A kutyák figyelik egymás viselkedését és tanulnak egymástól.
De nemcsak a jó dolgokat, hanem a nemkívánatosakat, így a
„gödörásás tudományát” is elleshetik egymástól. Sőt, egyesek szívesen
segédkeznek a tavaszi vagy őszi kerti munkáknál, ültetéseknél. A baj
csak az, hogy ők általában nem oda ássák a lyukakat, ahová azokat a
gazdi szeretné.
Az első kutyánk egy tacskókölyök volt. Lakott a
házban egy felnőtt foxterrier is. Valahányszor séta közben találkoztunk
vele, az én kutyám azonnal a nyomába eredt és lelkesen figyelte, hogy a
másik mit csinál és igen hamar utánozta is. A megfigyelés és a tanulás
nyomán így került sor az első ugatásra, majd – néhány orra bukást
követően – a „férfias” pisilésre is. Együtt „nyomoztak”, szimatolták és
felülírták a kollégák „üzeneteit”. Ám a tanár-tanítvány viszonynak vége
szakadt, amikor a foxit – családalapítás céljából – meglátogatta egy
szuka. Az én kamaszom nagy, valószínűleg férfias érdeklődéssel
körülszagolta, amit a foxi zokon vett, mert vetélytársat látott benne.
Bizony nem volt egyszerű dolog szétválasztani őket. Attól kezdve, minden
barátságot elfelejtettek, és már messziről utálták egymást. De valami
hasonlót tapasztalhatunk az emberek között is…
A kutyakiképzők
azt mondják, hogy a kölyköket lehetőleg ne vegyük el túl korán az
anyjuktól, mert anyjukat figyelve tanulnak, és tizenkét hetes korukig
mindent magukba szívnak, amit látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak és
éreznek. Számos dolgot az egymással való játék közben jegyeznek meg.
Minél többet tanul a kölyök a korai hetekben, annál jobban fog
alkalmazkodni felnőtt korában.
Forrás : kutya.hu
Nyítókép:képgalériánkból
Kapcsolódó hírek:
Téli tanácsok
Tudtad-e, hogy a hideg idő beköszöntével a krónikus ízületi panaszok felerősödnek?
Amikor házikedvencünket gyászoljuk
Kutya lopás!