Rottweiler, aki a távolból figyeli gazdája minden lépést.

Mi sem példázhatná jobban, hogy nem a fajta határozza meg a kutya 100%-os személyiségét, viselkedését, hanem a gazdája nevelése, minthogy ellátogatunk egy fajta találkozóra. A hétvégén számtalan rottweilert láttam, de egy sem hasonlított a másikra, legalábbis nem belsőben. Persze a külcsín, hasonló, olyan apróságoktól eltekintve, mint farok vagy marmagassági méretkülönbségek, színárnyalatok stb. Mindegyik roti külön személyiség volt, külön egyéniséggel, más-más képességgel. Volt olyan közöttük, amely abszolút alárendelte magát a gazdájának. Ez honnan látható? Amikor a kutya le sem veszi a tekintetét a vezetőjéről. Volt egy bámulatos rottweiler a hétvégi gödöllői baráti találkozón.

akadálypálya, vakon, a kutya segítségével

A gazdájának bekötött szemmel kellett végig mennie egy akadálypályán, egy pohár vízzel a kezében, úgy, hogy a kutyája követi őt. Azaz, ha egy picit megrántja a pórázt az eb, vele együtt a gazdáját, ha csak egy picit elkalandozik a kutya figyelme, esetleg más utakon szeretne járni, mint gazdája, a feladatot közösen bukják el.

Nos, az előbb említett rottweiler nem csak követte gazdáját, de úgy tapadt vezére lábához, hogy az ülőpozícióból szinte ki sem mozdult az adott szakaszon. Nemcsak lábnál követte kétlábú társát a kutya, hanem szinte rajta ült végig. A gazda szeme ez idő alatt végig be volt kötve, azaz a feladat során az embernek kellett vakon bíznia társában, és nem fordítva. Pedig az életben, mi várjuk el kedvencünktől a feltétlen bizalmat, és az évek során nem is gondolunk arra, hogy házi kedvencünk mit is ad nekünk a feltétel nélküli szeretetével, ragaszkodásával. Nos, van olyan roti, aki nem akar örök erőfitogtatásban élni gazdájával, vagy a környékben lévő kutyákkal, csak végrehajtani a feladatot, amely egy közös játék azzal az emberrel, akit mindenki fölé helyez az életében.

Több tíz rottweilert láthattam a találkozón és mindegyik máshogy viszonyult gazdájához. Miért? Mert mások voltak az emberek is. Volt olyan gazdi, aki az akadálypályán össze-vissza rángatta kutyáját, úgy, hogy szerencsétlen négylábú egyszer-kétszer le is esett a pálya egyes elemeiről, volt olyan, aki szeretetével bíztatta kedvencét, volt olyan, aki valójában saját képességeiben nem bízott és ezért nem engedelmeskedett neki kedvence, és volt olyan, akire mindenki irigy lehetett.

Sok jót és rosszat is hallottam már a rottweilerekről, de más meghallgatni ezeket a véleményeket és más, elfogadni azokat. Ha tanácsolhatom, két dologban higgyük, kutyanevelés során. Ezek között nincs előítélet, sem fajtajellemzőség, csak a gazda és a kutya. Azaz, mindig higgy magadban, hogy olyan kutyát tudsz felnevelni, amilyet te szeretnél, és higgy kedvencedben, hogy képes mindarra, amit te ki szeretnél hozni belőle!

Mayer Yvette teljes írása >>  http://kutyafuttaban.hu/2012/05/07/gazdafuggo-nem-fajtafuggo/

oldalon olvasható