"

Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé. Ez volt 1988-ban.

"1989-ben még tartottam a szavam. Igaz mozgalmas év volt,  a Fajtaszakosztály működtetése, rendezvények szervezése, anyagi bázis teremtése stb.

1990-ben az elnöki pozíciómmal  összefüggő megkeresés révén, lehetőségem nyílt egy hosszú útra. Ismét Klub kiállításra mentem.

Klubtársam  segítséget kért, mert a von Grüntenblick kennelből szeretett volna kölyköt venni. Akkor még úgy tudtuk, hogy a „német” nem ad Magyarországra rottweilert, pláne nem lehet a kölyköket megnézni és választani sem.

Wolfganggal való kapcsolatunk , az itthoni  tanfolyam, a kempteni látogatás után, barátinak volt mondható, így a kérés rottweileres  társunktól logikus és kézenfekvő volt. Segítsünk neki a kölyök „megszerzésében” és választásában. Megtettük. Önző szempontok nem vezéreltek. Nem latolgattuk, hogy ő akkor előnyhöz jut velünk szemben, mint kutyás, mint tenyésztő az ADRK import szukájával. Csak arra gondoltunk, hogy neki van lehetősége ( pénz) ő hajlandó, ez mindenképpen csak a fajta hasznára lehet. Ismertük az addigi állományát, nehézségeit .

Szerencsésen alakult, mert a kölyök el hozatalát az az évi ADRK Klubkiállítással össze lehetett kapcsolni. 1990.

Nyelvtudás nélkül, helyi ismeret nélkül nagy bátorság belevágni egy ilyen nagy útba. Amikor felajánlották a lehetőséget, némi gondolkozás után csatlakoztam, így hárman vágtunk neki az útnak. Én, mint Ábel a rengetegben nézelődtem ismét, a hosszú autó úton és később Wolfgangéknál, majd a Klub kiállításon.

Nem tudtuk pontosan a kiállítás helyszínét és  Jani kérdésére Wolfgang egyszerűen válaszolt. Gyertek hozzánk,majd tőlünk, együtt elmegyünk a Klubkiállításra. OK.

Arra kanyarodtunk Petersthal felé. 760 km és ott is voltunk. Gyönyörű falu, szívélyes fogadtatás, kézzel-lábbal mutogatás. Számomra egy biztos pont volt a rottweiler. Abban jól eligazodtam. Nagy várakozással kerestem Norist, mert róla hallottam Győzőtől és Wolfgantól is a nyári tanfolyamon. A nappaliban várakoztunk és egymás után beengedték a kutyákat. Néhány szó hangzott el, hogy hogyan viselkedjünk, de biztosítottak bennünket, hogy nincs miért aggódnunk a kutyák nem harapnak, ha jól viselkedünk.  Norist holnap felvezetik a Klubkiállításon, így nagy volt az izgalom. Pietro is megérkezett, ő volt akkor Noris társtulajdonosa. ( vagy micsoda, nyelvtudás nélkül csak tippeltünk)

Megnéztük az almot, a mama kutyát. Kiderült nincs választási lehetőség, egy szuka van eladó, az Janiéké lehet. Persze ami nekem tetszett, arra azt mondta a Coni, hogy az a övé, megtartja. Na mi legyen? Vegyék, ne vegyék?  A döntés nem az én kezemben volt, de azt tanácsoltam, fontolják meg. Az alom „hibátlan” Látható súlyos hiba nincs, egészséges, jól fejlett, jó viselkedésű kölykök. Ha minden klappol, lehet egy remek tenyész kutyájuk, ha nem is ő lesz a legmenőbb kiállítási sztár. 8 hetesen biztos tenyész kutya, biztos győztes kutya nincs, mondtam én már akkor is. Viszont a kennel, az ősök adnak némi garanciát, hogy olyan nagyon nem tudnak mellényúlni. Kifizették, megvették. ( húzós ára volt) Na akkor éjjel indulunk a Klub kiállításra ! Addig pihenjünk egy kicsit.

Hol is a Klub kiállítás helyszíne? Térkép elő, és teljes döbbenet, Jani azt hitte rosszul látja. A helyszín Wolgangéktól  még 800 km-re északon van!!! Jaj! Nem lesz elég a benzin és a pénz, na meg az autónk se Audi 100–as, mikor érünk oda?

Coni gyors döntése, szervező készsége, megmentette a helyzetet. Boksz a csomagtartóba, akkor hátul elférünk, megyünk vele. Noris ,Wolfgang, Bettina majd Pietróval megy.  Pihenés, csomagolás , indulás. Vittük az egyik kölyköt is. Ő a Herrenholz kennel -be kerül, nekik visszük a Klubra ki- hangzott a magyarázat.

Coni remekül vezet, száguldoztunk az autó pályákon, reggelre oda is értünk.

Megkerestük a lefoglalt szállásunkat ( vagy nem volt foglalva és abban is segítséget kaptunk?)  Nem emlékszem, de gyönyörű panzióban szálltunk meg,vasárnap reggel készítettem is néhány fotót. A klub kiállításon aztán zajlottak az események. Noris mezőnyét látva, a bíró munkáját figyelve szurkoltam Norisnak, aki egyre jobban belelopta magát a szívembe. Megnyerte az osztályát!!! Hatalmas boldogság, büszkeség , ünneplés. A szombati nap esti bulival zárult, ami hagyomány ezeken a rendezvényeken. Nagy sátor, vagy terem, vacsora, néha műsor, tánc, zene stb. Sok rottweilert szerető ember, a világ minden tájáról, a tenyésztők, a helyi szervezetek képviselői, bírók , mosolygósan egy asztalnál. Mi magyarok már akkor sem ünnepeltünk együtt, de legalább néhányan szóba álltunk egymással.

Másnap a felnőtt mezőny bírálatánál azt a „taktikát” követtem, hogy katalógussal a kezemben, jegyzeteltem, a nekem tetsző kutyákat kicsi csillaggal jelöltem. Tudtam, hogy nem láthatom minden kör „bírói munkáját” végig, mert négy nagy körben folyt a bírálat, egymástól távol. Németül változatlanul nem értettem, így hiába is néztem volna feszülten a bírót, többet akkor se tudtam volna meg. A szűkítéseket, a különböző csoportok választását már értettem, hiszen 1988-ban láttam, na meg ADRK újságból, német nyelvű könyv fordításokból sok mindenre fény derült.  A kutyát meg jól láttam, azt rutinosan feltudtam mérni. Anatómia, fajtajegyek, viselkedés, standard szerinti kívánalom, ezek mind tudott területek , mert megtanultam, megtapasztaltam. Ez maga a rottweiler. Miért is ne azt gondoltam volna, hogy az a rottweiler amit én annak tartok, annak látok? Határozott kép élt a fejemben a jó rottweilerről és határozott viselkedés, jellem, így nem volt nehéz választani. Később büszke voltam magamra, mert minden általam jelölt kutya kitűnő minősítésű lett, némelyik helyezett, avagy nyert! Persze sok minden gondolkozásra is késztetett, mert az akkor bíráló bírók némileg eltértek értékelésben , „izlésben” Faussner úr és Freiburg úr két évvel korábbi bírálatától.

Nagyon színvonalas, nagyon látványos környezetben, nagyon jól szervezet kiállítás. Jubileum-i, a 20. Klubsiger-Zuchtshau 1990. augusztus 25-26. Südlohn-Oeding ausgerichtet von der Bezirksgruppe Borken-Burlo im ADRK

Áll a katalógus borítóján. A katalógus, ami az adatok kincsesbányája. Nevek, tenyészetek, ősök, hirdetések stb. Az eredmény leírásával, meg „utód” ellenőrzés is egyben. Nagy plakátokon, a végső minősítések, helyezések feltüntetve a sörsátor falán, ahol mindig akadt jegyzetelő.

NORIS VON GRÜNTENBLICK FIATAL KUBGYŐZTES 1990. Hurrá, hurrá!

Az ünnepélyes eredményhirdetés egy színház teremben volt. Bevonulás egy zenekar indulójára, dob, trombita egyéb hangszerek, hangos kísérete mellett, át a termen a sok néző sorfala között, fel a színpadra. Kutyák meg se rezzentek, teljesen nyugodtan, magabiztosan és természetes módon rottweilerül viselkedtek.

Nagyon szuper nap volt. Irány Petersthal. Majd Magyarország, egy csöpp rottweilerrel. Szerencsésen haza is érkeztünk.

Álljon itt az akkori bírói gárda neve, később jártak Magyarországon, bíráltak is, kiállításon, Ztp-n.

A katalógusból ollózva:

Richter:

Klaus Altpeter, Birschimsheim

Willi Hedke, Dortmund

Hans Krings, Jüchem

Erich Walbrot, Essen