicséret csak annyi, hogy megsimogatom, amikor vége az akciónak, elment a kutya. Az autóban ugat, okos jól van, és máris lecsillapítom, nem hagyom, hogy őrjöngésbe kezdjen.

Én ismerem a kutyát, feltudom mérni a hangulatát, bele is tudom magam érezni a helyzetébe, így megfelelő helyen tiltok és dicsérek is. 

Az én kutyáim magabiztosak, nyugodtak, már a megjelenésük is tiszteletet vált ki. Látványos zajongás nélkül is tudja mindenki, hogy jobb távol maradni! A kutya és én is, olyan testjeleket adok, hogy az embereknek eszükbe sem jut, provokálni a kutyát. (persze ezt minden egyes kutyánál  tanulni és gyakorolni kell még nekem is, helyzetekben azonnali döntést hozva) 

Az idegen  kutyák is érzik az erőt a kutyákban és nem jönnek oda! Persze csak a felnőtt kutya ad egyértelmű taszító jelet  a másik kutyának,  na, meg csak annál a kutyánál működik, amelyik ismeri a kutyanyelvet  és nincs a gazdája által "rossz viselkedésbe " hajszolva. Kölyök kutyánál a gazda feladata irányítani az eseményeket. Én messziről észre veszem az idegen kutyát, egy pillanat alatt felmérem. Kora, állapota, hangulata, szándékai. Amikor gazdával van, elsősorban a gazdára koncentrálok  ő mit tesz. Megállok, pórázra veszem a kutyát (ha szabadon lenne) várunk. 

Észre veheti a kutyát, de nincs dolga vele, ezért elfoglalom játékkal, feladatokkal. Nem várunk feszülten, hogy jaj, most mi lesz, mi fog történni! Amikor a helyzet olyan, tudtam kommunikálni a gazdival és a kutyán is látom, hogy nincs miért félteni a kutyám, megengedem az ismerkedést. Ha bármi kétségem merülne fel az ismerkedés barátságos kimenete felől, elmegyek onnan, vagy elfordítom a kutyát, takarom testtel és arra "kérem" rám figyeljen. Lábhoz, ül, figyel, maradsz, vársz - hang,  labda, vagy falat motivációval! Itt is fontos elmondani,  hogy meg kell tanulni keveset beszélni, mindig  azonos hangszínnel dicsérni, vagy büntetni, röviden, határozottan, mindent a megfelelő helyen és időben. A kezdő kutyás  nem tudja  és nem is érzi a kutya hangulatát és érzéseit, ezért jobb, ha az utcán, parkban nem dicsér meg semmilyen védő magatartást, mert olyan magatartást erősít meg, amit másik helyzetben  már tiltana, ezzel összezavarja, elbizonytalanítja a kutyát. 

Ezért a legbiztosabb megoldás, ha bárki konkrét feladatra dicsér, ami biztos dicséretet érdemel:) 

Ha azt mondod, ül és leül, akkor biztosan jó helyen dicsérsz. Ha azt mondod áll, vagy vársz és a kutya áll és vár, az is dicséretet érdemel! A lábhoz kiadott vezényszó, ami az indulást a lábnál való haladást jelenti, szintén dicsérhető, ha végrehajtja a kutya. Így egy készülő harci helyzetet , kitámadást egy határozott utasítással megakadályozhatunk. Hiszen nem a védelmet,  a harckészültséget tiltjuk "csak" irányítjuk a kutyát és mi döntjük, el mi legyen. Fegyelmezzük-, ha kell- és ugyan így tudjuk küldeni is, ha kell! (az őrző-védő munka során ezeket a helyzeteket gyakoroljuk, kihasználjuk a kutya területvédő, zsákmányszerző," harci" képességeit.)  "Fegyelmezzük, ha kell" írom, és erre azért hívom fel a figyelmet, mert lehet nem egyértelmű az eddigi írásaim alapján, hogy pici kortól szemmel tartom, irányítom, fegyelmezett viselkedésre nevelem a kutyákat, de az önállóságát, védőkészségét, határozott fellépését támogatom! Itt fontos elmondani, hogy városban, az utcán, emberek között, másik kutyák társaságában " közömbös" kutya helyett, rám figyelő, velem "együtt dolgozó"  , az én irányításom alatt levő kutya a célom.  Nem célom, a minden kutyát szerető, pátyolgató, minden kutyával felhőtlenül játszadozó kutya, mint ahogyan nem célom a válogatás nélkül emberek ölébe bújó kutya sem!  A kutyáink ismerik és szeretik a gyerekeket, de nem minden gyerek játékszereik ők, így vadidegen gyerekek sem gyűrhetik, gyömöszölhetik őket! 

Nekem ezek a dolgok, természetesek és belülről jönnek, nem is gondolom, hogy más ezt nem tudja, hiszen sokszor leírtam és sokféle formában. Én a kutyát magabiztos határozottságra, de tökéletes fegyelemre nevelem. Szóra tudom küldeni és lecsillapítani. Suttognom elég, vagy csak a pórázzal jelezni egy ilyen normál utcai helyzetben. A sötét kinézetű alakoktól sem félek, de nem is kötök beléjük, tisztelem őket is, mint embert, tisztában vagyok a saját korlátaimmal, így  aztán szépen eltudunk lenni egymás mellett. A nagyon gázos és szemtelen embereket a környezetünkben, mindig Győző tette helyre, megértetve velük azt is, hogy a felesége és a családja tabu, jobb, ha nem kötözködnek. Nem is volt gond, mert a környezetben ahol laktunk, mindig barátságban voltunk a többséggel.

Nálunk  a kutya, a rottweiler mindig családi kutya,  "házőrző”, de sportkutya, tenyész kutya, szabadidőnkben városi kísérő kutya, de volt időszak, amikor munkatárs, szolgálati kutya is volt egyben. Van egy alap elvárásunk a kutya felé és ahhoz képest is neveljük, alakítjuk a magunk hasznára és magunk örömére.  Amikor tenyésztésbe kezdtünk, ez az elvárás egy nagyon magas mérce volt, ami azóta csak kibővült új célokkal, új feladatokkal. 

Mennyire nem új keletű és mennyire nem egyedi a probléma arra itt a "bizonyíték". Két írás. Mindkettő témája a kutyákkal szembeni agresszió.  

http://amitakutyanevelsrltudnirdemes.blogspot.hu/p/ha-kutyat-lat-nem-birok-vele.html

http://amitakutyanevelsrltudnirdemes.blogspot.hu/2013/07/barati-talalkozon-dezsivel-egy-kicsit.html