Miért kell a kölyköket nevelni, és tanítani? 
Régen nem volt kutyaovi mégis jól el voltunk nélküle! 
Nem ér rá majd 10-12 hónapos korban? 

Hát nem! 

Ennek oka pedig az, hogy az elvárásaink, és a környezetünk elvárásai is jelentősen megváltoztak az utóbbi 15-20 évben. Ma már az eredetileg munkára tenyésztett kutyák között is kevés az aktívan dolgozó kutya. Ma már nem kell terelni a birkákat, a riasztó olcsóbban és hatékonyabban őrzi a házunkat, terheket sem kell cipelni. 
A legtöbb kutya napjainkra a társunkká vált. 
Új kategória született. Hasznot hajtó állatokból társállatok lettek. 
Feladatuk legtöbbször ”csak” annyi, hogy nekünk örömet szerezzenek és felvidámítsanak. Rengeteg helyre elvisszük őket magunkkal. A napi bevásárlástól a nyaralásig széles a skála. Ezért elvárjuk tőlük, hogy minden helyzetben kiegyensúlyozottan és barátságosan viselkedjenek, akár emberekkel, akár állatokkal szemben. Viseljék el, ha több órára, magukra hagyjuk őket, legyenek szobatiszták, ne ugassanak sokat, tudjanak kocsiba, buszon, vonaton utazni. Ha nélkülük megyünk el, tudja etetni őket a szomszéd. Az állatorvost és a kozmetikust sem szabad bántani. 
Nem kívánunk keveset! Nincs mit tenni mihamarabb el, kell kezdeni a tanítást! 
Ebben a korban a kutyák könnyen és gyorsan tanulnak. Nagy hiba lenne kihagyni ezt a fogékony korszakot. Amit itt tanulnak a kutyák, az nagyon mélyen beléjük vésődik. Könnyebb dolog a kiskutyát a számunkra kívánatos viselkedések felé terelni, mint a már berögzült és nem kívánatos viselkedéseket felnőtt korban megszüntetni. 
De nem mindegy hogyan tesszük ezt. A hagyományos, kényszeren alapuló kiképzési technikák erre nem alkalmasak. 

Szerencsénkre az etológia a segítségünkre sietett. Olyan új módszerek alakultak ki, amelyek lehetővé teszik a kölykök hatékony tanítását, és még élvezik is a tanulást. 
Ha jól csináljuk, akkor számukra ez egy remek játékká válik. Eközben megismerik a világot, megtanulnak a gazdival együtt működni és magabiztos, kiegyensúlyozott kutyákká válnak. 
Ha sikeresek akarunk lenni az új módszerekkel, akkor nekünk gazdáknak is változni kell. Olyan új és titokzatos kifejezéseket kell megfejteni, mint a motiváció, operáns tanulás, ösztönfejlesztés, klikker, ösztön kifáradás. Fizikai erő helyett inkább az eszünkkel kell megoldani a problémákat. 

Nem árt, ha elolvasunk néhány könyvet, beszélünk tapasztalt kutyásokkal, kiképzőkkel, esetleg beiratkozunk egy jó kutya suliba. 
Ám a kiskutya alakítása nem nálunk kezdődik. Már a tenyésztő sokat tud tenni azért, hogy a kutyus felnőtt korára egészséges és kiegyensúlyozott legyen. Nagyon meg kell nézni, hogy milyen körülmények között tartja az eladó a kutyáit. Ez vonatkozik a keverék kutyusokra is. Mint állatbarát nagyon örülök, ha elhagyott vagy menhelyi kutyát választanak az emberek. Ám mint kiképző fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezek a kutyusokat általában sok megpróbáltatáson mennek keresztül, ami nem múlik el nyom nélkül. Ezek a kutyák általában több türelmet igényelnek, de ragaszkodásuk a gazdihoz sokszor felülmúlhatatlan. Ők már tudják milyen érzés kitaszítottnak lenni, és nem akarják elveszteni az új falkájukat. 

Milyen fázisokra lehet osztani a kölyökkort, a Bécsben született, de Németországban élt és dolgozott kinológus, Eberhard Trumler (1923 – 1991) szerint. 

A fejlődési fázisok: 

Vegetatív vagy újszülött fázis (1-2 hét) 
A kölykök még vakok, süketek 
Teendők: Nyugalmat biztosítani az alomnak. 

Átmeneti fázis (3 hét) 
Már kezdenek látni, hallani és járni is. 
Kezdik felfedezni a külvilágot. 

Bevésődési fázis (4-7 hét) 
Az ebben a korban tapasztaltak kitörölhetetlenül rögzülnek a kiskutyában. Akár jó, akár rossz ez az élmény. Meg kell ismerniük az embert, a közvetlen környezetüket és már játszanak egymással is. 
Ennek a fázisnak a végén kerülnek általában újgazdához a kölykök. 

Szocializálódási fázis (8-12 hét) 
Az új család és az új szabályok megismerése az elsődleges cél. Itt kell a gazdának azokat a legfontosabb alapszabályokat megtanítani, amik a kutya egész életét meghatározzák. Szobatisztaság, etetés, más házi állatok elfogadása, s.t.b. Fontos: ahová csak lehet és tudjuk vigyük a kiskutyát. 

Rangsor fázis (13-16 hét) 
Falkarend fázis (5-6 hónap) 
A házi kutyáknál ezek a fázisok nem túl kifejezettek, inkább a vadkutyákra és a farkasokra jellemző. A családi kutyáknál inkább önállósulási fázisról beszélünk. 

Pubertás fázis (7. hónaptól a nemi érettségig) 
Ebben az időszakban szokott a ”dackorszak” jelentkezni. Ilyenkor az addig okos és jól nevelt kiskutya szinte elfelejti a már megtanultakat. Ekkor kell az oviból átkerülni a kutyaiskolába. 

Szombat Tibor "óvo bácsi" 

forrás: www.gkki.hu 
2008.Tanfolyam anyaga. 
A kölyökkor és a kölykök nevelése