Menyasszonyommal mindketten Erdélyben születtünk ezért  elengedhetetlen  évente kétszer egy erdélyi kiruccanás. A település ahol felnőttem egykor a felelőtlen „harcra képzett”  terrierek meg egyéb kutyák otthona volt. Azért tettem idéző jelbe, mert akkoriban a vastag nyaklánccal ellátott fiatalember vásárolt egy szerencsétlen pittbullt , és az emberi butaság meg kegyetlenség  összes szüleményével elkezdte azt „kiképezni”. Csak egy két dolgot említenék meg pl :”sötétben kell tartani, pincében, mert attól vad lesz vagy hogy nyers véres húst kell adni neki, hogy rákapjon a vér ízére stb. Nos hát a kutyatár tás valamelyest fejlődött, de azért még midig az kell mondanom, hogy a kutyához való hozzáállás hagy maga után bőven kívánnivalót.   A „ nem egészséges egy légtérben élni egy kutyával” felfogástól ami Magyarországon is elég gyakori, na attól ott is a falra másztam,  az emberek azt hiszik, hogy  egy kutya csak úgy ontja magából a betegségeket. Nem régiben láttam egy dokumentum filmet egy férfiről aki a farkasok közt élt falka tag ként, nyers húst rágcsált velük, egyszer amikor megsérült  hagyta, a farkasoknak, hogy nyalogassák sebeit és az sokkal hamarabb begyógyult  mint egy másik ruhával eltakart bekötözött seb. Nem azt mondom, hogy ezentúl mindenki a betadine, helyett küldje rá kutyáját sebeire,de azt is túlzásnak tartom rögtön rohanjunk a csaphoz ahogy hozzánk ér egy nedves nózi. 

A másik dolog amit megfigyeltem, hogy a félelmet már a nagyon apró gyerekekbe belenevelik, akarva akaratlanul. A keresztlányom 3 éves és rettegett a kutyustól egészen addig amíg meg nem feledkezett róla, utána kezdett oldódni nagyon gyorsan, csak sajnos vége lett ennek az idillnek elég hamar  hiszen, egy okos felnőtt megszólalt : „ jól fogd azt kutyát, mert látom, hogy meg fog ijedni tőle nagyon.”Ettől kezdve a kislány újra félve  követte szemével  Zarát.

Nem kellet messzire mennem sajnos , mert családon belül is akadt olyan akitől mondhatnám, hogy az állatok iránti szeretetemet tanultam, mégis olyan mondatok hangzottak el tőle: „nem szavazok túl sok bizalmat ennek a kutyának, mert nem tudok olvasni  a szemeiből.” Ez mind azért mert  az én kiskutyámnak nagyon szép sötétbarna szemei vannak és amikor figyel akkor valóban kis komoly, tiszteletet parancsoló tekintete van amit az anyukájától örökölt és ami nekem nagyon tetszik. Van egy jó barátom aki élete során egyik legdurvább küzdősportban elég nagy eredményeket ért el,ezért azt hiszik róla sokan, hogy ő lépten nyomon meg akar verni valakit, szerintem ez van a veszélyesnek ítélt fajtákkal is attól, hogy súlyos  sérülést tudnának okozni , még nem lesz ez az életcéljuk.