"Joan Blackmore, így foglalta össze a könyvében: A rottweiler nagyon érdekes és értékes kutya, de csak bizonyos vérmérséklettel rendelkező emberek kezében. Ne vállalkozzunk arra, ha ezt az egyaránt erőteljes külsejű és okos fejű fajtát tartsuk, ha nem szánunk elegendő gondolatot és érdeklődést magára a kutyára! Biztos kell legyünk abban, hogy az állatot ellenőrzésünk alatt tartjuk és a kutya a képességeit értünk, és nem ellenünk veti latba. A rottweiler a mi oldalunkon csodálatos lény, de ha ellenünk dolgozik, maga az ellenség." 

Ennél jobban és precízebben, nem tudom megfogalmazni! Nincs is miért. Akkor is, amikor először olvastam a sorokat ( 1988) és ma is számomra ez a rottweiler, és ilyen embernek való ! Aki mást állít a fajtáról, kijelentve, hogy neki volt és ő tudja a tutit, az úgy járt, hogy csak hitte rottweilere volt, vagy nem volt elég intelligens : )

Folytassuk is mit ír Joan , mert a gondolatait "Milyen típusú ember tartson rottweilert? " bekezdésben foglalta össze én csak kiemeltem három mondatot sok  évvel ezelőtt egy kiadvány számára, aztán meg egy fórumos vita kapcsán. 

 http://web.t-online.hu/sirocco10/gondolatok_rottweiler.html 

" A tulajdonosnak késznek kell lenni arra, hogy megtanítsa a kutyát az összes alapvető dologra, amelyre annak szüksége van.  Meg kell, találja a kutya helyét a családban. Egy átlagos családban kialakított szabályok, alá kell vetni a kutyát.  Legyen érzéke a "fair play" iránt és rendelkezzen azzal a képességgel, hogy tetszését és nemtetszését erőteljesen érzékeltesse a kutyával.  Meg kell győződnie arról, hogy a család többi tagja is ugyan úgy szereti, akarja és becsüli a kutyát.  Mindezeket betartva a rottweiler jó környezetben nagy örömet jelent. Amikor semmi nem történik, alszik, de ha veszély fenyeget, a kutya kész szembenézni vele!  Ez a kutya nem ugat oktalanul, ha ugat, menj, nézz utána, valószínűleg jó oka van rá!  Ha szereted a gyengéd gesztusokat, rottweilered szintén szeretni fogja, mivel nagyon lágyszívű a családdal és a barátokkal. Néhány közülük nem szereti, ha idegenek túlságosan bizalmaskodók, különösen nem a "minden kutya szeret engem" típust. Ha a kutyád ilyen helyzetben találod, lépj közbe és állítsd le a "sértő" személyt. A kutya elmondja neked, hogy haragszik: szemébe "sötét" kifejezés költözik és igen csendessé válik. Ez az a pont, ahol- ha nem állnak meg a kutya éreztetni fogja, hogy nem szereti az ilyen bánásmódot.  Nem könnyű azt mondani a barátoknak, hogy hagyják békén a kutyát, de ha rottweileres tulajdonosok vagyunk, ugyan olyan egyenesnek és keménynek kell lennünk, mint kutyáinknak!  Ez a fajta dolgos, bár nem engedi, hogy a legjobb kutyavezetőnek képzeljük magunkat.  Ha meg is tanul valamit, megőrzi büszkeségét és ritkán viselkedik szolgai módon. Inkább egy jó társ szerepét tölti be! Általában véve a rottweiler szereti otthonát és családját, nem érez vágyat arra, hogy elkóboroljon. Irányítás és olyan "vonalak" nélkül, amelyeket nem szabad átlépniük, képtelenek a szabályok felismerésére.  Ennek a fajtának a hímei igen agresszívek lehetnek más kutyákkal, ezt jobb ha elfogadjuk és igen szigorúan lépünk fel az első próbálkozások alkalmával.  A gazdán múlik, hogy a kutya tudomására hozza, nem tűri az ilyen viselkedést.  A rottweiler különleges kutya, egy jól nevelt példány állandó gyönyörűség és mindenki szereti.  A félreértett, elnevelt, teljesen elrontott rottweiler viszont a fajta szégyene, a legrosszabb esetben, pedig veszélyt jelent!  Ne feledd, hogy a kutya mindig olyan, amilyennek neveled, alakítod.  Ha nincs elegendő időd és türelmed ahhoz, hogy tanítsd a kutyád, ne tarts rottweilert, mert ez a fajta nem megfelelő számodra.  Ez a fajta nem való tudatlan érzéketlen emberek számára.A rottweiler tulajdonos pozitív módon tudjon reagálni, nevelő módszerei legyenek világosak, legyen tréfás, de becsületes és szigorú is!  Elég keménynek kell lennie, hogy amikor szükséges, büntetést alkalmazzon.  Ugyanakkor dicsérje meg és fejezze ki szeretetét, ha a kutya helyesen viselkedik.  Ne legyen kétséges mi a helyes viselkedés! "

Nekem egy rottweiler hozta meg az érdeklődésemet a rottweiler iránt( 1975) és 13 évvel később örömmel fedeztem fel, hogy a messzi Angliában, valaki ugyan azt "tudja" , tapasztalja a fajtáról amit én.  Picit furcsa volt akkor, hogy az őrző-védő teljesen kimaradt, csak pici utalással ír róla. Ma már értem miért.  Ami még rendhagyó volt akkor, a homlokegyenest más hozzáállás a kutyához, a neveléshez- az itthonihoz képest-az ésszel szeresd és úgy is képezd egy igen szimpatikus dolog volt nekem ! Mivel én világéletemben utáltam az indokolatlan durvaságot, agressziót, megörültem, hogy állíthatok nyugodtan egy másfajta mintát bárki elé. Persze azt is el kellett fogadni és el is fogadtam , hogy a domináns , erős, avagy a szolgálati körbe tartozó kutyák képzése más, több erőt és határozottságot igényel. Az olyan típusú kutyákról Adolf Ringer könyve volt számomra a mértékadó. A két könyv együtt, tökéletes vezérfonal lehetett, lehet ma is bárkinek :)  A sok huhogó hang , amelyik ennek ellenkezőjét akarja elhitetni, többnyire rosszindulat, tudatlanság, vagy egyéni és nem általános  tapasztalat.   Még akkor is ez a véleményem, ha azt is tudom, sokan csak  gyenge képességű rottweilerhez jutottak hozzá.